exchange student ⚣

24.

Miután Lena kissé megnyugodott és nem sírta el magát csak attól, hogy mellette ülök, az asztalra könyököltem és felé nyújtottam másik kezem.
- Kim Taehyung.

Párás szemekkel simította bele kis kezét az enyémbe. Szipogott, majd szaggatottan kifújta a levegőt. Miután elhúzta a kezét, egy zsebkendővel megtörölte az orrát.

- Lena. Jungkook legjobb barátja. És a második legnagyobb rajongód- mutatta be magát.
- Második? Ki az első?- kérdeztem kíváncsian.
- Jungkook, természetesen- mosolygott és a lesápadt fiúra nézett.

Jungkook szemszöge:

A szívem is megállt egy pillanatra. Persze Taehyung tudja, hogy odáig vagyok a munkásságáért és érte, de ez azért kicsit sok volt! Még a végén lebukok, hogy már évek óta a legnagyobb rajongója vagyok...

Pedig jól titkoltam, nem? Mikor először rám írt, úgy állítottam be magam, mintha nem is tudnám, ki ő! Pedig szinte kiugrott a szívem a helyéről. El sem tudtam hinni, hogy komolyan tőle érkezett üzenetem...

És még most is olyan hihetetlen, hogy itt van. Nem tudom elhinni, hogy lehettem ilyen szerencsés... Persze, tudom, a pénz mindent megold. Hálával tartozom a családomnak ezért.

- Ó, ennek nagyon örülök. Azért majd próbálok nem kivételezni vele- kuncogott.

Elvörösödtem a helyzettől. Pedig igazán kivételezhetnél velem, Tae...

- Uhm, nos... szóval hogy is kerültél ide ilyen hamar, Lena?- kérdeztem kínomban.
- A közelben voltam, mert amúgy is boltba mentem volna. Susanékhoz megyek és csipszet kellet vennem. Szóval bevásároltam nektek is- mosolygott szemeit dörgölve, ugyanis a kontaktlencséi elmozdultak a sírástól.
- Jaj, de cuki vagy, hát ezért is imádlak annyira!- rohantam hozzá- azaz megtettem azt a két lépés távolságot, ami közöttünk volt-, majd egy szoros ölelésbe vontam.
- Te meg hülye vagy, Kook. Hogy jöhettél el összetevők nélkül sütni?- nézett rám egy "te teljesen hülye vagy" fejjel.
- Nem gondoltam rá- tettem keresztbe karjaim egy mérges ábrázattal, amiért lehülyézett.

Egy jó ideig beszélgettünk még utána. Lena rengeteg képet készített Taevel, aki a végére eléggé elfáradt, de a mosolya egy percre sem halványult meg. Az a csodálatos téglalap alakú mosolya...

- Na jó, azt hiszem most már menned kell- léptem Lena mellé, aki előhozta bennem a féltékeny gondolatokat. Az ajtó felé kezdtem terelgetni. Táskáját kezébe adva öleltem át.- Bocsi, de programunk van.
- Remélem rám is szakítasz majd időt a nyáron. Ne felejtsd el, Kook. Vége az iskolának. Nem leszünk már gimnazisták, se osztálytársak. Te elmész Szöulba. Én meg... Majd kikötök valahol. Nem szeretném, ha megszakadna a kapcsolat köztünk- nézett rám szomorúan. Még egyszer hosszan megöleltem és nyomtam a fejére egy puszit.
- Ne aggódj, Lena. Nem fog megszakadni köztünk semmi, ha ugyan ilyen csodálatos személy maradsz. Te karoltál fel. Te élesztettél újra, öntötted belém a lelket. Miután elköltöztünk évekig nem voltam boldog. Te tettél újra azzá. Soha nem tudnálak elfelejteni- vallottam be.

Miután elment, becsuktam az ajtót és vissza indultam volna Taehyunghoz, de ő már előttem állt. Közel. Ez valami mániája vagy mi a franc?

Zavaromban megpróbáltam kikerülni, de mindig elém állt és nem engedett el.
- Aranyos lány- mondta.
- Khm... igen, az- hajtottam le a fejem.
- Közel álltok egymáshoz.
- Igen, legjobb barátok vagyunk.
- Mióta ismered?- faggatott.
- Azóta, hogy elkezdtem a gimit. Kilencedik óta. Az osztálytársam.
- Mhm. Értem.

Csendben álltunk egymással szemben. Én lehajtott fejjel, ő pedig engem nézve.

- Kook?
- Igen?- néztem fel rá. Zavarba hoz...
- Akkor sütünk sütit?- vigyorgott.
Zavartan löktem arrébb a vállánál fogva.- Hogyne. Szóval... milyen sütit csináljunk?
- Először is nézzük meg, milyen összetevőket hozott Lena. Amúgy is lehet benne olyan, amit hűtőbe kell tenni- tanácsolta.

Miután mindent a helyére tettünk és kiderült, hogy meggyes sütit kell sütnünk- ezt onnan következtettük ki, hogy minimum három kiló meggy volt a többi dolog mellé rakva-, neki láttunk a tésztának a google és a youtube segítségével.

- Aha. Szóval keverjük össze ezt, ezt meg azt a cuccot...- mutattam a pult másik oldalán elhelyezkedő dologra.
- A lisztre gondolsz?- nevetett fel Tae, de azért odatolta elém a zacskót.
- Hogyne, hogyne. Nagyszerű, akkor most hozzá kell adnunk egy kis... na mi a neve, hjaj.
- Tejnek hívják, Kookie, tejnek.

Fél óra múlva késznek nyilvánítottam a tésztát.

- Hallod, Kook, ez folyik, mint csapból a víz- jegyezte meg Tae tarkóját vakargatva.
- Látom- sóhajtottam.- De így is jó, nem? Majd megszilárdul a sütőben.
- Én nem tudom... De a néninek nem folyik ennyire- mutatott a telefonomra.
- A néni tapasztalt. Mi meg nem. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle- mondtam vállat vonva, mire Taehyung elnevette magát.
- Szó szerint.

Betettük a sütit a sütőbe és vártunk.

- Nem akarunk valami krémet is csinálni hozzá?- csillantak fel a szemeim.
- Nem igazán- kuncogott.- Ha csak nem szeretnél egy lakástüzet, vagy egyéb katasztrófát. Inkább együk meg a maradék meggyet- Hát igen... a tészta kevergetése közben véletlenül lelöktem az asztalról egy kést, ami majdnem Tae lábába fúródott...
- Okés!

Felpattantam a konyhapultra. Mindig is szerettem volna ezt csinálni, de sosem engedték meg otthon. És hát a konyhában amúgy is nagyon ritkán jártam.
Lábaimat lóbálva vettem ki egy szem meggyet a mellettem lévő szatyorból.
- Nyisd ki a szád, hyung!

Tae követte az utasításom és így tett, én pedig megcéloztam a kis piros, vízcseppes gyümölccsel a száját.
Mindketten meglepődtünk, mikor betalált.

- Woow! Hát ennek a sportnak én vagyok a királya!- boxoltam bele a levegőbe győzelem ittasan.
- Nem hiszem, hogy ez sportnak mondható- nevetett Tae amint lenyelte a meggyet, a magot pedig a kukába dobta egy elegáns mozdulattal.
- Igazán kár. Jó lennék benne. Na még egyszer!- dobtam felé még egyet, de az a homloka közepén találta el, majd leesett a földre.
- Öt másodperces szabály! Tae vedd már fel!- kiabáltam nagyra nyílt szemekkel, de ő csak értetlenül nézett rám. Mikor leesett neki, mit akarok, felkapta a földről a megrepedt gyümölcsöt.
- Öt másodperc? Én háromnak ismerem- jött közelebb hozzám. A csaphoz lépve mosta meg a gyümölcsöt.
- Én is, de itt ötnek mondják és rám ragadt- vontam vállat.

Egy jó ideig eljátszottunk ezzel a játékkal, mire kész lett a süti.

- Ez az! Azt hittem soha nem lesz kész. Szegény gyomrom már nagyon korog- tettem az említett helyre a kezem.
- Az egész a tiéd lehet, Kook-ssi. Én úgy tele vagyok a hülye meggytől, hogy rá se bírok gondolni a sütire.

Kivette az édességet a sütőből egy kesztyűvel a kezein.
Kuncogni kezdtem rajta. Nagyon aranyos volt így.

- Na itt is lenne- tette le mellém a forró tepsit.
- Éhen halok, mire ez kihűl- húztam el a számat.
- Dehogy halsz.

Amíg vártunk, hogy kihűljön, beszélgettünk dolgokról, mint például az érettségim.

Na igen. Minden szinte tökéletesen sikerült, majdnem maximális pontszámmal. A matekomat kivéve, az nem lett olyan jó, mint a többi, de még így se panaszkodhatok miatta.
A szakmai része viszont kiemelkedően jó lett. Mr. Brown, a tánctanárom még ajánló levelet is írt a Szöuli iskolának.

Taehyung gratulált és elmondta, mennyire büszke rám. Jó volt hallani. Nagyon jó.

- Na, most már biztosan jó a süti!- türelmetlenkedtem lábaimmal dobolva.
- Nézzük meg.

Egy késsel felvágta a szerencsére szilárd sütit.
- Szerintem jó lesz ez. Jó illata van- mondta ahogy kiemelt egy szeletet és beállt a lábaim közé.- Nyisd ki a szád, Kook baba.

-
-
-

*integet*
MEG VAN AZ 1K OLVASOTTSÁG! nagyon nagyon köszönöm <3 lehet, hogy sok embernek ez nem olyan sok, de nekem nagyon az:) szóval köszönöm.
aki szeretné, meglesheti a vminkook fordításomat is:) Fate címen megtalálja a profilomon.

~random fact: elfelejtettem, mit akartam ide írni:(( ~

190707