Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

10

Katsuki szemszöge

Ott ültem a kanapén, mellettem a világ legaranyosabb teremtésével, Midoriya Izukuval. Akivel végre újra együtt voltam. Annyira boldog voltam, hogy nem is káromkodtam annyit.

Kirishima furcsálta is a viselkedésemet, így amikor kérdőn rám nézett, én csak egy kicsit biccentettem Deku felé. Erre egy széles vigyort, és egy thumbs-up-ot kaptam. Nem tudtam, hogy ezt az egész jelenetet észrevette-e valaki, de nem érdekelt.

- Jó reggelt! - jött le Todoroki a lépcsőn.

Megindult a konyha felé, és ahogy megfordult...

Az ott... az amire gondolok?

- Oi! Felemás! - keltem fel ingerülten a kanapéról.

Todoroki már felém fordult, és kérdő tekintettel nézett rám. Gondolom, nem bírt rájönni, hogy mi a fenéért lehettem ennyire dühös.

Dühös? Dehogy.

Gyilkosságra készültem.

- Mi a kibebaszott jóélet van a nyakadon? Ha?! - emeltem fel a pólójánál fogva.

Összeráncolt szemekkel nézett rám, én pedig csak egyre jobban szorítottam a pólója nyakát. Észrevettem, hogy az egész osztály minket figyel, de abban a pillanatban ez kurvára nem érdekelt.

- Mi van? Mi lenne a nyakamon? - kérdezte értetlenül.

- Képzeld egy kibaszott szívásfolt, az! - üvöltöttem a képébe.

Todoroki lefagyott, és meg bírnék esküdni rá, hogy el is pirult. Ez csak fa volt a tűzre, mégjobban sikerült felbasznia idegileg, így csak ledobtam a földre, ő pedig a hirtelen földetéréstől hátraesett, és a könyöke kapta a csapódás fájdalmát. De ez még még annyira se érdekelt, mint az hogy néznek. Tört volna el a karja! Megérdemelte volna.

Deku átnyomorgott a tömegen, aggódva figyelt minket, de főleg engem. Hah. Ez azért jól esett.

- Mi? - nyögte ki Todoroki, pont amikor Deku mellénk ért.

Na, elegem lett. Ha ő így, én is.

Magam mellé rántottam Deku-t, akit ez annyira hirtelen ért, hogy semmilyen reakciót nem váltott ki belőle.

A következő mozdulatom volt az, amire a mai napig büszke vagyok.

Lehúztam a pulcsija garbóját, amitől látszott az a kis szívásnyom, amit még hajnalban csináltam.

- Pont ilyen.

Deku elvörösödött, és el akarta húzni a kezem a ruhája anyagától. El is engedtem, de fél kézzel átkaroltam a vállát.

Ó, dehogy megy el. Ezt neki is tudnia kell Todoroki-ról.

- Te megcsaltad. Gondolom Inasa-val - legyintettem a kezemmel. - Ő pedig máris továbblépett.

Deku és Todoroki egymásra néztek.

Todoroki arca arról árulkodott, hogy sajnálja.

Deku arca viszont...

Egyszerre volt beletörődő, összezavart, és boldog. Vagy talán inkább büszke?

Nem tudom, elég nehéz leírni.

- Szóval ti? - kérdezte Todoroki szemöldökráncolva, teljesen zavartan.

- Igen! - mondtuk egyszerre Deku-val.

- De én azt javaslom, hogy ti ketten menjetek el, és beszéljetek - néztem felváltva rájuk. - Ezúttal őszintén - küldtem egy szúrós pillantást Todoroki felé.