Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

14

Izuku szemszöge

Már több hónap is eltelt, mióta Kacchan-nal együtt voltunk. Nagyszerűen éreztem magam, és rajta is látszott, hogy sokkal jobb volt a lelki állapota, mint azelőtt. Az osztály kissé meglepődött a hirtelen személyiség váltásán, de nagyon gyorsan hozzászoktak, és megszerették az "új" Kacchan-t.

- Nem megyünk el valamelyik hétvégén hegyet mászni? - kérdezte az egyik nap Mina, mire oldalra pillantottam és láttam, ahogy Kacchan csillogó szemekkel próbálta leplezni az izgalmát.

- Mármint az egész osztály? - bámultam a lányt összezavarodott fejjel.

- Aha - mosolyodott el. - Nem sokára úgyis itt van Bakugou szülinapja.

- Igaz - gondolkodtam el.

- Nem gondoljátok, hogy nem pont előttem kéne megszervezni a születésnapi meglepetésemet? - kérdezte Kacchan szarkasztikusan.

- Ki mondta, hogy meglepetésnek kell lennie, csak mert ez a szülinapod? - vontam fel a szemöldököm. - Az enyémen se volt meglepetés, hogy mit kapok.

Kacchan mosolyogva átkarolta a derekamat.

- Mert mi is volt az ajándék, amit adtam? Nem is emlékszem - vigyorgott győzedelmesen, mikor paradicsom piros lett az arcom. Igen, nem nagy talány, hogy mit adott nekem.

- Ne most kezdjetek el... - kereste a jó szót Sero. - szeretkezni - mondta végül.

Így hát meg lett szervezve, hogy mivel Kacchan születésnapja úgyis hétvégére esik, elmegy az egész osztály hegyet mászni. Mindenki örömmel beleegyezett, és összedobtunk egy csomó pénzt, hogy kibéreljünk valami fakunyhót, ahol alhatunk.

Todoroki meghívta Inasa-t, Ojirou pedig Shinsou-t.

Úgy voltunk vele, hogy lehet, hogy a pároknak kellene egy-egy szoba. Tehát egy minumum hét szobás helyet kellett találnunk, ami valamilyen csoda folytán meg is lett.

Egy nyolc szobás helyet béreltünk ki. Azt mondták, azért ilyen nagy, mert a szünetekben szoktak ide diákok jönni pihenni.

Így április 19-én, péntek délután el is indultunk, hogy letelepedjünk.

Úgy voltunk vele, hogy akkor csak lepakolunk, és a hegymászás csak szombaton lesz.

A faház nagyon szép volt, és látszott, hogy nagyon szépen karban van tartva. Volt egy emelete is, ahol még erkély is volt.

- Hogy döntjük el, hogy melyik szoba kié legyen? - kérdezte Kirishima, mikor minden helységet végignéztünk.

- Mivel én vagyok az ünnepelt, én választhatok - csapott le egyből Kacchan a lehetőségre. Így lett miénk az a szoba, amin a hegy felé nézett, a terasszal.

A többiek végül sorshúzással választották ki, hogy ki hol alszik.

A szingliknek elég nagy szerencséjük volt, mert sikerült kihúzniuk a legnagyobb szobát, az egyetlent, amiben el bírtak férni. Kicsit még ünnepelték is Mineta-t, aki húzott nekik, de amint megszólalt, abbahagyták.

Így az egyedülállók csoportja, Kirishima-ék, Mina-ék, és mi kerültünk az emeletre. A további négy páros pedig a földszintem volt.

Ez este hatig meg is volt, majd annyira tanácstalanok voltunk, azzal kapcsolatban, hogy mit csináljunk, hogy csak leültünk a nappaliba.

- Annyira unatkozoook - nyavajgott Mina és Hagakure. Ezzel mind így voltunk, csak ők nagyon hangosan szenvedtek. Komolyan, még az örökké buzgó Inasa is csak csendben tűrt, ők meg olyanok voltak, mintha ez a haláluk napja lenne.

- És mit akartok csinálni? - nézett rájuk Sero unottan.

- Király játéka! - ugrott fel hirtelen Hagakure.

- Mi? Az a kisiskolás játék, amikor számokat kell húzni? - pillantott fel kicsit furcsálóan Tokoyami.

- Van jobb ötleted? - nézett rá Sero beletörődve.

- Nincs - sóhajtott a varjú.

- Nagyszerű! Hozom a pálcákat! - kuncogott a láthatatlan lány.

- Te így készültél? - vonta össze Mina mosolyogva a szemöldökét.

Néhány bútor eltologatása után sikerül úgy ülnünk, hogy mindenki lásson mindenkit. A szerencsésebbek a kanapén vagy a foteleken ültek, de a legtöbben a földön. Mi is így voltunk Kacchan-nal, legalábbis ő, én pedig az ölében ültem.

- Na, gyerünk, húzzunk már! - mondta izgatottan Hagakure.

Miután mindenki húzott, körbenéztünk. A párok a játék kedvéért próbálták elrejteni egymás elől a számukat. Én a hármast húztam. Hát, 1 a 22-höz az esélye, hogy mondanak, szóval rendben.

- Na, ki lett a király? 

- Én! - pattant fel Mineta. - És a feladat pedig legyen mondjuk... - gondolkodott el. - Hármas és kilences csókolja meg egymást!