exchange student ⚣

30.

Jungkook szemszöge:

Monoton koppanások tompa hangjára ébredtem.

Esik az eső.

Kellemesen tompa voltam még, nem kifejezetten fáradt, inkább kipihent, ami furcsa volt, hiszen már napok óta nem aludtam ki magam rendesen. 

Hirtelen bevillant a tény, miszerint Taehyunggal voltam tegnap. Aztán hirtelen szemgolyóimon keresztül agyamba hasított a fájdalom, ami valószínűleg a tegnap megivott pezsgő következményeként jelent meg bennem. 

- Basszus- motyogtam a párnába. 

Mekkora egy balfasz vagyok! Három pohár kikészít... Hihetetlen. 

Fejemre tapasztott kézzel ültem fel. Mély levegőt vettem, majd kiszálltam az ágyból. Farmerben voltam. Ha anyám megtudná, hogy ebben aludtam el... 

Óvatosan lépkedve közelítettem meg a fürdőszobát. Bent elintéztem a dolgom, arcot mostam és ittam jó sok vizet.

Kicsit ideges voltam, mikor hyung szobája elé értem. Halkan bekopogtam, de nem kaptam választ. 
Benyitottam a szobába és rögtön megcsapott a hűvös levegő. Az erkély ajtó tárva- nyitva, a függöny fodrozódott a kint készülő vihar első széllökéseitől.

Közelebb sétáltam az ajtóhoz és megláttam, hogy Taehyung kint ül a kipárnázott karosszékben. Fedetlen karjai libabőrösek és arca kipirult valószínűleg a széltől. Az eső nem esett még olyan hévvel, hogy elázzon, de ruhája néhol így is beitta már a nedves cseppeket.

- Te jó ég, hyung. Olyan hülye vagy...

Felmordult és lassan nyitogatni kezdte a szemeit. Ahogy az egyiket résnyire kinyitotta, leesett az égből egy újabb esőcsepp egyenesen az orrára. Ennek hatására arcizmai megrándultak és felhúzta az orrát.

- Gyere gyorsan, mert vihar lesz!- figyelmeztettem és karjánál fogva húztam fel két lábra. Ő meg eléggé kómás volt, de mikor becsuktam magunk után az ajtót, kipattantak a szemei és kirántotta a kezét az enyémből.

- A rohadt-

Azzal a lendülettel feltépte az ajtót és felkapott valamit a székről, amin ült, majd gyorsan visszalépett egy nagy sóhaj kíséretében.
Nagy szemekkel pislogtam rá. Meglehetősen gyors ébredésen van túl. A reggeli arcát már számtalanszor láttam képernyőn keresztül, de így élőben...

Igazából nem a megjelenése változott, csak hirtelen sokkal életszerűbb volt az egész. Hiszen ez a valóság. Annyira nehéz felfogni. Milyen régóta vártam erre. Látom és szinte érzem, milyen puha az arca és milyen baba szaga van. És itt most nem a kakis pelenka bukéjára gondolok, hanem az alvó baba illatára.

- Mi volt ez?- kérdeztem inkább kiszakítva magam merengésemből. Taehyung ledobta a kezében tartott dolgot az ágyra és ő is rávetette magát.
- Tegnap kiültem írni egy kicsit. És hát...- vakarta meg tarkóját és ásított, majd magára terítette a takarót- ott maradtam.
- Jaj, te. Remélem nem fáztál meg.
- Hát azt én is. Utalok beteg lenni- motyogta csukott szemmel.

Olyan édes volt ahogy a felpuffadt pofija a párnába nyomódott, ahogy a haja szétterült körülötte, ahogy a szempillái árnyékot vetették az arcára.

Nem tudtam magam visszatartani, csak bámultam. Nyilvánvalóan feltűnő voltam. Ezt tagadni sem tudnám, hiszen egyértelmű volt, hogy mit csinálok.
És ő ezt észre is vette.

- Úgy nézel rám, mint ahogy a fangirlök szoktak. Mondjuk mit is vártam egy fanboytól...- kuncogott fáradtan. A hangja mély volt és rekedt egy kicsit. Levegőt is elfelejtettem venni, amikor kinyitott a szemeit és egyenesen az enyémben fúrta őket.