Stole your boyfriend (Bakudeku) /Befejezett/

4

Katsuki szemszöge

Hát persze. Addig vártam az egész elmondásával, hogy már nem is lehet az enyém. Soha többé nem lehet az enyém.

- K-kacchan - szólalt meg Deku eltorzult hangon a könnyeitől. - Annyira sajnálom.

Ő sírt. Akkor én miért nem tudtam? Egyszerűen képtelen voltam sírni, teljesen üresnek éreztem magam.

- Semmi baj - mondtam annyira nyugodt hangom amennyire csak tudtam. - De most inkább menj el.

Nem is mondott semmit, csak megpróbálta letörölni a könnyeit, ez viszont nem sikerült, hisz még mindig sírt. Még egyszer visszanézett rám és kiment a szobámból.

Gondolkodás nélkül a telefonom felé nyúltam, és már fel is hívtam azt, akire abban a pillanatban szükségem volt. Már akkor is tudtam, hogy ez nagyon megalázóan hangzik, de ezt egyedül nem tudtam volna átvészelni.

- Gyere át - mondtam, mikor felvette. - Majd megmagyarázom - tértem ki a kérdése elől, és leraktam.

Néhány perccel később már Kirishima-nak magyaráztam a történteket, és eközben meg is eredtek a könnyiem, így még szánalmasabban néztem ki.

- Úristen! - mondta Kirishima miután mindent elmondtam neki. - Eddig azt hittem, hogy csak simán bele vagy zúgva, csak túl nagy az egód hogy bevalld... De ez! - fogta a fejét.

Letöröltem a könnyeimet, és feltettem azt a kérdést, amit soha az életben nem akartam senkitől sem megkérdezni.

- Szerinted most mit csináljak?

- Csak... várj - mondta komolyan. - Ezt neki is fel kell dolgoznia, és átgondolnia. Ha pedig tényleg úgy reagált, mint ahogy mondtad, akkor lehet szakít is Todoroki-val - paskolta meg egy kicsit a vállam.

- Lehet igazad van - ismertem el.

- Miért nem mondtad, hogy vegyem is fel a mondandódat? Ezt soha az életben nem fogom már tőled hallani - siránkozott Kirishima.

- Hülye - derültem egy kicsivel jobb kedvre ettől az idiótától. De csak egy kicsivel. Még mindig ott álltam a teljes önsajnálat szakadéka mellett, ugrásra készen.

- De Bakubro... Előbb vagy utóbb beszélned kéne azzal a csajjal is - nézett a szemembe. - Lehet tudna mondani valamit, ami jól jönne. Vagy, hogy ilyenkor mit is kéne csinálni Midoriya-val, vagy valami ilyen.

- Fene fogja felhívni.

Izuku szemszöge

Mikor visszaértem a szobámba elgondolkoztam a dolgokon.

Kacchan szeret. Ez teljesen új volt, nem voltam biztos a saját érzelmeimben. Ennyire erős vonzódást még nem éreztem, Todoroki-nál sem.

Viszont ott van a másik fél, Todoroki. Aki a világ legaranyosabb embere, kedves, elnéző. Csak vele nincs meg ez a vonzódás.

Mit tegyek? Ha szakítanék vele, mit tenne? Csak elengedne? És ha utána pedig Kacchan-nal lennék együtt? Egyáltalán összejönnénk?

És ha együtt maradok Todoroki-val, mi lesz? Kacchan megutál? Vagy nem? Vagy egyáltalán észrevenné, hogy vele vagyok? Lehet csak azt hinné, hogy visszaléptünk a barát-zónába?

És mi lenne, ha egyikkel sem lennék? Mindkettő megutálna? Vagy ami még abszurdabb lenne, ők jönnének össze?

(Írói megjegy.: bocsánat azoknak, akik Todoroki-val is shipelik Katsuki-t. Én is shipelem vele, csak nem annyira erősen, mint Izuku-val. 😃)

Ha pedig Todoroki-val maradok, de idővel megerősödnek az érzelmeim Kacchan felé, akkor összetöröm Todoroki szívét. Ha pedig vele maradok, akkor Kacchan-ét.

Az lenne a legjobb, ha Todoroki szakítana velem, mert akkor tudnám, hogy teljesen szabad a pálya, nem érdekli mit csinálok. De erre az opcióra nem sok lehetőséget látok. Todoroki komolyan gondolja a kapcsolatunk érzelmi részét, a testi rész... hát, ami nincs, azt nem gondolhatja komolyan.

Hirtelen egy kopogás hozott vissza a valós életbe. Olyan gyorsan ragadott ki a saját kis világomból, hogy majdnem szívrohamot kaptam.

- I-igen? - szóltam ki az ajtón.

Az ismerős piros-fehér hajkonora lépett be az ajtón, majd becsukta maga mögött azt, és leült mellém az ágyamra.

- Midoriya - kezdte. - Az előbb láttam, hogy sírva jöttél be a szobádba. - Még csak ennyi idő telt el? Ilyen gyorsan gondolkozok?

- Á, m-már semmi baj, t-tényleg - próbáltam felvenni a legjobb mű-mosolyom. Bedőlt, észre sem vette a kissé hamiskás arckifejezésem.

- Szeretnéd, hogy itt maradjak veled? - nézett a szemembe, amitől valamiért rosszul lettem. Nem csak hogy elárasztott a megbánás, mert majdnem megtettem azt Kacchan-nal, de még a hányinger is rámtört.

- N-nem kell. Most inkább egyedül szeretnék lenni.

Katsuki szemszöge

Akármennyire is tudtam, hogy visszautasítottam Kirishima tanácsát, miszerint hívjam fel a csajt, a végén megtettem. És mennyire hálás vagyok, hogy megtettem.

Nem volt nehéz megtalálni a telefonomban az emberek között, mert a ribi, aki elszakított tőle-ként mentettem el, így gyorsan tárcsáztam is.

- Helló Bakugou! - köszönt, mire csak egy morgást kapott válaszul. - Izuku hogy van? - kérdezte gyanúsan aggódó hangon.

- Ezt milyért ilyen hanggal kérdezted? - adtam hangot a gondolatomnak.

- Hát... - kezdte. - Amikor egy embernek kitörlöm az emlékeit, például arról, hogy volt egy kutyája, csak az meghalt, és lesz egy macskája, és azután megtudja, hogy kitöröltem az emlékét a kutyáról... Elég érdekes dolgok szoktak lenni ilyen ellentétes esetekben. Az emlék komolyságától is függ a kockázat. Ilyenkor jó, hogyha van valaki mellettük. De ha Izuku-nak nincs senkije, akkor semmi baj.

Nagyon furán magyarázott, de szerencsére megértettem, és már le is raktam a telefont, és futottam Deku szobájába.

Feltéptem az ajtót, majd egyből odarohantam hozzá.

- Deku!

Remélem sikerült érthetően leírni a magyarázatot.😃

Október 24-én raktam ki az előző részt. Jó rég volt...

De próbálom minél élvezhetőbbé, és izgalmasabbá tenni a történetet, valamint minimum 600 szavasra, hogy ne legyenek nagyon rövidek😇

További jó olvasást!
Pá!