exchange student ⚣

34.

ajánlom, hogy a dalt indítsátok újra, ha vége lesz és még nem olvastátok végig a fejezetet. aki gépen olvas, be tudja loopolni (magyarul "ismétlés") ezt minden fejezethez ajánlom amúgy, bár sajnos nem mindegyikhez passzol a zene.

Jungkook szemszöge:

Fogalmam sincs hány óra volt, mikor felébredtem, de a Nap, mintha csak kipécézett volna magának, úgy küldte útjára sugarait felém, akik nem tétlenkedve majd' átszúrták a szemhéjamat. Szóval nem húztuk be a függönyöket este...

- Oh, baszd meg magad- morogtam és másik oldalamra akartam fordulni, de valami megakadályozott ebben.

Taehyung karjai körém voltak csavarva és tényleg satuba lettem szorítva, ahogy már a múltkor is megtapasztaltam, mikor az eső elől húztam be és ahogy előző este mondta-

Előző este. TE JÓ ÉG.

Oh... Megengedte, hogy megpusziljam? Ugye jól emlékszek?? Sőt, én is kaptam tőle. Óhh, te jó ég. 

Felnéztem az arcára, ami teljes békességet sugárzott magából. Szemhéjai néha meg- megremegtek, ami arra utal, álmodik. Vajon emlékezni fog, mi történt tegnap? Bár miért ne emlékezne. Atyám, olyan kínos vagyok!

Nagyon óvatosan lehámoztam magamról karjait és gyorsan közéjük dugtam egy párnát, mert amint megérezte a hiányomat, nyöszörögni kezdett. Mekkora gyerek...

Mosolyogva néztem még alvó lényét pár percig. Nem, nem vagyok ijesztő. A lényeg, hogy nem tud róla... 
Miután kinézegettem magam, az erkélyajtó melletti asztalkáról levettem a vizes kancsót és töltöttem egy pohár vizet magamnak. A torkom már teljesen kiszáradt és a fejem is fájt egy kicsit. 

Körülnéztem Taehyung szobájában. Bár már július második hetét kezdjük, még mindig nem pakolt ki mindent a bőröndjeiből. Az egyik tetején egy kissé gyűrött füzetet pillantottam meg, amit már korábbról felismertem. Kíváncsian megközelítettem, de nem nyúltam hozzá. Dalszövegek és kották vannak benne, legalábbis én én úgy tudom. 

Átsétáltam inkább a saját szobámba és néhány ruhát bevittem magammal a fürdőszobába, hogy lezuhanyozhassak. Mikor azzal is megvoltam, megszárítottam a hajam és felöltöztem. 
Taehyung még ezután is aludt, ezért úgy gondoltam, meglepem valamivel és hozok fel neki reggelit. 

Idő közben megtudtam, hogy még csak reggel hét óra van, de szerencsére a személyzet ilyenkor már sürög- forog a házban. 
Lesiettem a konyhába, ahol pont szembe sétált velem Mrs. Greenwood, az egyik idős, alacsony konyhai dolgozó.

- Jó reggelt, fiatalúr.
- Jó reggelt, Mrs. Greenwood. Tudna nekem csinálni valami reggelit? A vendégünknek vinném fel a szobájába.
- Semmi szükség erre, uram- mosolyodott el az öreg nő.- Majd én felküldöm valakivel. Menjen csak fel, tartsa szóval. És ha bármi probléma adódna, tudja, ne habozzon segítséget kérni Grethatól, vagy bármely más szobalánytól. Még örülnének is neki, nem akármilyen teremtés ez a fiatalember- kacsintott rám Mrs. Greenwood, mire magamban megforgattam a szemeimet.
- Tudom, köszönöm. 
- Ez természetes. Pár percen belül felviszi valaki a reggelit, amit személyesen elkészítek két személyre- hajolt meg, majd továbbment a konyha irányába.

Hát ezzel is megvolnánk.

Taehyung szemszöge:

Egyedül ébredtem. Egy párnával a karjaim között. 

Nyöszörögtem egy sort, majd felültem az ágyon. A hajam szerte szét állt a fejemen, szemeim csipásak voltak és úgy éreztem magam, mint sokszor máskor azelőtt. 
Másnaposnak.