Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

7

Még mindig sokkos állapotban, és bűntudattal hagytam el az orvosi szobát.

Aggódott értem? De... Miért?

Kacchan-ra néztem, aki szintén elveszhetett a gondolataiban, mert csak bámult maga elé, de amint ránéztem, felém kaptam a fejét.

- Mi van? - kérdezte magát nem meghazudtolva.

- Semmi - motyogtam egyre piruló arccal, ahogy félrenéztem.

Így csendben folytatódott az utunk a kollégium épülete felé. Ahogy beléptünk az ajtón, azt vettem észre, hogy senki sincs itt.

- Kacchan, hol vannak a többiek? - néztem fel rá.

- Faszom tudja. Biztos valami kicseszett programot szerveztek - morgolódott.

- Én akkor megyek is a szobámba.

Ennyivel el is akartam indulni, de Kacchan megfogta a csuklóm, és nem is engedte el.

- Ugye nem gondoltad, hogy majd hagylak egyedül mászkálni? Örülj, hogy a kicseszett vécére el foglak engedni egyedül - mondta egy szexi mosollyal a száján.

Várjunk, mi?! SZEXI?! Midoriya Izuku! Egy párkapcsolatban vagy! Embereld meg magad, és ne izgulj rá a gyerekkori barátodra!

Elpirulva bólintottam egyet, jelezve, hogy értem.

Kacchan sóhajtva magához húzott a csuklómnál fogva, majd egyszerűen megölelt.

Mi a...?

Egyik karjával átkarolta a fejem, így az a mellkasán volt, a másik kezét pedig a hátamra helyezte.

- Oi, Deku. Ismerlek. Tudom, hogy most mit akarsz. Ki akarod beszélni a problémáidat, és sírni valaki vállám - suttogta a végét.

És ott, Kacchan karjaiban minden érzelem kitört belőlem. Ahogy kétségbeesetten sírtam, míg úgy éreztem, a lelkem kis darabokra szakad, Kacchan pólójába kapaszkodtam, ő pedig a hátamat simogatta. Nem próbált megnyugtatni, mert tudta, hogy ez most kell nekem. Nem azt tette, mint amit Todoroki tett volna, nem törölte le a könnyeimet, és nem azt suttogta "na, ne sírj" hanem csendben volt, az egyetlen ami elhagyta a száját egy "nyugodtan sírj" volt. És ez kellett nekem. Egy tíz perces sírás Kacchan karjaiban, miközben hangosan bömbölök.

Miután már csak szipogtam, kicsit még simogatta a hátam, majd az államnál felemelte a fejem, és csak annyit kérdezett:

- Elég volt?

Erre csak bólintottam, és realizáltam, hogy még mindig erősen szorítom Kacchan pólóját.

- Oi, gyere, beszéljünk! - szólt tőle szokatlanul nyugodt hangon, ami egyszerre nyugtatott meg és zaklatott fel.

- M-miről? - néztem rá zavarodottan.

- Rólad. Rólunk. Rólatok - mondta egy szomorúsággal a hangjában az utolsó szót.

Mindent elmondtam Kacchan-nak Todoroki-ról és rólam, majd csak annyit mondott:

- Nem értem, hogy ez a fasz hogy bír ilyen kibaszott nyugodt maradni a közeledben.

- Ezt hogy érted? - néztem kissé zavartan, és reméltem, hogy nem úgy értette, ahogy hirtelen felfogtam a mondat jelentését.

- Úgy, hogy ha velem járnál három kicseszett hónapja, nemhogy hozzádnyúltam volna, de járni se tudnál. - Ééés... Igen, úgy értette, ahogy gondoltam.

- É-és te egy-egyébként hogy vagy? - próbáltam terelni a témát. - Mármint, h-hogy voltál akkor, mikor... öhm. Az a dolog történt?

- Azt akarod tudni, milyen volt, mikor kitörölte az a szajha az emlékeidet? - kérdezte, mire csak bólintottam, ő pedig egy sóhajtás után folytatta. - Utáltam. Nem akartam, hogy megőrülj. - Kérdőn néztem rá, így gyorsan megmagyarázta. - Állítólag ha egyből letámadtalak volna, és megmondtam volna, hogy mi is történt, beleőrültél volna az ellentétes gondolatokba. Így szemét voltam veled. És ez egy idő után kissé normálisabbá vált számomra, és nem volt olyan nehéz tettetnem, hogy utállak.

Kissé elérzékenyültem amiatt, amit mondott.

Komolyan. Most, hogy egy kedvesebb oldalát mutatja nekem, annyira... más minden.

De nem volt időm ezen gondolkodni, mert Kacchan feltett egy kérdést, amit még magamnak sem mertem, vagy nem is akartam megválaszolni.

- És most mi lesz veled meg azzal a barommal?

- N-nem tudom - sóhajtottam. Nem is akartam erre gondolni, de most viszont Kacchan felhozta a témát, így ezt is meg kell vele tárgyalnom.

- Én a helyedben szakítanék vele - jelentette ki, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. - Ismerlek annyira, hogy tudjam, ezentúl nem viselkednél ugyanúgy a közelében.

- Rendben - bólintottam. - Ha visszajönnek, beszélek vele, és majd meglátjuk, hogy mi lesz.

Itt is van a 7. rész, ami... Nagyon sokat váratott magában. Ezért pedig bocsánatot szeretnék kérni tőletek. °~°

De igyekszem megírni úgy, hogy ne legyenek olyan rövidek a részek (bár így is a legtöbb kb. 600 szó) és hogy ne aludjatok el rajta ^-^'

További jó olvasást! *-*