Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

29. - Erőviszonyok

MinSeok pov's

Az az idióta lány! Mégis mit képzelt, mikor csak úgy ráugrott arra a vámpírra? Még ha ez nem lenne elég veszélyes, meg is itatta vele a vérét, és ezzel elbaszta az egész életét! Talán nem tud a kötelékről, ami ki tud alakulni egy vámpír, és egy vadász között? Ráadásul nem a legjobb pillanatban, ugyanis épp a határaimon vagyok, míg a többieken a fáradtság jelei mutatóban sincsenek.

Ahogy nézem, a két kis segítő is próbál tenni valamit, de gondolom - bár nem sok mindent tudok róluk - ők abból a csoportból szakadtak ki, akikkel most épp játszadozok, ezért is nem tudnak komoly sebeket ejteni rajtuk.

- Yeon Ji! - kiáltottam fel, majd elugorva a fekete hajú vámpír heves támadásától, a lány felé vettem az irányt, hogy felébresszem, ám amint egy méteres körzetébe értem, egy számomra áthatolhatatlan pajzsba ütköztem, ami azonnal visszataszított.

- Mi a faszt csinál az a nő?! - kiáltott fel a vezető, és ő maga is megpróbálkozott bejutni hozzájuk, ám mivel nagyobb volt a sebessége, amivel feléjük közeledett, így evidens, hogy nagyobbat repült hátra. Kiváló lehetőségnek véltem kihasználni a többiek megrökönyödöttségét, akik tátott szájjal nézték a vámpír tehetetlen zuhanását egy vaskos fához, így az egyik mögé ugorva hátrafeszítettem annak kezét annyira, hogy fájdalmában felszisszenjen, majd amilyen gyorsan csak tudtam a homlokához nyúltam, és elvégeztem rajta is a tisztító mágiát.

Azért ez a neve, mivel az őseink ezt akkor használták, mikor az egyszerű mágiahasználó könyörgött nekik, hogy szabadítsa fel őket ettől az ,,átoktól", hadd lehessenek ismét normális emberek. Az évek során sajnos ahogy a halandók egyre jobban estek bele a saját bűneikbe, úgy megrontották a természetfeletti lényeket is, így az akkori tisztító rituáléból egy erős fegyver lett, amit harcokban tudnak kihasználni, az ellenfél teljes meggyengítésére. Nagyon ritka ez a képesség, ezért is vigyázok rá, valamint ez az egy nem tanulható meg. Vagy öröklöd, vagy nem, nincs választás.

Amint a fába ágyazódott vérszívó észrevette, mit is tettem rögtön el akart kapni, de amint hátraugrottam a Jungkook fiú mellé, ő rögtön leguggolt bajtársához, aki épp most próbálta összeszedni magát.

- Kezdesz felbosszantani! - sziszegte fogai között, én pedig a jól bevált módszeremmel csupán csak egy halvány, de annál magabiztosabb mosolyt küldtem felé válaszul. Már csak kettő maradt, ők azonban keményebb diók lesznek úgy érzem.

Ugrásra készen álltunk egymás előtt, három a kettő ellen, azonban mikor támadásba lendülhettem volna, Yeon megmozdult, és neki is valamint a mellette heverő vámpírnak is fényleni kezdett a teste, a pajzs pedig szertefoszlott. Életemben egyszer láttam ilyet, így holtbiztos voltam a dolgomban. Ez egy szent kötelék jelképe, mégpedig a fényből ítélve roppant erősé.

Yeon pov's

Ahogy ébredeztem, egyre jobban kirajzolódott az erdő, ahol összeestem. Taehyung itt volt mellettem, és még csukott szemmel fejéhez nyúlt, ami most valószínűleg sajgott neki épp úgy, ahogy nekem is. Felült, és rám pillantott, én pedig alig tudtam visszafogni a heves indulataimat, hogy ráugorjak a férfira, és magamhoz öleljem, ám nem tehettem.

Még mielőtt végleg visszatérhettünk volna, Tae kitalált egy jó ötletet Jin hatástalanítására, így sóhajtottam egyet, és magamra erőltettem egy rettegő álcát, ami egyenesen a vérszívóra néz. Tae haragos tekintettel nézett vissza, majd megragadva hajamat nagy ívben a hasamba ütött, de ez csak látszólag volt fájdalmas, valójában éppen, hogy csak hozzámért. Hajamba is kedvesen kapaszkodott, nem tépte, csupán csak azért látszott úgy, mert én hátra hajtottam a fejemet, mintha ki akarna törni.

Lehunytam szemeimet, eljátszva az ájultat, ő pedig megragadta a nadrágom övét, és úgy emelt fel, ami roppant kínos, és vicces is volt egyben. Lábaimmal a földön húztam magam után csíkot, ujjbegyeim pedig épphogy nem értek le a porba. Fejemet lógattam, mintha tényleg ki lennék ütve, de csak arra vártam, hogy ő megálljon, és elkezdjen beszélni.

- Már azt hittem legyőzött ez a kislány. - nevetett fel NamJoon, tökéletesen bekapva a csalit, ami egy nagy mosolyt csalt az arcomra.

- Csupán csak lefoglalt pár percre. - felelte Tae, én pedig felkészültem a továbbiakra. - Ahogy most én is titeket. - hirtelen engedett el, én pedig magamhoz húzva lábaimat guggolva értem földet, és kihasználva, hogy a tó mellett vagyunk, egy nagy vízoszloppal belecsaptam NamJoon-t a hullámok közé, miközben Tae a vadászok pajzsát használva bezárta Jin, majd mögé ugrott, és térdre kényszerítve lefogta őt.

- Gyere már! - kiáltottam MinSeok felé, aki az egészből nem értett semmit, ráadásul egyszerre volt összezavarodott, és bosszús feje, amit nem igazán értettem, de a helyzet nem engedte meg, hogy gondolkodjak rajta.

Megrázta fejét, és visszazökkenve a valóságba Jin elé ugrott, hogy ő tőle is elvegye az erejét.

- Yoongi hova lett?

- Fogalmam sincs ki az, de amíg te elvoltál magadban, addig én megszabadultam az egyiktől. - biccentett Jin felé, aki ájultan esett oldalra, miután a két férfi elengedte. Ezek szerint már csak NamJoon van, és vége. Nem fog kitörni a háború, és nem kell többé féltenem az embereket, akiket meg akarnak támadni a lázadók.

Ez azonban felvetett némi problémát, ugyanis mikor a vámpír kitört a vízből, nem volt önmaga. A levegőbe lebegve, kitárta oldalra karjait, majd mintha megadná magát a sötét erőnek, engedte magába kúszni a fekete füstként előbukkanó baljós árnyat. Körmei véresek voltak, ahogy megnőttek, agyarai nem fértek el a szájában, így felsértették ajka szélét, szemei pedig vörösek voltak, akár a vére, pupillája pedig koromfekete.

Maga lett az ördög.