exchange student ⚣

1.

- De nem érted? Pont ez az! Január vége van. Január vége!
Taehyung vállával füléhez szorította a telefonját, aminek túlsó végén legjobb barátja, Jimin rekedten felnevetett. Közben másik kezével a kabátját rángatta magára.

- Nyugi, TaeTae, lesz még ennél rosszabb.
- Ahj, meg fogok fagyni. Tudod, mennyire fázok mindig. Van kint vagy minuszhuszonkét fok... És te se leszel suliban.

A beteg fiú, mintha csak megerősítésként csinálná, köhögött párat eltartva magától a telefont.
- Kibírod. Aztán, ha úgy érzed át is jöhetnél- javasolta.
- Persze. Ma hamar végzek. Meg nincs is első órám.
- Nagyszerű! Akkor hozhatsz nekem ráment. A kedvencemet, köszpusz.
- Na meg az agyad. Nem viszek én neked semmit, csak magamat.
- Az is megfelel. Te is tökéletes ajándék vagy. Ez egyébként rímelt.
Taehyung az utóbbi években gyakran hallott ilyen megnyilvánulásokat Jimin barátjától, de sosem vette igazán komolyan. Túl régóta barátok már, hogy ilyen apróságot félreértsen.
- Tudom- nevette el inkább a dolgot.
- Na, igyekezz, mert sosem tudod meg, kinél fogod tölteni a nyarad felét.
- Igazad van, megyek. Gyógyulj!
- Úgy lesz, vigyázz magadra.

A beszélgetés után Taehyung gyorsan magára kapta a bakancsát és sietve indult meg az iskola felé. Izgatott volt, mert aznap volt a nap, amire lassan egy fél éve várt. Ma tudja meg, ki lesz az a fiú, akinél a nyári szünetének felét tölteni fogja a csere-diák programban.

A hideg, deres utcákon gyorsan gyalogolt végig. Kezeit mélyen zsebeibe nyomta, kipirult arcát a meleg, kötött sálba fúrta. A kegyetlenül hideg szél az arca ostromlása után befújt szövetkabátja alá is, majd dús haját szemelte ki áldozatául.

Az úton jó páran megbámulták, mert sokan tudták, ki ő... a gazdag kölyök. A híres seouli modellügynökség igazgatójának, Mr. Kimnek a legidősebb fia.

Taehyung nem igazán szerette apja, és ezzel saját maga hírnevét. Mindig is inkább introvertált személyiségű volt, nem szeretett a középpontban lenni. Még is mindig, mindenhol körbevették őt az emberek. Na meg a persze modellkedett is a plusz pénzért, amiből későbbi karrierjét tervezte támogatni, így mindenféleképpen kamera előtt volt. Szerencsére azonban ott volt neki Jimin, aki minden körülmények között segíteni próbálta.

Nemsokára bekúszott látóterébe az iskola hatalmas épülete. Ismeretlen izgalmat érzett, ami szívéből indult ki és miután gyorsan végigterjedt vérkörein keresztül egész testében, a gyomrában állapodott meg egy kisebb görcs formájában. Érdekes érzés volt, utoljára kilencedikben érzett ilyet, mikor először látogatott el a gimnáziumba. De azóta a hatodik évét húzza itt, ugyanis a gimnázium után maradt a szakképzésen, így most 14. osztályos. Dalszövegírást és éneket tanul, emellett hobbiként fotóz és modellkedik is.

Az iskolába belépve a hirtelen jött hőmérséklet változástól megborzongott. Nagyot szippantott a legtöbbször diákokkal megtelt aula kellemes levegőjéből. A műveletet a portás mosolyogva nézte végig.

Mivel Taehyungnak nem volt első órája, egyedül sétált fel a könyvtárba, ahol majd utasítás szerint meg kell kapnia a papírokat.
A könyvtáros egy aranyos, fiatal lány volt, alig lehetett idősebb a fiúnál. Az illedelmes köszönés után a lány keresgélni kezdte azt a bizonyos dossziét. Egy pár perces keresgélés után diadalmasan húzta elő a Kim Tae Hyung nevű mappát.

- Tessék, ebben minden benne lesz, amit tudnod kell, ha valami mégsem világos, keress meg és megbeszéljük. Illetve ajánlani szoktuk megkeresni a személy valamelyik internetes elérhetőségét, hogy már most elkezdhessétek az ismerkedést. Kevesebb, mint öt hónap múlva már nagyon is jóban kell lennetek. Legyél vele illedelmes, még akkor is, ha majdnem két évvel fiatalabb nálad...
- Két évvel fiatalabb? Az hogy lehet?- lepődött meg, Taehyung, de a könyvtáros lány helytelenítő arcát látva gyorsan illedelmesen meghajolt.- Elnézést.
- Igen. Majdnem két évvel. Az igazgató úr úgy döntött, helyesebb, ha a testvériskolában a végzős diákoknak az utolsó pillanatban is ott van valaki, aki terelgeti őket felénk.- Gyönyörű szemeit egy másodpercre megforgatta, aztán, mintha nem történt volna semmi, folytatta.- Menj, nézz bele, mielőtt kicsengetnek.
- Rendben, köszönöm szépen.

A kicsengetésig körülbelül tíz perc maradt, így Taehyung úgy döntött, az aulában olvassa el a dossziét. Az egyik fa padra leülve, szíve türelmetlen, izgatott dobogását figyelmen kívül hagyva hajtotta ki a dossziét és egyből a lényegre tért.

Név: Jeon Jeong Guk (Jungkook)
Kor: 18 év
Lakcím: Wolfgang Avenue 34, London, UK. (Ez egy kitalált lakcím. Ja és bocsássatok meg, de nem sokat tudok Londonról:/ főleg kitalált helyszínekkel fogok dolgozni)

Taehyung szemével csak falta a sorokat. Először fel sem fogta őket, ezért ötször- hatszor is újra kellett olvasnia, mire újra megakadt a szeme a befogadó nevén... Jungkook. Nem brit névnek tűnik. A fiú megdöbbent ezen és sok kérdés merült fel benne hirtelen. Vajon koreai? Vagy csak a neve az?

A szívében hónapok óta megtelepedett szorongás alábbhagyott.

Arcán hatalmas mosollyal sétált fel a terme elé. A csengő hangja remegve hasított a feszült csendbe. A csend egy ideig szinte megfoghatóan erőssé vált, mintha tudta volna, hogy tíz percre meg fogják fosztani helyétől és a széles folyosókról lakatlanabb helyekre kell menekülnie, amíg a csengő újra meg nem szólal és a diáksereg ismét a helyére nem kerül.

Gátat szakító erővel özönlöttek ki a tanulók a termeikből. Páran erősen vállának ütköztek, majd egy rögtönzött meghajlással kértek elnézést a fiútól. De csak azért, mert tudták, ki ő. Taehyung ezzel már nem törődött. Csak sóhajtva kapta el tekintetét róluk, besétált a terembe és leült a padjába, amit Jimin ilyenkor általában már elfoglalt. Hát akkor... Dalszövegírás.

Mielőtt még bármibe is belefoghatott volna, Hoseok, Yoongi és Namjoon rögtön megrohamozták.
- Na? Megvan, kihez mész?- kérdezte az állandó örökmozgó, Hoseok.
- Meg- vigyorodott el Taehyung.
- Uuu, mutasd meg!- kérte az előbbi.
- Nyugodj már meg, fáj a fejem tőled- motyogta Yoongi.- Már megint nem hagyott aludni- adott gyors magyarázatot Taehyungnak.
Taehyung eközben elővette táskájából a mappát.
- Tessék- tette le a három fiú elé nagy jellegzetes mosolyával.

-
-
-

aNny-eOng-hA-se-Yo vadna ibnida yeyeye

remélem tetszik eddig a történet. 
~random fact: amúgy jelenleg 2020.01.30. van, hajnali 5:43. visszatértem a múltba c:~
181203

ezt meg itt hagyom nézelődni.