Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

3

A videó végignézése után nem tudtam mit mondjak. Csak ránéztem Kacchan-ra, de utána azt kívántam, bárcsak ne tettem volna. Az arca teljesen megtört, a szeme elsötétült, a sírás határán állt.

- Az évfordulónkra lett volna - mondta, miközben egy könycsepp gördült le az arcán. Az emlék hatására elmosolyodott, de ettől csak még szívszaggatóbban nézett ki.

Mivel nem tudtam mit tegyek, csak megöleltem. Ő pedig csendesen sírt a vállamon. Abban a pillanatban volt az első olyan gondolatom, ami nem illett a képbe. Ez pedig az volt, hogy milyen jó illata van Kacchan-nak. Bár ez egyértelmű a folyamatos nitroglicerin-termelése miatt, de hirtelen meglepett.

Kacchan felemelte a kezét a vállamról, már nem folytak a könnyei, és a szemében sem látszott az a megtörtség. Valamiért reflexből behunytam a szemem, a következő pillanatban pedig már éreztem is Kacchan ajkait. Mostmár örülök, hogy Todoroki nem engedte magát. Ezért a reakcióért bármit!

És abban a pillanatban óriási mennyiségű megbánás zuhant rám. A torkomban akkora gombóc volt, hogy alig kaptam levegőt. Eltoltam magamtól Kacchan-t, felhúztam a térdeimet, majd átkaroltam őket a kezemmel. Éreztem, ahogy egy könnycsepp lecsordul az arcomon, majd azt követi a többi.

- Deku, mi a bajod? - törölte volna le Kacchan a könnyeim, de elhúztam fejem tőle. Egy pillanattal később ezt is megbántam, mert akkor tudatosult bennem, hogy mennyi szeretet van a hangjában, és hogy a tettem után szinte megfagyott körülötte a levegő.

- K-kacchan - mondtam szinte suttogva. - Én együtt vagyok Todoroki-val.

Katsuki szemszöge

Hát persze. Addig vártam az egész elmondásával, hogy már nem is lehet az enyém. Soha többé nem lehet az enyém.

- K-kacchan - szólalt meg Deku eltorzult hangon a könnyeitől. - Annyira sajnálom.

Ő sírt. Akkor én miért nem tudtam? Egyszerűen képtelen voltam sírni, teljesen üresnek éreztem magam.

- Semmi baj - mondtam annyira nyugodt hangom amennyire csak tudtam. - De most inkább menj el.

Nem is mondott semmit, csak megpróbálta letörölni a könnyeit, ez viszont nem sikerült, hisz még mindig sírt. Még egyszer visszanézett rám és kiment a szobámból.

Gondolkodás nélkül a telefonom felé nyúltam, és már fel is hívtam azt, akire abban a pillanatban szükségem volt. Már akkor is tudtam, hogy ez nagyon megalázóan hangzik, de ezt egyedül nem tudtam volna átvészelni.

- Gyere át - mondtam, mikor felvette. - Majd megmagyarázom - tértem ki a kérdése elől, és leraktam.

Néhány perccel később már Kirishima-nak magyaráztam a történteket, és eközben meg is eredtek a könnyiem, így még szánalmasabban néztem ki.

- Úristen! - mondta Kirishima miután mindent elmondtam neki. - Eddig azt hittem, hogy csak simán bele vagy zúgva, csak túl nagy az egód hogy bevalld... De ez! - fogta a fejét.

Letöröltem a könnyeimet, és feltettem azt a kérdést, amit soha az életben nem akartam senkitől sem megkérdezni.

- Szerinted most mit csináljak?

- Csak... várj - mondta komolyan. - Ezt neki is fel kell dolgoznia, és átgondolnia. Ha pedig tényleg úgy reagált, mint ahogy mondtad, akkor lehet szakít is Todoroki-val - paskolta meg egy kicsit a vállam.

- Lehet igazad van - ismertem el.

- Miért nem mondtad, hogy vegyem is fel a mondandódat? Ezt soha az életben nem fogom már tőled hallani - siránkozott Kirishima.