Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

2

- Gyere ide! - mondta Kacchan, mire egyből, gyakorlatilag abban a minutumban felálltam, és odasétáltam. - Most pedig csókolj meg!

Iszonyatosan megdöbbentem, de a testem magától mozdult, és így egy pillanat alatt Kacchan ajkaira kaptam. Meglepődött, hogy tényleg megtettem, és el is húzódott, de nekem csak egy gondolat volt a fejembe. Miért ilyen ismerős ez az érzés?

- Oké, akkor tényleg igaz ez a szolga-dolog - morgott egy kicsit.

Kínos csend állt be, egyikünk sem tudta, mit is mondjon. Nekem viszont ilyenek voltak a fejemben:

Mi volt ez? És tényleg nem törölte le a száját? Mi van itt? És miért volt ilyen ismerős ez?

És ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy nekem van egy barátom. Aki azt sem tudom hol van most, én meg egy hülye képesség miatt megcsókoltam valaki mást. Viszont ami mégjobban meglepett, az az volt, hogy nem éreztem bűntudatot, vagy bármilyen megbánást. Mintha a tény, hogy valakivel együtt vagyok, csak egy különálló dolog lenne, aminek köze sincs ehhez.

- Végre van egy alkalmam megkérdezni - szólalt meg Kacchan szokatlanul fusztrált hangon. - Emlékszel arra a csajra alsó-középből, akinek a képessége az emlékkitörlés és helyetesítés volt?

- Úgy érted Motozawa-san-ra?

Motozawa Kimi (írói megjegyzés: fél órát keresgettem ezért a névért, hogy az oldalak alapján olyan legyen a nevének a jelentése, ami úgy-ahogy tükrözi a képességét, de még így se sikerült úgy ahogy gondoltam, hogy menni fog) volt az a lány, akivel együtt jártunk Kacchannal alsó-középbe. Kedves volt, és aranyos, de miután bevallotta nekem, hogy szerelmes belém, én pedig elmondtam, hogy nem fogok érezni se iránta, se egyetlen lány iránt se semmit, nem igazán hallottam róla.

- Mik a velem kapcsolatos emlékeid? - nézett a szemembe Kacchan. Komoly volt a tekintete. Ha nagyon klisés szeretnék lenni, azt mondanám, a lelkemig hatolt a nézése, de arra a helyzetre jobban illik valami ilyesmi: A tekintete követelte, hogy az igazat mondjam.

- Kiskorunkban barátok voltunk, de utána elkezdtél lenézni, és megutáltál.

- Akkor tényleg használta rajtad a képességét - motyogta Kacchan.

- T-tessék?

- Hívd fel és kérdezd meg magad!

Ennyivel leült az ágyára, majd intett, hogy én is tegyek így. Zavartan elővettem a telefonomat, és elkezdtem keresni a nevek között Motozawa-san-t. Miután megnyomtam a hívás gombot, néhány pillanat után fel is vette.

- Szia Motozawa-san! - köszöntem.

- Izuku, mondtam, hogy hívj nyugodtan Kimi-nek! - szóltalt meg felháborodott hangon. - Egyébként miért hívtál?

- Ömm... Moto- izé, Kimi, használtad rajtam valaha a képességed? - kérdeztem meg.

- Nem hiszem - jött a válasz pár másodperc után, eléggé bizonytalanul.

- Biztos vagy benne? - szólalt meg Kacchan, pont olyan hangosan, hogy a vonalban lévő még hallja.

- Izuku... Bakugou elmondta igaz? - kérdezett rá a nyilvánvalóra.

- Cs-csak annyit, hogy használtad rajtam.

- Akkor a többit ketten is meg tudjátok beszélni - szakította meg a vonalat Kimi.

- LE NE MERD RAKNI TE. Oh. Lerakta - sóhajtott egyet.

Kínos csend. Hosszú kínos csend. Nagyon hosszú kínos csend. Naaaaaaagyon hosszú kínos csend. Körülbelül 5 percig csak ültünk ott, és némáskodtunk.

- Tehát akkor elmondod, hogy mi folyik itt? - kérdeztem csendesen. Ez volt az egyetlen, ami eszembe jutott, és tényleg érdekelt, hogy mi van körülöttem, mert semmit se értettem.

Sóhajtva kinyitotta az asztalának az egyik fiókját, és elővett belőle egy CD-tokot. Teljesen fehér volt, csak egy szivecske volt rajta, ami pedig alkoholos filccel volt felrajzolva rá. Kacchan levette az asztaláról a laptopját, és a tokban lévő CD-t belerakta. Mielőtt elindította volna a CD-n lévő dolgot, rám nézett, mélyen a szemembe.

- Mi ketten... - akadt meg egy kicsit. - együtt voltunk. Mármint... Úgy mint egy pár. Az a csaj pedig kitörölte a legtöbb jó emlékedet rólam, és rosszakra cserélte.

Nem bírtam megszólalni, egyszerűen minden lehetséges mondat furcsán hangzott volna, így mikor egy idő után Kacchan megunta a csendet, csak elindította a CD-t.