- Gyerekes vagy, hyung.
- Te meg még gyerek. Az se sokkal jobb.
VKOOK/TAEKOOK FANFICTION (befejezett)
Taehyung egy neves művészeti iskola 14. osztályába jár, ahol dalszövegírást és éneket tanul. Az iskola által kiírt csere- diák program lényege hog...
Ha nem fognám vissza magam minden egyes másodpercben, már régen megutált volna. Hiszen ha tehetném, egész nap rajta lógnék, a nap minden másodpercében őt figyelném és nem úgy, ahogy eddig tettem. Nem próbálnám meg leplezni a tekintetem mögött megbújó érzelmeket. Szívem szerint 24/7ben ölelgetném, puszilgatnám és elmondanám neki, mennyire de mennyire szeretem...
Igen, ez egy erős szó. Mégis úgy érzem, hogy tényleg szeretem őt.
De most ne beszéljünk erről. Még ne.
- Uhm, hyung, nem vagyok biztos benne, hogy tudom, mit vársz el tőlem. Nem tudom, mit kéne cs- csinálnom- hajtottam le a fejem. - Én se- vont vállat.- Mi lenne, ha először is visszatérnénk a rendes kerékvágásba? Aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. A szüleid holnap elutaznak és így majdnem másfél hétre magunkra leszünk utalva. Meg persze az utána jövő másfél hónapra... Tényleg, izgulsz már? Nemsokára újra láthatod Jimint- nézett rám csillogó szemekkel. - Szerintem neked jobban hiányzik, mint nekem- engedtem meg egy halvány mosolyt.- Úgy tűnik, nagyon közel állsz a barátaidhoz. - Az biztos- bólintott.- Mióta megismertem őket, soha nem voltam ilyen sokáig távol tőlük- szomorodott el hirtelen. - Mit szólsz egy facetimehoz?- próbáltam feldobni. - Jó ötlet- pattant fel az ágyról.- És Bogum hyunggal is beszélek! Múltkor hívott, csak nem vettem fel, mert... uhh, mindegy, miért. - Várj, Park Bogum?- kérdeztem nagyra nőtt szemekkel. - Igen, a színész. - TE ISMERED PARK BOGUMOT? MI A FRANC TAEHYUNG?- kérdeztem enyhén sokkos állapotban. - Nyugesz, Kooks, igen, ismerem. Jó barátok vagyunk. Egyszer még arra is rá próbált venni, hogy szerepeljek egy filmben, amiben ő is. De elutasítottam, mert most nyáron lett volna a forgatás én meg ugye itt vagyok most szóval- - Nem hiszem el, hogy komolyan olyan barátaid vannak, mint Min Yoongi meg Park Bogum.
A fejemet csóváltam, ahogy rágondoltam az én baráti társaságomra. A holdkóros Lena az uborkájával meg a többi idióta a szar, olcsó piájával... Verhetetlenek. De azért nem mondom, hogy nem cserélnék el egy kettőt Tae barátaira.
- Hát pedig de. Van egy csomó képem vele. Akarsz látni egyet? Még Namjoonie hyung is rajta van. Oh amúgy! Miért nem találkoztam a bátyáddal kb egyetlen egyszer sem, mióta itt vagyok?- kérdezte meg hirtelen. - Azért, mert nem nagyon volt itthon. Még tavaly vett egy lakást a belvárosban, mert így könnyebb neki végezni a munkáját. - Mit dolgozik?- kérdezte. - Idegenvezető. - Ó, aha. És Jinnek hívják, ugye? - Igen, Seokjinnek. Miért, ismered? - Hmm, úgy érzem hallottam már róla valakitől, de fogalmam sincs, kitől- húzta össze a szemeit elgondolkodóan.- Mindegy, itt a kép, ha érdekel- vont vállat és felém fordította a telefonját.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- O-oh- fogtam kezembe a telefont.- Nem is emlékszek erre a fotózásra- néztem fel rá. - Mert nem is volt. Ez egy próba volt, meg akartuk nézni apámmal, hogy mennyire fotogének a barátaim, hogy ha eljövök ide, legyen utánpótlás- vont vállat. - Hahh, miért vagy ilyen rohadt helyes, hyung?- suttogtam magam elé a képnek. - Hát... a szüleim beleadtak apait- anyait- vigyorodott el.
