Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

6

Amint meghallottam a kiáltást, hátra fordultam, és Kacchan-nal találtam szembe magam, de csak néhány pillanatom volt arra, hogy végigkémleljem az arcát. Ugyanis a megfordulás miatt kicsúszott alólam a lábam, és elkezdtem esni.

Bakugou szemszöge

Amint Deku elkezdett zuhanni, odafutottam az ablakhoz, és én is kiugrottam, és a hátam mögé emeltem a kezem, majd egy robbanást képeztem, hogy egy kis löketet adjak az esés gyorsaságának.

Amint elértem Deku-t fordítottam a helyzetünkön, így én koppantam a földön, ő pedig rajtam. Semmi bajom nem lett, végülis nem estünk olyan magasról.

Lenéztem Deku-ra, aki eszméletlenül feküdt rajtam.

A másodperc törtrésze alatt pattantam fel, vele a karomban, majd már futottam is Ricovery Girl rendelője felé.

Szinte kitéptem az ajtót, az idős hős pedig egyből odasietett, és kérte, hogy rakjam le egy ágyra Deku-t. Miután ezt megtettem, elkezdte vizsgálni, de mivel nem talált rajta külső sebet, megkérdezte mi történt.

Mikor befejeztem a mondandómat, kedvesen elmosolyodott, és azt mondta:

- Ne aggódj! Biztos csak a hirtelen sokk, vagy a halálközeli élmény miatt ájult el. Nem sokára fel kell ébrednie.

Bólintottam, és kimentem a folyosóra, hogy ott várjam meg, míg Deku felébred.

Körülbelül fél óra múlva kinyílt az ajtó, és Recovery Girl mondta, hogy bemehetek. Nekem ez a 30 perc olyan lassúsággal telt, mintha egy egész évszázad telt volna el. Bár tudtam, hogy Deku-nak minden bizonnyal semmi baja, annyira aggódtam érte, mintha haldokolna.

Mikor megláttam Deku-t, ahogy a rendelői ágyon ül, kissé megharagudtam. Hogy képzeli, hogy ő All Might örököse, és ugrani akar?

Bizonyára ő is látta a hirtelen érzelem változást az arcomon, mivel egy kicsit összehúzta magát.

- Hogy lehetsz ennyire kibaszott hülye?! - kiabáltam.

- Bakugou! - szólt rám Recovery Girl. - Vigyázz a szádra!

Mintha meg se hallottam volna, mentem tovább.

- Komolyan, hogy jutott ekkor kibekúrt faszság az eszedbe?!

Ekkor odaértem ahhoz az ágyhoz, amiben Deku ült. És az fogadott, hogy sír. Hang nélkül, némán, úgy, hogy csak a cseppek folynak az arcán.

Ettől a látványtól pedig már nem bírtam dühös lenni.

- Kicseszettül aggódtam érted, a kurva életbe is - mondtam már hallkabban.

Midoriya szemszöge

Recovery Girl rendelőjében ébredtem, úgy, hogy nem tudtam, mi is történt, vagy éppen történik éppen most.

Pár pillanat múlva már emlékeztem mindenre, és a hirtelen emlék-lökettől elkezdett fájni a fejem.

Recovery Girl, miután látta, hogy jól vagyok, kinyitotta a folyosóra vezető ajtót, és szólt valakinek, hogy bejöhet, mert felébredtem.

Az illető belépett, így láttam, hogy Kacchan az.

Az arca egy pillanattal később már dühös volt. Az én vállaim pedig ösztönösen előrébb mentek egy kicsivel, és összehúztam magam.

Haragszik rám? Persze, hogy haragszik rám, meg akartam ölni magam. Nincs oka, hogy ne haragudjon rám.

- Hogy lehetsz ennyire kibaszott hülye?! - kezdett el kiabálni. Recovery Girl rászólt, de őt nem igazán érdekelte, és megindult felém.

Az vagyok. Hülye. Egy hülye. Egyáltalán mit gondoltam?

- Komolyan, hogy jutott ekkor kibekúrt faszság az eszedbe?!

Akkora hülyeséget csináltam! Magamra haragítottam Kacchan-t, amikor pont hogy csak azt akartam, hogy ne legyen szomorú miattam! Akkora hülye vagyok!

Odaért az ágyamhoz, én pedig már javában sírtam. Eleinte észre sem vettem, hiszen az a fajta néma sírás volt, amikor túlságosan el vagy merülve a gondolataidban és az érzéseidben, így nem is figyeled, hogy a sós cseppek megindultak az arcodon.

És most el fogja mondani, hogy utál. Hogy soha többé nem akar látni. Hogy maradjak távol tőle. Vagy talán mégegyszer azt, hogy mekkora hülye vagyok.

Ilyesmikre készültem fel lelkileg. Rettegtem attól, hogy mit fog mondani. De amit a következő pillanatban mondott, annyira meglepett, hogy még a sírásom is abba maradt, mikor az agyam felfogta a mondat jelentését.

- Kicseszettül aggódtam érted, a kurva életbe is.