Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

5

Izuku szemszöge

Miután Todoroki kiment a szobámból,  tovább gondolkodtam. Kezdtem kissé megőrülni, és azt kívántam, bárcsak ne kéne se Kacchan-t, se Todoroki-t megbántanom. Nem bírnám elviselni, ha úgy kéne látnom megint Kacchan-t, mint mikor megmondtam neki, hogy Todoroki-val vagyok. De Todoroki-t se szeretném megbántani. Sokkal jobb lenne, ha csak eltűnnék. Vagy...

Ránéztem az asztalomra. Egy pillanatra megakadt a szemem a kis All Might figurákon, de utána a figyelmem áttért a ceruzatartómban árválkodó egy szem ollóra. Nem akarom felvágni az ereimet. Az nagyon fájdalmas lehet. És hosszú halál. Nem akarom megvárni amíg vérveszteségben halok meg. Valami gyorsabb kell.

Mi lenne ha egyszerűen beleszúrnám az ütőerembe az ollót? Vagy a szívembe? Gyors lenne mind a kettő. De nem akarok maszatolni. Nem akarom, hogy úgy menjek el, hogy még a takarítók is úgy gondolják, hátráltatom őket a munkájukban a vérrel. Mi lenne ha csak...

Á, nem. Honnan szereznék drogot? Anélkül pedig nem bírom túladagolni magam. Bár lehet Kaminari tényleg szerzett valahonnan, ahogy mondta múlt héten. De nem adna belőle úgy, hogy nem tudja, miért kérem. És ha ellopnám tőle? Á, amennyire magamat ismerem, biztos nem találnám meg.

Akkor mi lenne, ha megkérném Tokoyami-t, hogy mondjon valami vér nélküli elhalálozási technikát? Nem. Gondolkodás nélkül feláldozna egy démonnak. Azt pedig nem szeretném. És ha Kaminari-t kérem meg, hogy használja rajtam a képességét? Eh, nem csinálná meg.

És ha csak... leugrok? Innen a kollégium épületéből nem. Az túl alacsony. De lehet, hogy ha jól esek, betörik a fejem és meghalok. De az is hosszú. Nem akarok sok fájdalmat érezni.

Ekkor eszembe jutott valami. Todoroki-nak van valami altató cucca, arra az esetre, ha nem tudna aludni. És ha jól emlékszem, múltkor itthagyta nálam.

Eszement gyorsasággal túrtam végig minden létező fiókot a szobámban, de nem találtam meg.

Pedig itt hagyta. Be is raktam a fiókba.

Hát, persze! Az íróasztalomnak van egy olyan idegesítő tulajdonsága, hogy be bírnak mögé esni a dolgok, és ezt rendszeresen meg is teszik.

Arrébb toltam az asztalomat, és meg is találtam a dobozt, benne pedig a gyógyszereket.

5 pirula. Az nem lesz elég. Úgy tűnik, ez nem az én napom.

De ha meg se próbálom, biztos nem lesz belőle semmi... De komolyan. 5 szem? Az száz százalék, hogy nem lesz elég.

Akkor úgy látszik, marad az ugrás.

Leraktam az altató dobozát az asztalomra, és az ablak felé fordultam.

Szépen lassan odasétáltam, és kinyitottam.

A friss szellő kissé fújta a hajam, és néhány pillanatra becsuktam a szemem.

Olyan kellemes érzés volt.

Kint enyhe virágillat volt, amit most annyira intenzíven éreztem, mintha először történne meg velem, hogy az arcomba csap az illatuk.

Kinyitottam a szemeim.

Valahogy minden sokkal élénkebb és színesebb lett, mint előtte.

"Mikor szerelmes lettem, minden sokkal színesebb lett"

Jutott eszembe Kaminari klisés szövege, amit valamikor egyszer mondott.

Szerelmes?

A gondolatra összeugrott a gyomrom.

Megráztam a fejem, mielőtt valami olyanra gondolnék, aminek itt most nincs helye.

A jobb lábamat áthelyeztem az ablakpárkányon, és amint biztosan álltam kint, a balt is.

Lenéztem a fűre.

"Deku, lennél a barátom?"

Jött hívatlanul a fejembe a videóról az egyik pillanat.

Elpirultam, bár én sem tudtam miért, és egy könnycsepp buggyant ki a bal szemem sarkából.

"Azt mondják, ha a bal szemedből jön az első könycsepp, sokat fogsz sírni"

Jutott eszembe Todoroki egyik mondata.

Úgy néz ki igaza volt. Mert azt az egy könycseppet sok másik is követte.

Én... szerelmes lennék Kacchan-ba?

A távolba meredtem, nem is tudom meddig. Közben pedig a könnyek további utat törtek a szememből.

Hirtelen az ajtóm kicsapódott, és egy hangos kiáltás hallatszott mögülem, ami egy olyan személyhez tartozott, akinek a hangját már jól ismertem.

- DEKU!