Miért kell, hogy szeresselek? ~Befejezett~

6.

Jungkook pov.

Idegesen járkálok a nappaliba, miközben Suga és Namjoon telefonálgatnak. Taehyung még nem jött haza és már lassan hajnali kettő van. A telefonját az öltözőbe hagyta, így sehogy sem tudjuk elérni. Mi van, ha valami baja esett és azért nem jött még haza? 

-Van már valami?- Szólalok meg türelmetlenül. 

-Sajnos nincs, nem látta senki sem. - Mondja idegesen Suga. 

-Bassza meg, erre nincs időnk! -Elveszítve a kevés  türelmemet is, elindulok a kijárati ajtóhoz. Meg kell őt találnom, most! Már a kilincset szorongatva hirtelen egy erős kéz húz vissza az ajtótól. Hátam mögé nézve meglátom Jimin-t. 

-Odakint hideg van, vedd fel ezt. - Odanyújt egy bőrkabátot ,majd ő is felveszi a saját kabátját. - Veled megyek. 

-Mi is megyünk. - Mondja Suga, miközben ők is alaposabban felöltöznek. - Te maradj itt Namjoon és értesíts minket, ha hazaér.

-Rendben, de vigyázatok magatokra. - Bólintunk és elhagyjuk a házat. Nagyon hideg és ködös idő van odakint. Tae meg, csak egy száll vékony pulóverben van. Gyorsan meg kell találnunk őt. 

-Menjetek arra Hobival, én és Jungkook, erre menjünk. - Mondja Jimin, majd indulunk is az utunkra. Elsőnek a közeli játszótérhez megyünk, hisz mindig az volt a törzshelyünk Taeval, de sajnos nem volt ott...Tovább mentünk másfelé, de alig látunk valamit a köd miatt. A kezeim lefagytak és már a lábaimat is alig érezem a sok séta miatt. 

-Az nem ő? - Jimin egy alig látható alak felé mutat, amitől nagyon meg örültem. Végre megvan! Közelebb szaladunk, de szomorúan jövünk rá, hogy az az alak nem Tae, hanem egy nagydarab fekete ruhás férfi, aki egy másik nagydarab férfival beszél, és ami a legrosszabb, hogy az a két férfi észrevett minket. Ahogy egyre közelebb jöttek, rájöttem két dologra is. Egy, ők biztos nem rajongok. Kettő, nagy bajban vagyunk. 

-Mit csináltok itt kölykök? - A hangja mély  és fenyegető. Fel kell rá néznem, mert egy fejjel magasabb nálam és vagy háromszor, akkora mint én. A másik fickó a hátunk mögött állt meg, nehogy eltudjunk menekülni. Jiminre néztem, aki ugyan úgy be volt szarva mint én. 

-Hé, ezek nem azok az énekes majmok? - Mondja másik két ajtós szekrény, aki a hátunk mögött áll.

-Uraim mi... - Nem tudtam befejezni a mondatot, mert a másik elkapta a felsőmet és felemelt a földről. Feleszmélni sem volt időm, hogy a levegőben lógok, mert hirtelen felkent a falra. 

-ENGEDJE EL! - Kiabálja Jimin ijedten és a férfi karjához kapott, próbálva ellökni tőlem, de nem ment neki. - JUNGKOO... - Hirtelen elkapta a másik férfi és elrántotta  tőlem, majdcsak egy hatalmas csattanást hallottam, utána egy puffanást, ami azt jelentette, hogy Jimin a földre került. 

-Hagyják abba! - Próbálok kiszabadulni a férfi erős szorításából, de egyszerűen nem megy. Túl erős.  Látom, hogy felemeli a kezét, majd az öklét nekem lendíti. Nem sokkal később egy hirtelen csattanást érzek és a fejem oldalra csuklik. Érzem ahogy a szám felszakad és a vérem végig folyik az államon, az arcom lüktet és ég. Elengedi a felsőm, én pedig mint egy rongybaba a földre essek.

Négykézlábra próbálok állni, de egy rúgásér , amitől vissza essek a földre. Köhögve a gyomromra teszem a kezem.  Távolban meghallom Jimin hangját, ahogy fájdalmasan felnyög és ismét a földre esik. Miért csinálják ezt velünk, hisz nem csináltunk semmit, akkor meg, miért verik ki belőlünk még a szart is? 

A földön fekve meglátom Jimint, aki négykézláb a földre köp egy kis mennyiségű vért, majd felpattan és neki ugrik a férfinak. Hogy képes vissza támadni? Nekem annyi erőm sincs, hogy a fölém magasló férfira nézzek. Ennyit számít az  a két év korkülönbség?