Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

1. - Bevezetés

Vámpírok. A meghatározó személyek, az olyanoknak, mint én. Nélkülük mi nem léteznénk, de ettől függetlenül sose döntöttem el, hogy átokként, vagy áldásként tekintsek rájuk.

Wiala Yeon Ji vagyok, ami először furcsa név lehet... nos, mert az is. A nagymamám Wiala Min Hee híres vámpír vadász, és a tettei olyannyira meghatározóak voltak, hogy bekerült a neve az emberek által elérhetetlen nagy könyvbe. Ezeket a feljegyzéseket csak azok olvashatják, akiknek van jogosultságuk. Akik vámpírvadászok.

Kis korom óta ilyeneken éltem fel. A családom nem egy bonyolult történet, van egy kedves jámbor apám, aki most fogja tölteni a 75. életévét, anyám pedig egy határozott ámde vicces nő, aki most lett 71. Igen, elég idősek már, és teljes mértékben emberek. Az ok, amiért én nem apám keresztnevét viselem nagyon egyszerű. Én örököltem a vadászok vérét ami a nagymamám ereiben is csörgedezik.

Ő egy nagyon lenyűgöző személy. Mikor kislány volt, a vámpírok fellázadtak az emberek ellen, és mire elérte azt a kort, hogy harcolni tudjon addigra kitört a háború. Elszakadt a szüleitől, mert kötelességének érezte megpróbálni az árulók és felbujtók leverését, ám mikor rájött, hogy ez nem megoldás egy sokkal bölcsebb döntést hozott. Évszázadok árán ugyan, de létre hozott egy olyan helyet, ahol a vámpírok nyugodtan élhetnek, az emberekhez közel. Ezt a helyet a saját mágiáját felhasználva bekerítette egy erős védő burokkal, ami az egyszerű ember elől elrejti ezt a nagy város méretű területet. Mióta ez megtörtént a nagyi minden napját ott tölti, mert ha kilép a pajzs alól, az megtörik és eltűnik. Akkor pedig félő, hogy a lakosok vissza térnek az eredeti létformájukhoz, a gyilkosokhoz.

A nagyi mágikus ereje napról napra nőtt, ezért volt akkora ereje, hogy az összes vámpírt bezárja ebbe a létesítménybe. Voltak akik önszántukból jöttek, mert nem akartak bajt, de volt, akiket erőszakkal kellett hozni. Akik segítették őt, már régen halottak, csak ő maradt, magányosan, legalább is tudtommal.

Ekkor születtem meg én. Mikor 1 éves koromban elkezdtem lebegtetni az előttem levő kanalat anyám azonnal tudta, hogy én is olyan leszek. A szüleim kivételek a többi emberhez képest. Ők tudnak a vámpírokról és az őket körül vevő titkokról, mivel a nagyi beavatta őket. Régen, mikor megszülte anyámat úgy gondolta ő lesz az örököse, de sose jöttek ki rajta a jelek, miszerint vadász vére lenne. Mikor megtudta, hogy én vagyok az megkönnyebbülten üdvözölt a világában, és minden alkalommal mikor találkoztunk próbált annyit mesélni, amennyit csak tudott. Be akart avatni mindenbe, elmondani mikre vagyok képes ha fejlesztem a mágiámat, hogy mit kell majd tennem, mire kell figyelnem.

Megtudtam, hogy én szabadon mozoghatok a pajzs és az ember világ között szintén a véremnek köszönhetően ahogy azt is, hogy nem kell félnem a támadás miatt, mert mikor még kicsi voltam bemutatott a vámpíroknak akik esküt tettek, hogy egy ujjal se érnek hozzám.

Sose féltem, hogy átváltozok. Kis koromban fel se tudtam fogni, mi az a vámpír, hiszen sose engedtek egyet közelről látni, és sose támadott meg egy se. A faluban mindenki kedves velem, mindenki hozzám szokott, ahogy én is hozzájuk. A nagyimmal nagyon sokat trükközünk, hogy megkönnyítsük mind a mi mind az ő életüket. Ha megsérülök, és mégis át szeretnék jönni hozzá, be kell fújnom magam egy különleges parfümmel, ami elrejti a vér szagát, mintha nem is lenne ott. Ha valaki vámpír akar lenni, keresnie kell egy olyan vérszívót aki önszántából át akarja változtatni, mert máshogy nem megy. Ha az, aki megharapja az áldozatot nem juttat kellő mennyiségű mérget az artériába amit a gondolatával serkent fel és állít elő, akkor harapdálhatja kedvére, semmi se fog történni. Bonyolult dolog, de ha úgy lenne mint a filmekben, hogy elég egy harapás és vége, akkor az emberiség nagy bajban lenne.

Itt a faluban nagyon sok féle vámpír van. Van aki emberből változott azzá, van aki annak született, és van olyan is akinek az anyja ember volt, de az apja vérszívó. Valamint az utóbbi években beköltözött pár vérfarkas család is, akikkel szintén jóban vagyok és nem sok vizet zavarnak, tehát beengedtük őket. Sose volt rájuk egy rossz szó se, úgyhogy normálisnak tűnnek, mert én csak a fiúkat ismerem. Nem szoktam oda menni beszélgetni az idegenekhez, hacsak nem igénylik.

Apropó, én most jelen pillanatban 43 éves vagyok, de a kinézetem olyan, mintha 17 lennék. Mi nem öregszünk olyan mértékben mint az emberek és jóval tovább is élünk. Nem vagyunk halhatatlanok, de példának a nagyit tudnám hozni, aki már 456 éves.

A mágiánk sem mindenható. Képesek vagyunk pajzsot húzni magunk köré, teremteni bizonyos mértékig dolgokat, lebegtetni azokat illetve magasra ugrani. Lényegében olyanok vagyunk mint a vámpírok, a vérszívást kivéve, de a nagyi nem szereti ha ezt mondom, így inkább nem hasonlítom magunkat hozzájuk. Mi vadászok vagyunk. Ami már alapból egy védelem számunkra, mert a vérünkben csörgedező mágia jelenléte miatt, minden eszköz amihez hozzá érünk átivódik vele. Egyetlen döfés a vérszívó szívébe, és meghal. Sose öltem még, és nem is vagyok benne biztos, hogy menne. A nagyi azt mondta, egy idő után hozzá szoksz, mert akit már meg kell ölni, az a gonoszok legalja akik veszélyt jelentenek ránk. Imádom hallgatni, mikor mesél a múltjáról, de nem azért amit elért, hanem ahogyan eljutott idáig. Hiszen amit tett, az megmentette az emberiséget, mégse tudnak róla sokan csak mi.

Soha sem kérkedtem azzal, hogy ő egy családtagom. Nem nyilvánítom magam jobbnak azért, mert az ő vére is folyik bennem és nem használom ki a kapcsolatunkat. Arra leszek majd büszke, amit egyedül, saját magamtól értem el. Ha lesz olyan...

Nagyon kevesen maradtunk vadászok, és ők is szétszóródtak. Mama mindig mondja mennyire fontos lenne egy olyannal gyereket nemzeni, aki hasonló vérű mint én, mert ha egy emberrel állnék össze, lehet, hogy csak a hatodik generáció lány szülötte lenne az erő örököse. Mivel a Wiala családban, eddig csak lányok születtek és örökölték a mágiát.