exchange student ⚣

44.

Taehyung szavaira mindenki elcsendesült.

Úgy tűnt, hogy még a vihar előjeleként korábban megérkező szél is megszűnt hirtelen. Megállt az élet és mindenki pislogás nélkül meredt kettejükre.

Jungkook egész testében enyhén remegni kezdett. Az összes vére az arcába futott és úgy érezte, hogy mindjárt kiájul. Az üldözési mániája újra felélénkült.

Ekkor azonban a semmiből zuhogni kezdted az eső.

Mintha csak egy isteni ajándék lett volna, mindenki kapkodni kezdett és betessékelték a két fiút. A kicsiket aludni küldték és pár perc múlva az összes felnőtt a nappaliban csoportosult.

Taehyung lehúzta Jungkookot maga mellé az egyik kanapéra. Velük szemben helyezkedtek el a szülei, egy egy fotelben pedig Namjoon és Jin.

Sung ekkorra eltűnt, mert bár nagyon is szeretett volna beszélni és jól kifaggatni Taet, tudta, hogy most nincs ott a helye.

Egy rövid ideig újra mély, súlyos csend telepedett a társaságra. Jungkook úgy érezte, összenyomja a feszültség.

Taehyung eközben a szüleire mosolygott és keresztbe tett lábakkal, egyik kezét Jungkook dereka köré fonva várta a fejleményeket.

- E- először is- kezdte el az édesanyja, de megrázta a fejét és felnevetett-, huh... Erre aztán tényleg nem számítottunk- nézett fel a férjére bohókásan mosolyogva.
- Nem bizony- bólintott a Taejon érzelemmentes arckifejezéssel.
- Hát akkor...- kezdett bele újra Eunhoo, de újra csak egy hitetlen kacaj szökött ki halványpiros ajkai közül.- Elnézést, de tényleg nem tudom, hogy mit is kéne mondanom.

És újra jött a csend.

Jungkook legszívesebben összegömbölyödött volna egy labdává és visszabújt volna a szekrénybe. Teljesen megértette a szülők reakcióját. Ha a saját anyjáról, vagy apjáról lenne szó... Inkább bele se akart gondolni.

- Nos... - köszörülte meg a torkát Eunhoo-, üdvözlünk itthon, Jeongguk. És, azt hiszem a családban is- mosolyodott el.

Jungkook kissé felemelkedett és meghajolt.

- K- köszönöm szépen.
- Apa?- szólalt meg Taehyung és Jungkook szíve szerint leütötte volna.

A férfi nem tűnt lenyűgözöttnek. Érzelemmentes arccal ült és nem nagyon mozdult.

Kérlek, ne okozz csalódást, soha nem okoztál még, nem véletlenül vagy te a példaképem, kérlek, csak fogadd el, nevessünk egy jót és menjen mindenki a dolgára - imádkozott Taehyung magában.

Ő sem volt teljesen nyugodt. Félt, vagy ha nem is félt, tartott apja reakciójától.

Taejon mély levegőt vett és előrehajolt. A térdeire könyökölt és egymásnak érintette az ujjbegyeit.

- Mindig is sejtettem, hogy nem vagy heteroszexuális, Taehyung.

A mondat visszhangzott a magas térben. Taehyung tágra nyílt szemekkel nézett az apjára és bár az utolsó szóra cringelni kezdett, tekintete tele volt kérdésekkel.

- Bizony. Igazából én Jiminre gyanakodtam. Olyan jól megvoltatok egymással... Ne szakíts félbe, kérlek- mondta mutatóujját felemelve, mikor látta, hogy Tae meg akar szólalni-, olyan jól megvoltatok egymással, hogy évek óta azt vártam, mikor vallod már be, hogy együtt vagytok. Ezek szerint valahol jó volt a megérzésem- mosolyodott el végre.- Természetesen nincs kifogásom Jeongguk ellen. A te döntésed, egy kérésem van csak, az, hogy még egy idegig ne vállaljátok fel a közösségi médián. Pont most terveztem egy lgbtq témájú fotózást és esetleg ti is benne lehetnétek, persze, ha szeretnétek.