Miért kell, hogy szeresselek? ~Befejezett~

23.

Jungkook pov.

Ahogy hazaértünk a gyomorgöcs a gyomromban nagyobbodott és szerintem, nemcsak nekem. A nappaliban a fotelre ültettem Jimint és én is leültem mellé. Nem hazudok nagyon elfáradtam, míg a hátamon hoztam öt, pedig nem nehéz, mégis úgy érzem magam, mintha egy maratont futottam volna egy zsákkrumplival a hátamon. Taehyungra nézek, aki fel alá járkál a nappaliba, amitől már kezdek szédülni. Jimin is az ideges fiú járkálását figyeli, ami nem segít sokat. Ettől, csak mik is idegesebbek leszünk. Még nem beszéltük meg mint mondjunk a többieknek, hogyan is sérült meg Jimin...ha elmondjuk az igazságot, vajon mennyire lesznek idegesek? Nem elég, hogy kimentünk engedély nélkül, de még feltűnősködtünk is. Arról ne is beszéljünk, hogy Jimin meg is sérült az akción közepette. Ha ettől nem lesz idegbeteg Jin, akkor semmitől sem. 

-Végre hazaértetek! - Meghalljuk Namjoon hangját, amire mind a hárman összerezzenünk. A leander közelebb jön hozzánk és mikor meg lássa Jimint elszörnyed. Felpattanok Jimin mellöl, mert nem tudok tovább ülni. Olyan ideges vagyok, hogy legszívesebben beállnék Tae mellé, aki még mindig járkál körbe körbe. - Jin! - Kiáltsa el magát hyung, amitől végre Tae is leáll a járkálással és idegesen az idősebbikre néz.

 Nem kel sokat várnunk, hogy Jin megjelenjen. Hatalmas léptekkel megy oda Jiminhez. Kicsit arrébb megyek, hogy jobban oda férjenek a sérült fiúhoz, na meg, hogy ne legyek olyan közel az egyre pirosodó Jinhez. Amíg Jimint nézik, addig Tae szorosan mellém sétál és belemarkol hátul a pólómba. Jin idegesen ellép Jimintől és ránk néz, kicsit sem szép szemel. 

-Mi történt? - A hangjától kiráz a hideg. Még soha nem láttam ilyen mérgesnek. Óvatosan Jiminre pillantok, aki szintén engem néz. Miért érzem úgyhogy azt akarja én beszéljek? Leveszem a szőkéről az íriszeimet és inkább Taera pillantok. Ö mereven néz az idősebbikre, az ajkait rágva. Látom rajta, hogy meg akar szólalni, de nem érzem jó ötletnek azt, hogy ö beszél ezért gyorsan megelőzöm öt.  

-Edzeni voltunk és mikor jöttünk haza pár rajongó kiszúrt minket és üldözni kezdtek.Menekülés közben Jimin elesett. -Mesélem, miközben a szemeibe nézek. Nem szeretek hazudni Jinnek, tényleg nem, de nem akarom bajba sodorni Jimint, se pedig Taet. Mert ha el mondanám az igazat, akkor hatalmas bajba kerülnének. Jimin azért mert kiszökött, Taehyung pedig azért mert hatalmas ölelkezést indítót a város közepén. 

-Értem, szóval kimentettek a városba úgy, hogy közben nem is szóltatok. Megláttak titeket a rajongok, akik kitudja lehet le is videóztak titeket, menekülés közben, majd pedig meg sérült Jimin, amitől lehet fel sem tud lépni velünk a holnapi fellépésünkön...hogy lehetek ilyen idióták? Mi van, ha lefotózták azt, hogy Jimin vérző térdel sántít a városban? 

-Jungkook vitte a hátán. - Szól közbe Taehyung. Kiakadva nézek a mellettem lévő hyungra, aki még mindig mereven nézi az idősebbiket. Miért nem tudja befogni egy kicsit? Jin elindul felénk, olyan tekintettel, amitől összefosom magam, de szerintem Tae is, mert érzem, ahogy egyet hátrébb lépet. Még mindig a pólómat markolássza, sőt ahogy Jin közeledik ö úgy megy egyre jobban a hátam mögé. 

Beszól neki utána, pedig mint aki jól végezte dolgát elbújik mögém, engem feláldozva...kedves. Jin megáll előttem és a vállamra teszi a kezét, amitől egy kisebb szívroham megy át rajtam. Belemarkol és olyan erővel tol el az útjából, hogy majdnem oldalra esek. Taehyung ujjai, amik eddig görcsösen kapaszkodtak belém, azok most el tűnek. Megtartva nehezen az egyensúlyom, megállok és visszanézek Jinre, aki az ezüst hajú előtt áll meg szorosan. 

-Azt hiszed, hogy ez vicces? Pont te viccelődsz ezzel, mikor régen miattad röhögött rajtunk az egész világ? - Sziszegi Jin mérgesen, mégis halkan, de így csak még ijesztőbb mintha kiabálna. -Te tudhatnád a legjobban milyen súlyos is ez a dolog! -Lök egyet Tae-án aki meg tántorog a lökés miatt, de nem esik el. - Miattad kellett annyi hülye sajtótájékozóra járni, mert te nem bírtál magaddal. - Most már felemeli a hangját és lök még egyet a szerencsétlen fiún, de most nem hagyja annyiba, visszalöki Jint.