30.

1K 52 5
                                    

Taehyung pov.

A nyüzsgővárós látványa, mindig megtudja dobbantani szívem. Az autók dudálása, benzinszaga, ordibáló emberek, miniszoknyás lányok...imádok kint lenni. Megigazítom magamon a fehér maszkomat és hátrafordulok, hogy lássam a hozzám igyekvő Kookiét. Nem látom arcát, de a szemei mindent elárulnak. Nem akar itt lenni, semmi kedve ehhez az égészhez, szívesen töltené máshol idejét. Fél a lebukás veszélyétől az utána történő következményektől. Nem hazudok én is félek, hisz Jin baromi félelmetes tud lenni, mikor ideges, mégis vállalom a következményeket. Szeretnék vele kettesben is időt tölteni, egy olyan kapcsolatot kialakítani ami nemcsak a ház négy falai között lehetséges. Mert valljuk be, ha egész nap a házban vagyunk, akkor nem csinálunk semmi mást, mint kielégítsük egymás, ami nagyon jó, de most hogy járunk olyan dolgokat akarok csinálni, amit a párok szoktak.

Itt jön az a hatalmas kérdés, hogy mit is csinálnak? Sok lánnyal voltam már együtt, de egyikkel sem volt olyan komoly kapcsolatom, hogy szexen kívül mást is csináljak. Jó elvittem párat ide oda, csak azért, hogy később könnyebben becsábítsam az ágyamba, de csak ennyi. Tapasztalatlan vagyok be kell vallanom, épp ezért viszem Kookiét randizni. 

-Hova sietsz ennyire? - Mellettem sétáló morcos fiúra nézek. Tudom nem akarja ezt az egészet, de nem kéne ilyen nyíltan kimutatnia. Fájnak az ilyen meg nyilvánulásai. - Úgyis lebúgtunk már, hogy elhagytuk a házat engedély nélkül. Semmi értelme sietni. 

-Nem búgtunk le! Jimin fedez minket. 

Mielőtt elindultunk volna meg kértem Jimint, hogy fedezzen minket a többiek előtt. Húzta a száját és nem akart bele menni, de mikor megemlítettem neki, hogy a szoba csak az övé lesz, ha mi lelépünk, rögtön bele ment. Legalább ö is kettesben lehet Yoongival, nem leszünk útban és ők sem a miénkben. Persze ezt Jungkook nem tudja feldolgozni, mert olyan kis szófogadó egy gyerek, mindig azt teszi amit az idősebb mond neki. Ezért se rossz most ez a helyzet, legalább lázadhat egy kicsit. 

Jungkook morog valamit az orra alatt és előre néz, amire muszáj vagyok elmosolyodni, hisz olyan édes mikor morcos. Mintegy kölyök. Odanyúlok a csuklójához és kihúzom zsebéből kezét, amire meglepve kapja rám fejét, de én csak előre nézek, félszemmel azért szemmel tartva. Szabaddá tett mancsához nyúlok és összekulcsolom ujjainkat, de ö elhúzódik tőlem, elkapva kezét az enyémből. 

-Sokan vannak. - Motyogja és vissza süllyeszti a kezét a zsebébe, amit rossz szájízzel végig nézek. Miért kell elrontania mindent? Csalódottan lehajtom a fejem és én is zsebre teszem kezeimet. Én csak egy romantikus randit akartam...túl nagy kérés ez? 

Az utunk további részében nem beszélgetünk. Csöndben lépkedtünk a zsúfolt járdán, ahol elég sokszor nekem jönnek, vagy előrébb tolnak. Nem értem hova sietnek az emberek 11 órakor? A sok ember miatt mindig hátra kellett néznem el ne hagyjam Jungkookot, de ö szorosan jött a hátam mögött, néha belekapaszkodva hátul a pólómba, nehogy elvigye egy ár. 

Párperc séta után végre megérkezünk ahhoz az étkezőhöz ahova hozni akartam öt, így megállok és megragadva a karját behúzom öt az ajtón. Leghátra rángatom a sarokba, ahol tökéletesen el leszünk, majd rejtve a kíváncsi tekintettektől. Odaérve elengedem, ö pedig szófogadóan leül az asztalhoz és lekapja a fejéről fekete sapkáját. 

-Mit szeretnél enni? - Kérdezem még mindig mellette állva, mert ez egy olyan hely, hogy a pultnál kell leadni a rendelést és utána hozzák ki. Nagyon sokszor voltam már itt, ezért mondhatni törzsvendégnek számítok. 

-Azt, amit te is. - Néz fel rám tanácstalanul, enyhén elveszve.  

Bólintok egyet és a pulthoz megyek. Köszönök a lányoknak, mert ahogy mondtam nemrég, sokat járok ide, ezért már ők is ismernek engem. Rendelek magamnak és Kooknak is rizst meg mellé húst, sok húst, meg narancslét. Előre fizetek, mert nem akarom ,hogy Kookie állja a kaját. Öt ismerve, nem hagyná, hogy én fizessek, bántaná az egóját. Elveszem a két narancslevet és visszamegyek a kis szerelmemhez. Már nincs rajta maszkja, ezért most már látható morcos arcát, unott tekintettét. Ujjaival sapkája miatt vált kócos haját igazítgassa, de mikor lássa, hogy jövök gyorsan folytassa a duzzogást. 

Miért kell, hogy szeresselek? ~Befejezett~Donde viven las historias. Descúbrelo ahora