Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

Karácsonyi cukiság ♡_♡

Szervusztok gyermekeim!
Ezzel a résszel szeretnék nektek boldog karácsonyt kívánni! ^^

Ez egy olyan rész lesz, ami teljesen független a sztoritól, csak annyi lesz, hogy egy... Hát, gyakorlatilag karácsonyi témájú Bakudeku one-shot. *-*

Jó szórakozást hozzá! ^^

°○°●°○°

Bakugou szemszöge

Azok a hülyék kitalálták, hogy idén töltsük együtt a karácsonyt. Akár mennyire is nem akartam, Deku valahogy (khm.khm. "Valahogy"😏) rávett, hogy én is velük menjek.

Annyi volt a terv, hogy elmegyünk a karácsonyi vásárba, utána pedig megnézünk valami karácsonyi filmet valakinél.

Na, a végére kikötöttünk egy cukrászdában, mivel Kaminari szerint "nincs karácsony mézeskalács nélkül".

Nem mintha a vásárban nem tudtuk volna megvenni.

- Akkor már én is kérek valamit - hajolt a pulthoz Uraraka. - Mondjuk azt! Vagy azt! - mutogatott össze vissza az édességek között.

A pult mögött álló alkalmazottak csak kapkodták a fejüket, és pakolták amiket a kerek fejű kiválasztott. A végén ott állt körülbelül hét féle különböző sütivel, amiket éppen hogy csak ki tudott fizetni a kis csóró.

- Deku-kun, te nem kérsz valamit? - fordult a mellettem álló felé.

Mielőtt még ő bírt volna válaszolni, megszólaltam.

- Á, szerintem nem kér semmit. Elég édes lesz az estéje süti nélkül is - helyeztem át a kezemet a vállán, miközben ő csak vörös fejjel makogott valamit, majd csak lehajtotta a fejét.

Heh. Aranyos.

Kirishima felnevetett, és azt mondta:

- Ezt én is mondhattam volna, amikor Kami akart bejönni ide.

Kaminari reakciója hasonló volt Deku-éhoz, csak ő kínjában elkezdett nevetni.

- És te Todoroki? - nézett az említettre Deku. - Nem úgy volt, hogy Inasa-san-nal töltöd az estét?

Heh. El akarja magukról terelni a témát.

- De.

A cukrászda után végre elindultunk a vásárba, ahol a többiek elkezdtek reklamálni, hogy miért nem megyünk el korcsolyázni. A többség akarata döntött, akármennyire is nem akartam, Deku ismét meggyőzött. Ezt este le kell majd dolgoznia.

Téhát, elmentünk korcsolyázni. Egyébként nem panaszkodhatok, Deku bénasága miatt végig fogtam a kezét, vagy rám támaszkodva korcsolyázott, ami viszonylag jó volt.

Utána pedig végre valahára mehettünk abba a tetves vásárba (ismét). Körülbelül egy órája voltunk ott, amikor Mina meglátott egy kis tákolmányt a bódék között.

- Ú! Nézzétek! Az nem olyan fagyöngy alatt csókolózós cuccmó? - mutogatott az irányába.

És tényleg, ahogy közelebb értünk, láttuk, hogy az tényleg olyan "fagyöngy alatt csókolózós cuccmó" volt.

- Kérek minden jelen lévő párt, hogy egymás után lépjenek a fagyöngy alá! - kezdett szervezkedni a pápaszemes.

Először Kaminari és Kirishima álltak oda, majd a fura hajú vigyorogva megcsókolta pikachut, és ki is léptek a helyről.

Utánuk belépett Momo, magával húzva a vörös fejű Jirou-t, majd egy csók után ők is kijöttek.

A következők az Uraraka-Asui páros volt, akik kézen fogva vonultak be, és egy rövidke csók után ki is jöttek.

Hagakure elkezdte berángatni Ojiro-t, aki végül engedett neki, és egy csók után kissé elpirulva jött ki a fiú. Komolyan, néha elgondolkozok, hogy ki is hordja náluk a nadrágot.

Ránéztem Deku-ra. Mi voltunk az utolsó páros az osztályban. Vörös fejjel nézett vissza rám.

Nem szeretne bemenni.

Neki túl kínos ez a helyzet.

Szerencsére éppen ekkor hallottunk meg a hátunk mögül egy elég ismerős hangot.

- Aizawa! Nézd! Ott van ilyen fagyöngy-cucc! - kiabált Present Mic-sensei. - Ú, és ott vannak a diákjaid is!

Lassan odaértek hozzánk.

- Jó napot! - köszönt az osztály.

- Napot, azt! Ilyenkor már nem aludnotok kellene? - kérdezte Aizawa-sensei.

- Fél nyolckor? - kérdezett vissza Sero.

- Aizawa, menjünk be! - kérte Mic Aizawa-sensei-t.

- Biztos, hogy nem.

Eközben Mina a két tanárunk mögé ment, és egy laza mozdulattal belökte őket a fagyöngy alá.

- Hupsz - vigyorgott.

Mic vigyorogva csókolta meg Aizawa-sensei-t, aki kicsit durcásan, de visszacsókolt. Miután ők kijöttek, ismét Deku-ra néztem. Most is ugyan olyan vörös volt a feje.

- Titeket is belöklek, ha nem mentek! - szólt Mina.

Sóhajtva húztam be Deku-t, akinek a vörössége nem igazán akart múlni.

- Nyugi, egy csók, és utána vége. Nem kell ennyire zavarban lenned - suttogtam, próbálva kicsit megnyugtatni, majd magamhoz húztam és megcsókoltam.

Gyorsan le akartam rendezni, hogy ne legyen neki annyira kellemetlen (Mikor lettem én ennyire kurva figyelmes?), de ő körbekulcsolta a kezét a nyakam körül, én pedig erre felbátorodva a dereka köre fontam a kezem.

Mikor befejeztük a csókolózást, a fél osztály tapsolt, meg nekünk füttyögött.

Ezután nem sokkal haza is ment mindenki, mi pedig Deku-val a Bakugou ház felé vettük az irányt.

- Örülök, hogy itt aludhatok, amikor nincsenek itthon a szüleid, Kacchan - mosolygott Deku, miközben kinyitottam az ajtót.

- Örülj is! Kihagytam ezért egy kibaszott hegymászást! - emlékeztettem.

- Tudom - mondta halkan.

- Bár - vigyorogtam. - így se leszek testmozgás hiányában.

Deku csak fülig pirulva nézett rám, én pedig megcsókoltam.

Mikor elváltak az ajkaink, azt mondta:

- Boldog karácsonyt Kacchan!

- Neked is szarzsák - csókoltam meg újra.

♡♡♡

És nektek is mégegyszer nagyon boldog karácsonyt, sok mézeskalácsot, és bejglit kívánok, gyermekeim!

Ennyi lett volna ez a kis karácsonyi Bakudeku-s ajándék nektek!

Sziasztok! ^^