Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

5. - Egyre rosszabb

Otthon a szüleim egyáltalán nem nézték jó szemmel ezt az egészet. Nem tetszett nekik, hogy ilyen hosszú időre el kell mennem még ha a mamához is. Próbáltak lebeszélni róla, de miután elmondtam nekik mekkora felelősség van most rajtam, és szükségem van a kiképzésre elfogadták, és elengedtek. Sose voltak szigorúak, mindig meghallgattak és csak az után döntöttek együtt.

Próbáltam minél több dolgot összepakolni, amire szükségem lehet, hogy ne kelljen majd haza futkároznom egy egy dologért. Olyan, mintha kollégiumba költöznék, amit túl kell élnem. A fájdalom ami a mellkasomat és a fejemet hasogatta itt, ebben a világban sem szűnt meg, csak enyhült. Ám amint átléptem a burán vissza jött a lüktető intenzív fájdalom, ami miatt pár percig mozdulatlanul álltam egy fa mellett.

Nagyinak persze erről semmit se szóltam, de sajnos a megfigyelő képessége kifinomult, így észre vette a kialvatlanságomat, hogy gyorsabban elfáradok, ahogy azt is, mennyire távolságtartó lettem a vámpírokkal szemben. Persze vannak kivételek, mikor segítenek kell valakinek, mert mostanában egyre gyakoribbak a felmozdulások. Mintha a lepel alatt valaki buzdítaná őket erre... lehet kivételt kell tennem és meglátogatnom azt a sötét utca szakaszt mi is folyik ott.

Egy hét telt el, amióta szüntelenül itt vagyok. Nehéz, nagyon nehéz. A folyamatos kínok mellett a testem is elfárad a mágia használata miatt, amit a mama nagyon erőltet. Viszont a pozitív oldala, hogy rájöttem, nem merül ki ott az erőm, hogy nagyot tudok ugrani és pajzsot húzni. Tudok lebegtetni tárgyakat, ahogy irányítani az elemeket, de azt csak nagyon gyengén.. még. Minden nap más elemet veszünk át, lemegyünk a tóra és lebegtetnem kell a vízcseppben egy halat, vagy átmenni a felszínén a másik oldalra. 

A földet egyetlen egy dobbantással meg kell nyitnom, ahogy egy mozdulattal össze is húznom, mintha egy darab hús lenne amit marcangolnak. A levegőben tudnom kell lebegtetni dolgokat, esetleg mást, majd magamat, ami eddig még nem igazán ment. A tüzet a tenyeremben kell vinnem, elfojtani majd megidézni a lángokat a semmiből, melegebb és langyosabb hőfokút szítanom, mivel nem mindegy, mekkora az ereje. Sose gondoltam volna, hogy vannak erősségek a melegségével kapcsolatban. Minden napom lefáraszt teljesen de megéri, mert imádok varázsolni. Szeretem megismerni azokat a dolgokat, amiket az őseink fedeztek fel és adtak át egymásnak, hogy generációról generációra öröklődjenek a képességek a csodákkal együtt. Mert ezt annak lehet nevezni. Mikor a tóból egy nagyobb vízcseppet felemelt a levegőbe, darabjaira hullajtod aztán a tüzet egyenesen felé küldöd a szürke gőz ami egy pillanatra beszínezi a kéket és a pirosat varázslatos látványt nyújt.

Mama azt mondta, később ültetni is megtanít, de nem a hagyományos módon. A földnek az alkotóelemeit a mágiámmal átitatva olyan termékennyé tudom tenni, hogy a magot amit beleejtek és érinti egy csepp víz is azonnal nőni kezd, legyen az egy egyszerű zöldség, vagy egy terebélyes tölgy. Mindig azt mondja, jó érzékem van a varázsláshoz, de tudom, hogy ezt nem szabad teljesen komolyan vennem. Tudja jól, mennyire érzékeny vagyok a kritikára, főleg ha tőle van ezért buzdít, hogy a maximálisnál is jobban teljesítsek. Nem bánom a fájdalmat, ami minden nap megkísérti a tanulásomat, és nem értem miért van jelen, nem bánom, hogy este csak annyi időm van zuhanyzás után, hogy bedőljek az ágyba és utána azonnal elalszok. Minden egyes kis trükköt meg fogok tanulni ha tőlem függ!

- Mama... elmegyek sétálni. - jelentettem be reggel. Kérdőn nézett rám, majd az órára pillantott és szúrós tekintettel vizslatott. - Meg kell bizonyosodnom valamiről. Azt hiszem gondok vannak egyes lakókkal. - miután elmagyaráztam neki egyetértően bólintott majd az ajtó felé biccentett fejével jelezve, hogy mehetek. Kicsit bátrabban léptem ki az ajtón és vettem célba az itt levő legveszélyesebb utcát. Meg tudom magam védeni ha kell, hiszen a pajzsom már nem csak egy egyszerű négyzet, hanem magam köré tudom húzni, ráadásul ha folyamatosan koncentrálok a vámpíroknak maró érzést kelthet ha hozzá érnek. Nem lesz, semmi bajom.