Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

11. - A bizalom kezdete

Otthon sajnos olvasás helyett amint leért a fejem az ágyra máris elszenderültem. Nagyon kimerültem, és három takaró alatt is vacogtam. Még csak az kéne, hogy megbetegedjek, hogyan magyaráznám ki a nagyinál?

Nos, muszáj lesz valamit kitalálnom. Nem fogom tudni leplezni az iszonyatos fejfájásom, és a lázamat. Amíg észre nem veszi megpróbálom rejtegetni, de a nagyim elől nem sok dolgot lehet. Mindent észre vesz, és ez valamilyen szinten nagyon is jó, mert ha lankadnának az érzékei tudnám, hogy közeleg az idő, és az még jobban felidegesítene.

Elővettem a könyvet amit elhoztam, és olvasgatni kezdtem. Már az első oldalon rájöttem, hogy ez nem is az amire én gondoltam, mivel ez egy napló. Keresve se találtam volna jobbat, ugyanis egy vámpír nő írja le a különös kapcsolatát egy vadász férfival.

200 éve történt ez a dolog, és lényegében ugyan az, mint nálunk. Yoe ( így hívták illetve írta magát a naplóban) egy óvatlan este az éhség miatt megharapott egy éppen arra őrjáratozó vadászt, majd ezek után egyre rosszabbul érezte magát. A férfi bosszúvágyból megkereste, hogy megölje, de mikor meglátták egymást muszáj volt mind a kettőnek félre tenni a józan eszét és ítélőképességét, mivel a vágy elsöpörte őket. Majdnem holtra szívta, és a férfi nem ellenkezett. Élvezte.

Ezek után kérdezősködni kezdtek, de mindenhonnan kitagadták őket. Hiszen két ősi ellenség nem lehet egyazon oldalon... senki se értette meg a szívüket össze kötő végzetes fonál jelentését. Ezért maguk keresték a válaszokat, és mikor megtudták, hogy nem élhetnek egymás nélkül elbujdokoltak, hogy soha ne érje őket semmilyen bántalmazás. A vámpírok és vadászok között folyamatos háborúk dúltak, szinte napi szinten akkoriban ezért alig merészkedtek ki az utcára.

Ami megijesztett, az az a mondata volt, hogy ,, észre vettem egy idő után, hogy a harapásnál, és a vérénél is többre vágyom. Valamire, ami még ennél is jobban összeköt vele. Megtettük"

Becsuktam a naplót, holott az utolsó oldalon voltam. Ezek szerint nekem sem lesz elég az, hogy szívja a véremet? Ő is többre fog vágyni az irányomban, és ez is olyan lesz, mint a fájdalom? Egyszer csak egymásnak esünk? De én ezt nem tehetem! Nem létesíthetek testi kapcsolatot egy vámpírral még ha..

Megráztam a fejem és lementem a konyhába. Muszáj volt innom egy teát, és kilépnem a komfort zónámból, hogy kicsit lehiggadjak. Hogy mondom ezt el neki? Egyáltalán el kéne? Lehet ő is talált ilyeneket, és már képben van. Te jó ég, ez egyre bonyolultabb nekem pedig már kezd sok lenni.

Taehyung pov's

Kissé aggódtam a vadász csaj miatt. Még mindig nem tudom a nevét, ő pedig párszor már kimondta az enyémet, de fogalmam sincs honnan tudhatta meg. Szerintem kissé megviselte a szervezetét az eső, mert a szokásos éhség melletti szúrás mögött ott van valami halvány érzés, ami biztos, hogy tőle jön. Idegesítő, hogy pont vele vagyok össze kötve. Igaza van, két teljesen ellentétes világban élünk, és ahogy ezeket a szarokat olvasom nem igazán van alkalmunk megszakítani ezt a köteléket. Remélem ő talált valamit azokban amiket elhozott magával, mert nem akarok egész életemben hozzá futkorászni, hogy csillapítsam az éhségemet. Különben is, szerettem mások vérét szívni. Az a kétségbeesett tekintet, az a vékony hang, ami könyörög az életéért... mindig beindított. Ő viszont nem csinálja. A félelem mindig ott csillog tekintetében, de amint megkóstolom átmegy ez az érzés egy sokkal kellemesebbé, mintha élvezné, hogy elszívom belőle azt, ami élteti. Bizarr, és érthetetlen külső szemmel nézve. Még számomra is, pedig én megértem, hiszen érintett vagyok.

Mégis csak meg kellene néznem.. szólal meg bennem egy belső hang, így felkelve heverőmről kiugrok az ablakon, hogy a többiek ne tudjanak megállítani és elindulok arra. Csak rá nézek, hogy van és megyek is. Remélem attól megnyugszom.

Mikor oda értem csak annyit láttam, hogy éppen sietnek fel a tetőre a nagyanyjával. Oda lépkedtem és megálltam abban a szögben, hogy még lássam őket. Ha nem néznek le, nem vesznek észre, és.. miért is néznének?

Kíváncsian vártam, mit akarnak ott fent, de a kérdésemre gyorsan választ kaptam, mikor megláttam a sárga fényeket felkúszni az égbe. Gyönyörű látvány volt, megnyugtató és egyszerre idegőrlő. Nem kellene ennek örülnöm, hiszen minél erősebb a gát a külvilággal szemben annál messzebb sodródik a tervünk a világ uralomról.

Kis idő után a fény vissza húzódott a kezükbe, de az öregebb feje grimaszba fordult. Unokája felé meredt aggódó tekintettel vizslatva. Hátrébb léptem, hogy lássam mi történik de azon nyomban ugrottam is el a talajtól, hogy az éppen zuhanó lányt biztonságosan elkapjam. Ösztönösen, mindenféle gondolkodás nélkül cselekedtem, mikor észre vettem, hogy össze rogynak a térdei és a korlát hiánya miatt egyenesen lefelé zuhan. Oda ugrottam, ahol ő állt ezzel teljesen megijesztve az öreget. Látván, hogy a lányt teljesen nyugodtan tartom karjaimban és nem mozdulok felmért szemeivel és leengedte maga mellé a kezeit, ezzel azt sugallva, hogy bízik abban, hogy nem fogom bántani.

- Azt hiszem, lenne miről mesélned. - mondta bólogatva. Volt egy olyan érzésem, hogy ezt most nem úsznám meg, ezért követtem őt, be a házba. Letettem a kanapéra a lányt, ő pedig betakarta. Leültem mellé a földre, ő elém a karosszékbe és keresztbe fonta lábait. Arcáról semmit se tudtam leolvasni, és ő is olyan volt, mint a lány, mikor először találkoztunk. Semmi életjel. - Szóval, vámpír?

- Taehyung vagyok. - tisztázzuk. Nem szeretem, ha így hívnak... - Megkérdezhetem a nevét? Nem igazán mutatkoztunk be egymásnak. - intettem a hátam mögött szuszogó lányra.

- A neve Wiala Yeon Ji. Mi közöd van neked hozzá? - vettem egy nagy levegőt, és annak ellenére, hogy én se értek mindent, elmondtam neki mindent. Hol kezdődött, hogyan jöttünk rá, mit tettünk az ő háta mögött.

- Nem hiszem, hogy ezt megérti, lévén nincs benne ebbe az egészbe, de higgye el, ez egyikünknek sem jó. Ne bántsa azért az unokáját, mert nem szólt. Össze zavarodott és -

- Te véded őt. Azt mondod, nem érdekel a lány, mégis véded tőlem. - mosolyodott el. Keserű mosoly, amelyet már láttam valahol... Yeon is így szokott rám nézni. - Nem azt mondom, hogy minden részletet értek, de bele tudok gondolni. Ez akkor is hatalmas nagy gond. Wiala-nak egy vadászhoz kell hozzá mennie, hogy a vére tovább öröklődjön, de így.. - húzta el a száját és oldalra nézett. Kényszerből akarja lefektetni egy idegennel a lányát, csak hogy a vérét és a képességét át tudja adni egy másik életnek? Ez.. gusztustalan.

- Sose gondolt arra, hogy ő ezt nem akarja? - rám nézett majd felnevetett. A vérem is megfagyott bennem mikor meghallottam élesen karistoló hangját

- Nincs választása. Egyikünknek sincs. Nekem sem volt. Ő ezért született, ez van megírva neki.

- Tényleg? - nevettem el magam, most én. - Ha ez van megírva, én mit keresek a sorok között? - sikerült meglepnem, ugyanis befogta a száját, és szinte hallottam, ahogy a fogait csikorgatja.

- Te... nem vagy teljesen vámpír ugye? - húzza össze szemeit. A francba...

- Azt hiszem mennem kell.. - álltam fel de ekkor Yeon megmozdult. Megfordult, így leesett a kanapéról, de még erre se ébredt fel. Vissza raktam, ahogy a takarót is, és a homlokára tettem tenyeremet. - Jobb lenne, ha segítene rajta, mert láza van. - mondtam és elindultam az ajtó felé.

- Mégis mi vagy te? - kérdezte még mindig az előző témán lovagolva. Elmosolyodtam, de ez amolyan ,,csak hagyjál már" mosoly volt, majd vissza néztem rá a vállam felett.

- Ez is az is. - válaszoltam gyorsan, mielőtt kiléptem. A friss levegő helyett egy igen ismerős szag ütötte meg az orromat ezért körbe néztem körülöttem. Hoseok diadalittasan vigyorgott rám, aztán egy szempillantás alatt eltűnt. A kurva életbe! Látott innen kijönni! Most, hogy magyarázom meg nekik ezt az egészet?