exchange student ⚣

23.

Taehyung szemszöge:

Kipakoltam és berendezkedtem a szobába, amit most egy jó időre magaménak mondhatok. Ezután vettem egy hideg zuhanyt is, ami igazán jól esett a kinti meleg után.
Mikor szalonképesnek éreztem magam (erről mindig a Birtokolva jut eszembe sorry, not sorry:'D), átkopogtam a szemben lévő szobába.

- Come in- hallatszott igen tompán az engedély. Nagyot sóhajtottam és kinyitottam az ajtót, de a küszöbön megálltam.
- Kook, nem lehetne mégiscsak inkább...
- Nem, hyung, szó se lehet róla. Azért vagy itt, hogy gyakorolj az emelt szintű nyelvvizsgádra, emlékszel? Nem beszélünk koreaiul- folytatta angolul és közben nagyon jól szórakozott.
- Whatever...- váltottam nyelvet szem forgatva- mit csinálunk ma?
- Mára nem terveztem sok mindent. Gondoltam kipihennéd magad. De ha szeretnéd, kitalálhatunk valamit- mosolygott, majd feljebb ült a fekete kanapén amin eddig úgy el volt terülve, mint a Nagyalföld.- Nem jössz beljebb?

Megköszörültem a torkom és beléptem.
- Nem vagyok kifejtetten fáradt. Aludtam valamennyit a repülőn. Szívesen csinálnék valamit. De ha te inkább pihenn-
- Nem, nem, itt te vagy a vendég! Azt csinálunk, amit akarsz. Mihez lenne kedved? Sétáljunk itt, fedezzük fel a külvárost? Vagy már most vessük be magunkat London utcáiba?
- Ah, azt még inkább ne...
- Akkor végig vezetlek itt, ha úgy jó neked- pattant fel a helyéről és végre láttam rajta, hogy lelkes.
- Oh, még ne! Úgy értem... Nagyon meleg van kint. Majd ha kicsit lejjebb hűl a levegő.
- Rendben. Hogy addig is csináljunk valamit és ne menjünk ki, mit szólnál, ha sütit sütnénk?- csillantak fel a szemei.
- Te tudsz sütit sütni?- lepődtem meg.
- Nem- sóhajtott.- Abban reménykedtem, hogy te tudsz. De nem baj, így még viccesebb lesz, gyere, hyung!

Jungkook szemszöge:

Kisétáltam mellette az ajtón és ennyi légmozgástól megcsapott tusfürdőjének az illata. Összeszorítottam a szemeimet és tovább mentem. Hallottam Taehyung lépéseit magam mögött. Lementünk a lépcsőn, átmentünk a társalgón és más szobákon, aminek egyikében sem találkoztunk a szüleimmel, és benyitottam a lengőajtós konyhába, ami a ház legészakibb szélében helyezkedik el.

A személyzet felénk kapta értetlen tekintetét (mi tagadás, nem gyakran járok ide), de azért meghajoltak előttünk.

- Szeretném, ha egy kis időre eltűnnétek innen- adtam elő kérésem.
- Sajnálom, fiatal úr, de az ebéd még készül, nem hagyhatjuk itt- szólt egy idősebb nő, aki a főszakács szerepét tölti be nálunk.
- Mennyi idő, mire kész lesz?
- Nem sok, fiatal úr. Egy órán belül kész lesz, ha nagyon sietünk. Viszont akkor kihűl délre és tudja a fiatal úr, hogy az iskolából már a múltkor is panaszt tettek e miatt.
- Hm, rendben, akkor folytassátok és ne siessetek.

Kifordultam a konyhából, viszont kissé átgondolatlanul, ugyanis az arcom így találkozott Taehyung mellkasával. Hátratántorodtam és majdnem elestem, de szerencsére- vagy szerencsétlenségemre- nevetve húzott magához, mielőtt találkozhattam volna a padlóval.

Zavartan kibontakoztam az ölelésből. Az arcomon piros foltok jelentek meg és melegem lett. Nagyon melegem.

- B- bocsánat, hyung- motyogtam a földet pásztázva.
- Semmi baj, Kookie- nevetett és nagy kezével összeborzolta a hajam.

Ez a fiú meg akar engem ölni... És milyen jó úton halad!

- Na és most mit csináljunk?- kérdezte, mikor már normális távolságban álltunk egymástól.
- Most, Tae megyünk és bérlünk egy konyhát.

***

- Itt is lennénk- vezettem be Taet a kibérelt helyiségbe.
- Nem hiszem el, hogy komolyan kibéreltél egy lakást csak azért, hogy sütit süssünk- nézett rám elhűlve.
- Ugyan, Tae, nem azért kaptam a zsebpénzem, hogy üljek rajta. Na gyere- mondtam és zavaromat félretéve fogtam meg a kezét és beljebb húztam, majd becsuktam magunk mögött az ajtót.
- Értem én, de arra nem gondoltál, hogy alapanyagokat is kellene hozni?- kérdezte, mire én elkáromkodtam magam. - Ellenünk van az univerzum- sóhajtottam, majd levetettem magam egy székre.
- Ne aggódj, Jungkook. Lesz időnk sütit sütni bőven.
- De én ma akartam- durcáztam, majd eszembe jutott valami.- Lena!
- Lena? Ki az a Lena?- nézett rám érdeklődve.
- A barátnőm. Ő tud hozni nekünk dolgokat.
- A... barátnőd.

Felnéztem rá a telefonomból amin már ott virított Lena válasza. Taehyung bizalmatlan tekintettel nézett rám, mire nem tudtam nem nevetni rajta.

- Most meg mit nevetsz?- durcázott be ő is, ami irtó aranyos látványt nyújtott.
- Olyan vicces arcot vágtál, hyung!- nevettem hangosan és hasamat fogtam, ami már kezdett fájni.

Közeledni kezdett felém, ami lelohasztotta a mosolyom és jó kedvemet ijedtség vette át.

- Még mindig vicces?- állt meg előttem olyan közel, hogy lábai enyéimnek nyomódtak.

Nyeltem egyet.

- N- nem. Hyung, én nem akartalak me- megbántani- hajtottam le a fejem, de szívem hevesen zakatolt a szituációtól. Túl közel van, túl közel van, túl közel van.
- Hm, tudom, hogy nem- mormogta mély hangján, amitől kirázott a hideg.- Nézz rám, Jungkook- parancsolta.

Félve emeltem fel a fejem és a barna szemeibe néztem, amik nagyon, nagyon mélyen csillogtak.

Elnyitottam ajkaimat a látványra. Túl... Szexi volt.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy az első napon sor kerülhet ilyesmire.

A szívem egyenetlenül dobogott. Ismét. Mit teszel velem, Taehyung?

Taehyung szemszöge:

Az ajtó kicsapódott és egy vigyorgó lány lépett be rajta. Mikor lila kontaktlencsés szemeivel megtalált minket, meglepődöttség ült ki az arcára, majd szemei bekönnyesedtek.

- ÚR ISTEN KIM TAEHYUNG SZERETLEK, NEM LÉTEZŐ GYERMEKEIM APJA!

Jungkook kissé arrébb tolt magától, hogy fel tudjon állni, miközben azt ismételgette: jaj, ne!; és odasietett a lányhoz.
- Jézusom, Len, ezt már megbeszéltük! Komolyan nem hiszlek el.
- De hát itt van a férjem! Tudod, mennyit álmodoztam róla?!
- Tudom. Nyugodj meg, ülj le, mindjárt hozok neked egy pohár vizet. Addig magyarázd el nekem, hogy hogy értél ide ilyen hamar- tessékelte Kook mellém az izgatott lányt. Nem tudtam elfojtani a kitörni készülő nevetésem, olyan aranyosak így együtt.

- És most nevetett. Hallottad, Kook!? Nevetett!

Ebben a pillanatban a Lena nevű lány sírva fakadt. Kezeivel az asztalra dőlt, fejét ráhajtotta és zokogott. Ijedten néztem Jungkookra hogy most mégis mi van, de ő csak legyintett.

- Fangörcs.

-
-
-

megszültem az új részt ezaz.
hope you like it:)
~random fact: a koreai nyelvben, csakúgy mint a magyarban nem különböztetnek meg hím és nő nemet~
190627