exchange student ⚣

16.

A május, mint mindig, ez évben is meghozta a várva várt meleget. A nap a nappal minden egyes órájában lelkesen ragyogott az égen ezzel megizzasztva a járókelőket. Az éjszakák is sokkal kellemesebbek voltak, később sötétedett és korán virradt. A virágok a hirtelen jött melegtől kinyíltak és gyorsan el is virágoztak. A fák zöld leveleikkel biztosították a megfelelő hangulatot és persze a következő oxigén adagot.

A végzős diákok ebből nem sokat érzékeltek. Legtöbbjük a szobájában kushadt egész nap és tanult. Tanult, tanult, tanult, míg annyira kimerült nem lett, hogy a tételek fölött nyomta el az álom.

Jungkook is valami hasonlót csinált. Kerülte a családját, még Jint is. A barátai ugyan azt csinálták, mint ő, ezért egyetlen társasága volt.
Taehyung.

Jungkook szemszöge:

Általában Londoni idő szerint este tíz órakor szoktam felhívni Taehyungot. Ő először nem nézte ezt jó szemmel és sokáig mondogatta, hogy nem fogom kipihenni magam, inkább reggel beszéljünk. De én nem akartam reggel beszélni. Két igen fontos okom is volt erre.

Egyrészt reggelenként nem tudtam gondolkodni, értelmesen beszélni. Másrészt pedig szerettem Tae álmos arcát nézni elalvás előtt. Rendszerint szerepelt utána az álmaimban.

Így hát nem meglepő, hogy egész nap türelmetlen voltam. Egyedül a gyakorlati és a zene, vagy tánc- elméleti órákon figyeltem. A többi órán leginkább a tételeket mondtam fel magamnak, vagy teljesen értelmetlen dolgokon gondolkoztam, esetleg be se mentem, csak a folyosón üldögéltem. Olyan dolgokat figyeltem meg magammal kapcsolatban, amit soha se előtte se utána. Például, hogy a bal mutató ujjam máshogy hajlik, mint a jobb.

Mindezek mellett Taehyung is állandó szereplője volt gondolataimnak. De hát szerintem ezen sem lepődünk meg...

Tartok az érettségitől, de Tae nagyban megsegíti a dolgom azzal, hogy meghallgat. Bár valószínűleg mégsem hallja meg azt, amit mondok... De legalább jelen van. És ez sokat segít.

De mint tudjuk, nem igazán a tanulás miatt várom az este tízet...

A kellemetlenül hosszú és fárasztó napom után idegesen rúgtam le magamról a bakancsom és nyomtam az ajtóban álló lány kezébe a kabátom. Köszönés nélkül indultam fel a szobámba, ám ahhoz át kellett mennem a szalon szerű nappalin.

Szüleim mellett elhaladva mormogtam el egy jóestét-et, majd gyors sétára váltottam és már felléptem az első lépcsőfokra, mikor apám mély baritonja megállított.

- Jungkook, gyere ide. Foglalj helyet- mutat rá a kárpitozott ülőalkalmatosságokra. Mivel nem volt mit tennem, leültem a lehető legtávolabb tőlük.
- Figyelek.
- Azt jól is teszed, mert egy fontos dolgot kell megbeszélnünk. Előreláthatólag üzleti útra kell mennünk Kínába a nyáron. A probléma az, hogy ez az út július 24-én kezdődik, amikor még itt lesz Kim Taehyung.
- Azt szeretnénk kérdezni, fiam, hogy mit gondolsz a dologról- tette hozzá édesanyám.

Minden álmom lett volna, hogy a szüleim ne legyenek itthon, míg Tae itt tartózkodik, ám most, hogy megadatott a lehetőség- igaz, ez csak egy hetet jelent kettesben- egy kissé megijedtem. Nem tudom, mit kéne válaszolnom.
Csöndben ültem és csak néztem rájuk. Majd keresztbe tettem a lábaim és kissé előre dőltem.

- Nekem megfelel. És neki is. Itt kezdettől fogva és mindig is az a kérdés, ti mit akartok- jelentettem ki egy kisebb, kellőképp gúnyosan elegáns mosollyal, mire anyám arca megrándult, apám szeme pedig alig észrevehetően tikkelni kezdett. Utálták, ha nem voltam illedelmes velük.
- Jól tennéd, ha megbeszélnéd vele. A szüleit anyáddal felhívjuk mi. Tudtommal felnőtt ember, tehát úgy gondolom, nem lesz probléma, ha egy héttel a távozása előtt elutazunk.
- Biztosítalak róla, hogy meg fogom vele beszélni- jelentettem ki, majd felálltam a székből és hátat fordítva sétáltam fel a lépcsőn egyenesen a szobámba.

Taehyung szemszöge:

Reggel alig nyitottam ki a szemeim, már érkezett is a hívás JungCookie_-tól. Kissé homályosan láttam még, de felvettem.

Elmondta, hogy a szülei el fognak utazni július 24én, azaz egy héttel az előtt, hogy visszautazok Koreába.
Ezután megbeszéltük, hogy lesz az ő itt léte, mert én is tegnap este tudtam meg, akkor egyeztettük le az időpontot. A legjobb az lenne, ha velem tudna jönni már június 31- én és az augusztust, illetve a szeptember első felét itt tölthetné, hiszen így az iskolai életbe is betekintést nyerhet.

Ami azt jelenti, hogy az egész nyaramat Jeon Jungkookkal fogom tölteni.

Miután minden lényegi dolgot átbeszéltünk, felmondott valami zene- elméleti tételt, amit persze nagy odafigyeléssel hallgattam. Nem mondom, hogy az anyag bősége és minősége tökéletes lett volna, de egy gimnazistától igazán jó előadás volt.
Nem sokkal ez után elköszöntünk, ő aludni ment, én pedig reggelizni.

***

- Sung ajumma!- kiáltott fel Taehyung , mikor az asszony egy pohár vizet borított az ölébe.
- Jaj, istenem, ne hisztizzél már, hát milyen kis anyámasszony katonája vagy te!- csapta nyakon egy konyharuhával, mire Taehyung csak értetlenül nézett fel rá.- Tessék- nyomta kezembe a rongyot.- Töröld meg magad.
- De hát ez egy rohadt drága nadrág volt! Ezt nem lehet csak úgy megtörölni!- Mondta Tae őszinte megborzongással a hangjában.
- Ez engem csöppet sem érdekel, inkább igyekezz, el ne késsél.

Az iskolában elintézte a Jungkookkal kapcsolatos papírokat, aztán nem volt már, csak egy dupla ének órája, ami gyorsan eltelt. Kora délután szabadultak és így az öt jó barát a megszokott kávézójukban gyűlt össze újra.

- Na és hogy van a kisherceg?- kérdezte Namjoon, aki már az elején ráragasztotta Jungkookra ezt a nevet.
- Jól, azt hiszem. Izgul.
- Szegény. Az érettségi szívás- mondta Hoseok, aki egy süti falatot próbált éppen barátja szájába tömni. Yoongi ezt nem értékelte, szóval amint sikerült kivennie Hobi kezéből szerencsétlen süti darabot, azonnal annak arcába nyomta és szétkente rajta. Hoseok nagyra nyílt szemekkel, lefagyva nézett maga elé. (remélem látjátok magatok előtt)

A többiekből kiszakadt a nevetés és könnyesre sírt szemmel hajladoztak az asztal körül, mint a tóparti nádszálak, egészen addig, míg a mindig kedves tulajdonos hölgy rájuk nem szólt, hogy halkabban mulassanak.

Taehyung a nevetés könnyfátylán keresztül látta, hogy a két fiú nehéz úton megszerzett, de azóta is érvényben maradó, töretlen szerelmi kapcsolata milyen csodálatos, milyen szép, milyen egyedülállóan nagyszerű.

Ő is érezni akarta mindezt.

-
-
-

SAJNÁLOM, EZ A RÉSZ NAGYON ROSSZ LETT (kifogás: 3 órát aludtam:) fogadjátok el, please)
~random fact: nem tudom eldönteni, hogy bírom -e Pitont~
190507