exchange student ⚣

39.

"I want to make you mine"- hangzott el az utolsó sor. *

Jungkook kezeit az arcához szorította, lábait felhúzta a mellkasához.

Remegett, sírt és nevetett.

Jungkook szemszöge:

Mikor Taehyung elmondta hogy írt egy dalt velem kapcsolatban, rögtön két dolog fúrta be magát az agyamba.

Vagy valami aranyos, édes dolgot akar nekem zenén keresztül elmondani, vagy azt akarja bevallani, hogy nem akar tőlem semmit.

De amikor elkezdett játszani...

A dalszöveget koreai és angol nyelven, keverve írta, ahogy általában minden számát. A dallam tökéletes volt a zongora hangzásával.

Elaléltam.

Az, hogy a crushom, aki egy rendkívüli ember, írt egy dalt rólam, rólunk... Az érzéseiről felém...

Atya gatya.

Mire az utolsó sor elhangzott, nem is próbáltam már többé visszatartani a könnyeim, amik úgy hulltak alá, akár egy vízesés cseppjei. Ujjaimat forró arcbőrömhöz nyomtam és csak nevettem. Felszabadultan, mint talán soha az előtt.

"I want to make you mine"- visszhangzott a fülemben.

Taehyung kissé félve a reakciómtól felém fordult és kérdőn, kissé sokkosan szembesült a reakciómmal.

- K-Kookie?

Miután  nem válaszoltam, felállt a székből és mellém sétált. Leguggolt élem, kezeit a térdeimre helyezte és mélyen a szemeimbe nézett.

- Jól vagy? Ha tudtam volna, hogy így reagálsz, nem írtam volna meg ezt a dalt... Azt hittem, boldog leszel- biggyesztette le alsó ajkát és lehajtotta a fejét.
- Oh, T-Tae, ha tudnád, hogy milyen b-boldog vagyok, nem mondanál ilye-ilyeneket- engedtem le arcom elől kezemet és rámosolyogtam, miközben a szemeimből továbbra is patakokban folytak a könnyek.- Annyira... Annyira hálás vagyok neked ezért- vettem mély levegőt, hogy legalább ne dadogjak.- El se tudod képzelni, milyen érzés ez nekem. Egy dalt kapni K-Kim Taehyungtól nem mindennapi-nevettem fel remegő hangon.

Taehyung újra felnézett rám és a szemei csillogtak. Kissé összehúzta a szemöldökeit.

- Kookie, mondd el, hogy te miként gondolsz rám.
A kéréstől elpirultam, de úgy döntöttem, őszintén válaszolok a továbbra is előttem guggoló fiúnak.
- Évekig a legnagyobb példaképem és c-crushom voltál. Sokszor te segítettél át nehéz helyzeteken és te vidítottál fel. Persze te a létezésemről se tudtál addig, amíg a szüleink össze nem párosítottak minket ez alkalomra. Aztán megismerkedtünk és egyre jobban... vonzódni kezdtem hozzád. De tudtam, hogy te a lányokat szereted, ami elég nehézzé tette a dolgokat számomra- sóhajtottam fel.- Mindig olyan félreérthetően viselkedtél velem, hogy sokszor nem tudtam, mit gondolsz, vagy csinálsz. De aztán kiderült a titkom és megkértél, hogy... legyek közvetlenebb veled. És most itt vagyunk. Teljesen összezavartál, hyung- néztem bele a szemeimbe.
- Egy dolgot szeretnék tudni, Kook-ssi. És őszintén kell válaszolnod.
- Készen állok, azt hiszem- bólintottam.
- Úgy kedvelsz, mint V, a példaképed, vagy úgy, mint a sima Kim Taehyung?

A kérdésre elnevettem magam. Jókedvemben felhúztam magamhoz Taehyungot és leültettem magam mellé a fotelbe. Nem volt elég nagy kettőnknek, ezért az ölébe ültem és mellkasára hajtottam a fejem.

- Én mindig is téged szerettelek, Taehyung. Nem számít a neved, a pénzed és még a tehetséged sem, első sorban. Nekem az számít, hogy hogyan viselkedsz és milyen ember vagy. És habár évekig csak képernyőn keresztül csodáltalak, most itt vagy velem és megismertelek. És tudod... sokkal jobban megszerettelek, pedig régen azt hittem, ez lehetetlen. Már rég nem csak egy név, vagy arc vagy- mosolyogtam rá.- Nem kell aggódnod, mert én nem csak a híres énedért vagyok oda, hyung. Egy csodálatos ember vagy. A világ hálás lehet, hogy megszülettél.
- Jó, elég, elég!- mondta egyik kezét a szám elé téve. Arca kipirult és a szemei csillogtak.- Ha tovább folytatod, kirepül a szívem a helyéről.
- Értettem- mondtam, bár a hangom alig hallatszott a számra tapasztott hatalmas tenyértől.

Pár percig csak csendben ültünk. Hallgattam Taehyung egyre lassuló szívverését. Nem tudtam, hogy történni fog -e valami a közeljövőben, de nem akartam sürgetni semmit. Az már egyértelművé vált, hogy nem vagyok közömbös Taehyung számára, ami óriási követ gurított le a szívemről.

- Sikerült elintézni a dolgokat?- kérdezte mély hangon, amitől kirázott a hideg.
- Igen- motyogtam a mellkasába.- Minden rendben. Holnap után utazhatunk. És mivel egyikünk szülei sem számoltak vele, hogy egy nappal hamarabb megyünk, már nem tudnak külön gépet intézni. Ami azt jelenti, hogy a leghamarabbi géppel kell mennünk- néztem fel rá.
- Nem is tudom, hogy ültem -e valaha rendes gépen- gondolkozott el.
- Én tuti nem- táncoltam össze a homlokom.- Na, egy új élmény, amit együtt tapasztalhatunk meg- mosolyodtam el és megütögettem a mellkasát.- Na, együnk valamit, mert nemsokára menni kell aludni.
- Oh! Jó hogy mondod! Csináltam kaját, gyere, mert szerintem már kihűlt.

Kiballagtunk az étkezőbe, ahol egy amatőr, de ahhoz képest szép, igényes terítéssel találtam szemben magam. És ami rögtön feltűnt, samgyeopsal!

- Mi~- nyújtottam el a szót- ezt te csináltad?- fordultam felé gyanakvóan.
- Hát- dörzsölte meg tarkóját az egyik kezével-megpróbálkoztam vele, de elbuktam. Ez abból az étteremből van, ahova a múltkor menni akartál. Attól függetlenül remélem értékeled- vigyorgott rám a téglalap alakú mosolyával.
- Hogy a francba ne tenném?- néztem rá elképedve.- Soha senki nem tett még ilyet értem.
- Nagyszerű, akkor lássunk hozzá, mert mióta megjött, éhezek.

Leültünk az asztalhoz, egymással szemben és neki láttunk az ízletes vacsorának. Szerencsére még nem hűlt ki, így minden nehézség nélkül magunkba tudtuk tömni. Tényleg nagyon finomra sikeredett, szóval a végén tele hassal dőltem hátra a székemen.

- Taehyung, nagyon köszönöm ezt a sok mindent, amit értem tettél. Tényleg. Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg.
- Még nincs vége, Kookie!- állt fel a helyéről.- Ezzel most nem kell törődünk, a maradék konyhai dolgozó majd holnap reggel elintézi, de most gyere, mert fürdünk!- csapta össze a tenyerét izgatottan.
- Hogy mi?- húztam fel a szemöldököm.
- Jól hallottad. Öltözz át, mást nem kell hoznod, csak magad. Viszem a pezsgőt is- mosolygott rám és majd kicsattant az örömtől.
- Rendben, hyungie.

Miután átvettem a fürdőgatyám, lesiettem a földszintre, ahol a medencék voltak. Merem feltételezni, hogy ide kellett jönnöm és nem wellnessezni akár elvinni így éjjel fél tízkor.

A villanyok le voltak kapcsolva és csak a medencevilágítás adott némi fényt a helyiségben. Néhány gyertya is meg volt gyújtva a medencék szélén. Taehyung egy pihenőszékben ült és éppen a pezsgőt öntötte ki két pohárba. Kétes érzéseim vannak a gyöngyöző itallal kapcsolatban, de mivel Taehyunghoz kötnek az emlékeim vele, csak boldog vagyok, hogy újra előkerült.

- Te nem öltözöl át?- kérdeztem továbbra is talpig felöltözött alakjára nézve.
- Van rajtam fürdőgatya- vont vállát, de nem fordult felém.
- Pólóban akarsz fürdeni?- vontam össze szemöldökeim.
- Igen-- fordult felém, de a mondatot nem tudta befejezni. Tekintetét végigvezette félmeztelen alakomon, mire rögtön zavarba jöttem. Tudom, hogy nincs rossz  alakom, mert sokat dolgozok rajta, hogy olyan legyen, amilyen, de Taehyung erős tekintete alatt nem tudok nem zavarba jönni.
- Ugyan, hyung. Nem lehet pólóban fürdeni- nyöszörögtem, csak hogy mondjak valamit.
- Kookie- állt fel és felém indult a két pohárral a kezében-, én nem... nem szeretem mutogatni a testem. Fogadd el, kérlek- nyomta a kezembe az egyik poharat és megfordult.- Egyébként rohadt jól nézel ki, nyuszifiú- kacsintott rám és besétált az első medencébe.

Ne aggódj, TaeTae, mert a fehér póló éppen eleget fog mutatni nekem belőled...

-
-
-
* az igazi scenery nem ezzel a sorral végződik

👋👋🏻👋🏼👋🏽👋🏾👋🏿
végre taekook közelebb kerül egymáshoz:) hogy tetszett? írni nagyon fun volt. és a kövi rész még az azutáni még funabb lesz:))
telefonról írtam, szóval bocsi a hibákért
HOLNAP SUGADAY remélem ti is megünneplitek ezt a csodálatos embert🐈❤️
~random fact: Shooky Shooky, milky Shooky~
200308