Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

12

Midoriya szemszöge

Én és Kacchan végül egy-egy tál maradékkal ültünk le a többiek vacsorájából.

Csodálkoztam rajta, de mindenki elkerülte az asztalt, és néhányan (példának okáért Kirishima-ék) a távolból leskelődtek, de senki sem csatlakozott hozzánk.

Eléggé viccesen nézett ki, amikor csak eljöttek az asztal mellett, azt tettetve, hogy nem éppen minket néznek.

Kacchan és én egymással szemben ültünk le, és már elkezdtünk enni, mikor megszólalt.

- Na, és mi lett abból a beszélgetésből?

- Todoroki bevallotta, hogy megcsalt - mondtam ki könnyen. Mert végülis, annyira nem zavart. Komolyan. Valahogyan másnak láttam a világot, mint azelőtt. - Többször is. Inasa-val. Azt mondta, hogy szörnyen érzi magát miatta, de egyszerűen szereti, és nem bírt ellen állni. Én pedig elmondtam neki, hogy semmi baj, és beavattam a dolgokba.

Azt már nem akartam elmondani, amit ezek után mondott Todoroki.

Örülök, hogy boldog vagy, de majd meglátjuk, hogy hogy fog viselkedni veled Bakugou. De... A legjobbakat remélem nektek.

Én is kicsit aggódtam ezek után a mondatai után, hogy vajon hogy fog viselkedni velem Kacchan.

De a konyhában elég nyilvánvaló volt, hogy eddig csak megjátszotta magát. És úristen, hogy én mennyire boldog voltam akkor!

Úgy éreztem, hogy végre amellett vagyok, aki mellett kell lennem.

Nem mondok semmi klisés szöveget, arról, hogy nélküle nem éreztem egésznek magam, mert nem így van.

Mind a ketten egy-egy egész vagyunk, és egymástól csak erősebbek leszünk. Megváltoztatjuk a másikat. Kacchan kedves velem, törődik velem, gyengéd velem, és ez az egyetlen dolog amire akkor vágytam. Kacchan szeretete.

- Értem - szólalt meg hosszas hallgatás után Kacchan, ezzel kizökkentve a gondolataimból.

- És veled hogy ment a beszélgetés? - pirultam el. - Mennyire kérték részletesen a történtek Kirishima-ék?

- Részletesen - pirult ő is halványan el. - Túlságosan is részletesen.

Ezek után csendbe folytattuk a vacsorát, pedig ó, de sok dolgot kellett volna megbeszélnünk!

Például, hogy pontosan mi is van köztünk.

Igen, tudtam, hogy ezentúl minden más lesz, és hogy szeret, és én is szeretem őt, de nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, és erről szerettem volna egy megerősítést.

Vagy... Úgy mindenről, ami történt!

Beszélnünk kellett volna az érzéseinkről! Vagy igazából bármiről, ami velünk kapcsolatos!

Be fogunk számolni az osztálynak? Ha igen, elmondjuk nekik az egész történetet? Ha nem, vajon nem fognak maguktól rájönni? Hogyan fognak ezentúl viszonyulni hozzánk? Jól fogják fogadni? Vagy még fognak utálni minket? Merre tovább? Mennyire tervezünk előre? Mennyire gondoljuk ezt komolyan? Vajon meddig leszünk együtt? El fog múlni egy idő után a szerelmünk, vagy a UA után is együtt fogunk maradni?

Ez a sok kérdés mind a fejemben kavargott, de nem tettem fel egyiket sem.

Hogy miért?

Mert féltem. Féltem attól, hogy egy rossz kérdés is elronthatja ezt a helyzetet. Féltem, hogy valamelyikünk szeme előtt feloszlik a rózsaszín köd, és néhány szóval megtöröm a tökéletességet. Mert ez tökéletes volt. Tökéletesen nyugodt, és én ebből a tökéletességből nem akartam egy pillanatra se kilépni.

Így nem tettem.

Ameddig lehetett, szorosan Kacchan mellett maradtam, de végül eljött a pillanat, amikor a szobám ajtaja előtt álltunk. A pillanat, amikor arra a napra el kellett köszönnöm tőle.

- Jó éjt, Deku - csókolt meg Kacchan, én pedig próbáltam nem elengedni, de a fáradtságom miatt, amit csak akkor vettem észre, hirtelen nehezebbnek éreztem magam, így inkább úgy döntöttem gyorsabban jutok el az ágyamhoz. Így végül elengedtem a szorításomat a hátán.

- Neked is, Kacchan - néztem fel rá.

- És hé! - mosolygott rám. - Ne aggódj! Mindent meg fogunk beszélni, jó?

Ennyire látszott rajtam, hogy ez aggaszt?

Kacchan komolyan... olyan tökéletes.

Bólintottam egyet, majd még egy gyors szájra adott puszi után be is mentem a szobámba, ahol bevágódtam az ágyamba, de a gondolataim nem hagytak még egy ideig nyugodni.

Boldog voltam.

De úgy éreztem, hogy valami nem teljes.

Gyorsan rájöttem, hogy ezek az emlékeim lehettek.

Tudtam, hogy nem azok a dolgok történtek meg, mint amire emlékszem, és ez aggasztott. Tudni akartam minden részletét, annak ami Kacchan-nal ezelőtt volt köztünk.

Ekkor pedig egy nagyszerű ötlet jutott eszembe, az elmém pedig végre könnyebb lett, és el bírtam aludni.