4.

1.6K 119 7
                                    

Jungkook pov.

Reggel mindenki meglepte az asztalt és elkezdett reggelizni. Páran beszélgettek, én pedig küzdöttem, hogy el ne aludjak a kaja felett. Tegnap nagyon későn aludtam el, így nagyon fáradt vagyok. Most meg, hogy már korán fel kellett kelnünk még rosszabb a helyzet. A szemem, majd leragad. Próbálok nem elaludni, de győzött a fáradság, ahogy becsukom a szemem, már fel is ébredek egy nagy puffanásra. A fejem az asztalra esett. 

-Jól vagy, ember? - Kérdezi Namjoon,  aki felemeli a fejem az asztalról. 

-Aha. - Mondom kábán és megsimogatom a fájó homlokomat. 

-Ez azért van, mert tegnap későn jöttél haza. - Szid le Jin, amire halkan morgok egyet és folytatom az evést. 

Mikor már mindenki megreggelizett és felöltőzött, akkor már indultunk is. Beültünk a kocsiba, én szokásos helyemre ültem, de ahogy elindult az autó, én már el is aludtam, csak akkor ébredtem fel, mikor megérkeztünk. Kiszálltunk és megindultunk az épülethez. Ott is gyorsan átöltöztünk és már forgatunk is. Kb egy-két órás felvétel után elmentünk pihenni egy kicsit. A többiek megbeszélték a továbbiakat , én meg aki jól végezte dolgát leültem egy székre és már aludtam is. Megint egy koppanásra keltem, ezért már azt hittem, hogy leestem a székről, de nem. Ahogy kinyitottam a szemem megláttam Taet, aki szorosan tartott engem. Szóval azért nem estem még le, mert ő fogott engem...milyen aranyos. 

-Kookie, szedd össze magad, lassan vissza kell mennünk.- Erőtlenül bólintottam, majd felálltam a székről. Tae a kezembe adott egy vizesüveget, amit én meg is húztam, hátha segít valamit. 

-Soha nem fogunk végezni, igaz? - Hisztizve a nyakába borultam és ráengedtem a súlyomat. Azt hittem majd ledob, de nem. Megtartott engem...milyen kis erős. 

-Mindjárt vége lesz, de ha így folytatod három réteg alapozó se lesz elég, hogy rendbe rakják az arcod.- Megvonom a vállam jelezve, hogy le szarom.  - Úgy akarsz kinézni a N.O videoklipjében, mint egy zombi? 

-Majd retusálnak rajtam egy kicsit. - Nyafogom és belebújok a nyakába, kiélvezve édes illatát, puha bőrét, amit arcomat érinti. 

-Ilyenkor látszik, hogy még egy kölyök vagy. - Neveti, ami dühít, hisz ez nem vicces!  Duzzogva eltolom magamtól. 

-Nem vagyok gyerek. - Mondom határozottan, majd otthagyom. 

-Biztos? Csak a gyerekek szoktak duzzogni. - Kiabálja utánam. Ja...a gyerekek meg ő, hisz nem rég még ő hisztizett, de igaza van.

Gondoltam odamegyek a többiekhez kicsit beszélgetni, de megláttam valamit. Suga éppen élővideózott a telefonján. Megakartam  viccelni, ezért  a háta mögé álltam, hogy ne vegyen észre, majd mutogatni kezdtem. Pár másodpercig hülyéskedtem, míg Suga meg nem fordult, amitől megálltam a mozdulataimba. 

-Gyere ide és köszönj az armyknak rendesen. - Szófogadóan odamentem mellé. 

-Sziasztok! - Integettem vidáman a kamarába, Suga meg átkarolta a vállam. 

-Kérjetek nyugodtan bármit Jungkook-tol. Ő örömmel megteszi nektek. - Kicsit meglepődve néztem rá. Most mit csináljak? Nagyon félénk vagyok a kamerák előtt, ahogy a rajongok előtt is. Mi van akkor, ha valami olyat kérnek, amit nem akarok megcsinálni? 

- Aha. Azt mondják, hogy kérnek tőled egy szexi pillantást. -Megvakartam a fejem és beálltam egy pózba. 

 

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miért kell, hogy szeresselek? ~Befejezett~Donde viven las historias. Descúbrelo ahora