Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

8

Bakugou szemszöge

A Deku-val történő beszélgetésünk után mind a ketten elmentünk a szobánkba. Olyan hajnali kettő felé járhatott az idő, amikor egy halk kopogást hallottam az ajtómon, és mivel még fent voltam odamentem kinyitni.

Az ajtóban ott állt a zöld hajú angyal, aki egyenesen a szemembe nézett rám, kissé elpirulva.

- Na, mi volt To... - kezdtem volna, de hirtelen Deku rámvetette magát és megcsókolt.

Gyorsan becsuktam az ajtót, hogy ha valami éjjeli bagoly erre járna, ne lásson minket. Akár mennyire is akartam, nem csókoltam vissza. Tudni akartam, hogy pontosan mi történt, minden egyes részlettel együtt.

A derekánál fogva eltoltam magamtól Deku-t, ő pedig egy kis nyüszítés szerű hanggal mutatta ki nemtetszését.

- Kurvára el fogod mondani, hogy mi történt - jelentettem ki.

- De nem - makacskodott Deku.

- De igen.

Ezzel leültettem az ágyamra, én pedig mellé ültem. Hangosan sóhajtott egyet, majd egy kis csönd után megszólalt.

- Szakítottunk Todoroki-val.

- Erre magamtól is rájöttem bazdmeg - mordultam fel. - Az érdekel, hogy pontosan hogyan és miért.

- Elmondtam neki, hogy már nem vagyok biztos a saját érzelmeimben, ő pedig azt mondta, ő sem - hallgatott el egy kicsit. - Jobban megismerkedett azzal a sráccal a Shiketsu-ból, Inasa-val, és történt valami köztük még két hónapja.

- Nem azt mondtad, hogy három hónapja vagytok együtt?

- De.

Itt kínos csönd lepte be a szobát. Ő az ölében pihenő kezeit nézte, én pedig próbáltam valamit leolvasni az arcáról, ami kurvára nem sikerült, mert a haja eltakarta.

- D-de azt mondta, annyi volt, hogy Inasa lekapta, ő pedig lesokkolt, de annyira hibásnak érezte magát emiatt, hogy nem csinált semmit a közelembe, és félt elmondani, mert félt hogy mit szólnék, és - kezdett motyogni érthetetlenül.

- Deku - fogtam meg két kézzel a vállát, mire végre rámnézett. A szeme zavart volt és valószínűleg ő sem tudta, mit gondoljon. - Ha az a köcsög tényleg annyira értékel, hogy ezt nem mondta el neked, akkor jobb is, hogy szakítottatok.

Egy kis ideig csak néztünk egymás szemébe, mind a ketten mélyen a gondolatainkban.

Újra átgondoltam, hogy mennyire is más ember leszek, ha csak ketten vagyunk, és hogy mennyire hiányzott. Ahogy a kitágult pupilláit néztem, egyre jobban elvesztem a fekete és sötétzöld együttes színeiben. Deku szeme egy kicsit elködösült, a jobb szeméből pedig egy vékony könnycsepp folyt le az arcán. Lassan letöröltem azt, és rámosolyogtam.

- M... - kezdte, de megakadt. Néhány másodpercig újragondolhatta mit akar mondani, mert egy kis ideig hallgatott, majd bizonytalanul folytatta. - Most mi lesz? M-mármint... velünk? Ha egyáltalán van ilyen, hogy velünk - hallkult el egyre jobban a hangja.

- Deku - sóhajtottam.

Annyira kurva jó érzés lett volna csak leteperni, és önzőnek lenni. De ezt nem tudtam megtenni. Kibaszott puhány lettem abban a pillanatban, és nem is akartam kihasználni őt a saját önzőségem miatt. Ahhoz túlságosan szeretem.

- Én nem mondok semmit. Baszottul önző lenne, ha most azt mondanám, hogy jöjjünk össze. És neked is idő kell, hogy át tudd gondolni ezt a sok szarságot - néztem ismét a szemébe. - Én pedig meg fogom adni neked ezt az időt.

Csak nézett engem, a szemei pedig valahogyan egyszerre voltak tiszták mégis ködösek, és csillogtak. Az arcára pír kúszott, és egy kicsit elnézett valahova a szoba egyik végébe, majd vissza rám.

- Kacchan - szólalt meg magabiztosabban, mint előtte. A szája egy halvány mosolyra húzódott mielőtt folytatta volna. - Beismerem, hogy van bennem egy-két új érzés ezzel az egésszel kapcsolatban... És azt is, hogy meglehetősen váratlanul ért a dolog... De amióta megtudtam, hogy te és én együtt voltunk, és megmutattad azt a videót, teljesen máshogy gondolok dolgokra. Például rád is... De azóta, mintha, nem is tudom, emlékeztetve lettem volna arra, aki voltam. Nem tértek vissza az emlékeim, de olyan mintha azok nélkül is ugyan az lennék, mint aki a videókon szerepelt.

- Ezzel pontosan mi a faszt akarsz mondani? - kérdeztem kicsit bizonytalanul. Kissé mintha süket-duma lett volna amit mondott, de közben éreztem, hogy komolyan gondol minden szót, és egy csepp irónia vagy esetleg szarkazmus sincs benne.

- Azt, hogy nekem nem kell idő semmit átgondolni - lett még vörösebb az arca. - M-mert igaz, hogy eléggé furcsák az érzéseim, de e-egyben biztos vagyok. - Itt egy kis szünetet tartott, és mélyen a szemembe nézett. - Szeretlek, Kacchan.

Yey, rész!

Öm...

Sajnálom ismét, hogy ennyire sokat váratott magára, tényleg 😖

De próbálkozok jó írást hozni nektek, és emellett egy idióta vagyok, aki 78954 könyvet vezetne egyszerre, ha minden ötletét leírná.

Tehát remélem, hogy azért még akadtak olyanok, akik február 22, a szent dátum óta (mikor utoljára volt rész) is ittmaradtak, és nem utáltatok teljesen meg, mert egy lusta dög vagyok.

Most pedig meg szeretnélek titeket kérni, hogy találjátok ki, hogy mivel kárpótolhatnálak titeket! ^^

Tudom, tudom, azzal hogy írnom kéne több részt... És erre igyekszem is... És emellett szeretnék egy kis ajándékként adni nektek valamit. Akár egy Q&A, akár egy extra rész személyében, vagy akármi személyében. Ami nektek jó, komolyan!

Most pedig további jó olvasást!