Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

1

- Annyira nagyon sajnálom! - hajolt meg előttem a támogatósok közül az egyik lány, akivel véletlen összeütköztem, és mivel megijedt használta a képességét.

- U-ugyan semmi baj, i-inkább mond el, hogy pontosan mi is fog történni - vörösödtem el egy kicsit, hiszen a folyosó kellős közepén voltunk, és egy csomóan minket figyeltek.

- Igazából körülbelül 12 óra múlva kezd működni - nézett félre zavartan a lány.

- Akkor csak iskola után? Az jó, nem? - derültem fel.

- I-igen... De... A képességem a 12 órás várakozás után egy napig működik. És... Eléggé... Hogy mondjam? Kegyetlen. Aki legelősször érintkezik veled fizikailag, azután hogy használtam, annak a 12 óra eltelte után egy napig a szolgája leszel... És mindent teljesítened kell amit mond - mondta, én pedig csak lefagyva annyit bírtam kinyögni:

- Eh?

- D-de semmi baj! Ha a 12 óra alatt nem érintkezel senkivel, semmi baj nem lesz. Akkor egyszerűen csak eltűnik rólad a képességem.

- Huh, rendben, akkor csak annyi a lényeg, hogy senki se legyen a közelemben.

- Igen, így is fogalmazhatunk... De gondolom ez neked nehezen kivitelezhető lesz, mert ott vannak a hősi gyakorlatok... Hehe - nevetett kínosan.

- Ahj erre nem is gondoltam - fogtam a fejem. - Az normális, ha elkezdett fájni a fejem?

- I-igen. Egy rövid ideig fájni fog, majd lehet, hogy lesz egy kis figyelemzavar, de ezen kívül semmi.

- Rendben, köszönöm, hogy ezt elmondtad - mosolyogtam rá, mire kicsit elpirult.

- U-ugyan... Az én hibám hogy neked mentem.

Így hát elkezdődött életem egyik legzavarbaejtőbb napja. És amint beértem a terembe Kacchan azzal fogadott, hogy az arcomba robbantott egyet, de éreztem, hogy az egyik ujja hozzám ért. Én pedig csak ilyen ijedt-értetlen fejjel néztem rá, és közben csak egyetlen egy gondolatom volt: ne.

- DEKU! MI AZ HOGY JOBB LETT A TEGNAPI GYAKORLATI ÉRTÉKELÉSED, MINT AZ ENYÉM?! - kiabált velem, de én szinte fel se fogtam mit mondott, az egész mondatból annyit hallottam, hogy "jobb" "gyakorlati" és "enyém". - IDE MERÉSZELNÉL VÉGRE FIGYELNI?! BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY CSINÁLTÁL VALAMIT! HMM? HOGY LETT EZ?!

- Bakugou nyugodj már le, és hagyd békén Midoriya-t - szólalt meg Todoroki.

- NEM NYUGODOK LE! HOGY A FASZBAN CSINÁLTA PONT Ő EZT?! - ordibált mostmár Todoroki-val.

- Bakubro, tényleg nyugodj le! Csak 2 pont volt a különbség - próbálta csitítgatni Kirishima is. Neki pedig sikerült, bár utána Kacchan még morgott valamit az orra alatt, de azt már senki nem hallotta.

Én pedig üveges tekintettel a padomhoz sétáltam, és elkezdtem számolni, hogy mikorra jön ki az a 12 óra. Ekkor észrevettem egy lapot a padomon, amit felvettem majd elkezdtem olvasni. A tegnapi gyakorlat értékelő papírja volt. Én voltam a második (az első Todoroki), mögöttem pedig 2 ponttal Kacchan. Akkor értettem meg, mit mondott az előbb, így kicsit elpirultam. Aztán jött a következő gondolat.

Ha jól éreztem, és tényleg megérintett, akkor egy napig a szolgája leszek. Úristen. Már látom a parancsokat magam előtt. "Tegyél úgy mintha bábú lennél, én pedig gyakorolom rajtad a robbanásokat"

Nem csoda, hogy szinte halálfélelemmel ültem végig az összes órát, és még a hősi gyakorlaton sem voltam nagyon aktív. Én! A hős-fan, egy hősi gyakorlaton nem aktív!

Gondoltam, jó lenne megbeszélni Kacchan-nal a dolgot, így megkértem, hogy ha tud, legyen szíves, és maradjon bent az öltözőben, mert mondanom kell neki valamit. Nagyon erősen kihangsúlyoztam, hogy NÉGYSZEMKÖZT, csak hogy a többiek is tudják, hogy kedveskedjenek elmenni. Így hát mikor már csak ketten voltunk, és kezdett kínossá válni a helyzet, dadogva elhadartam, hogy mi is van. És erre mit kaptam? Egy baromi nagy nevetést!

- Mivan, Deku? Biztos, hogy csak szivatsz, ilyen nincs! - röhögött a képembe. Bár ezt mondta, láttam a szemében, hogy az én teljesen elpirult arcom nem igazán győzi meg.

- D-d-de... S-sajnos ez v-van - motyogtam. Úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom, de abban a pillanatban annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam mit gondoljak, vagy mondjak.

- Bizonyísd be! Azt mondtad, reggel ütköztél bele abba a csajba, tehát még körülbelül még két óra, és elkezdődik a hatás. Akkor be kell majd bizonyítanod, hogy igazat mondasz!

És így történt az, hogy iskola után két órával ott ültem Kacchan szobájában, kínos csendben, nem tudtam mit csinálni, mert azt mondta elmegy fürdeni, és maradjak ott. És én ott maradtam. Fel sem bírtam kelni, nem hogy mászkálni. Pedig tényleg megpróbáltam, de semmi. Csak levegőt venni, és pislogni tudtam. Meg nyelni. Mikor Kacchan visszajött, úgy nézett rám, mint egy idiótára, mert ő is észrevette, hogy egy milimétert se mozdultam, majd úgy gondolta, akkor ellenőrizzük le, hogy tényleg a szolgája lettem-e, így adta is az első parancsot.

- Állj fel! - amint ezt kimondta, a testem magától felállt, gondolkodni sem volt időm, mintha csak szemlélője lettem volna ennek az egésznek. - Mit nem tenne meg soha a büdös életben Deku?