Jungkook szerelmes az egyik banda tagjába és egyben legjobb barátjába Taehyungba.
Az érzéseit nem meri bevallani, ezért csak úgy tesz, mint ha nem is érezne semmit.
Közben belül, majd összetörik.
A teste megfeszül a kezeit ökölbe szorítja, a fejét pedig lehajtva tarja. Tudom, hogy mérges rám és azt is tudom jogosan az. Nem kellett volna öt hibáztatnom, mert nem az ö hibája volt, sőt egyikünk hibája sem volt. Én mégis szörnyű dolgokat vágtam a fejéhez, csak azért mert féltem a bántószavaitól. Féltem, hogy azt fogja mondani, hogy ugyan úgy ráerőszakoltam magam, mint régen. Azt, hogy kihasználtam a részegségét, hogy újra bánthassam öt. Mekkora egy idióta vagyok.
A kezeimet idegesen tördelem, miközben arra várok, hogy mondjon valamit vagy, hogy elém álljon és pofon csapjon, amiért rondán beszéltem vele....de nem teszi. Egy helyben áll és nem tesz semmit.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Látom rajta, hogy mondani akar valamit, akkor meg miért nem teszi? Miért nem mond semmi?! Felakarok állni, oda akarok menni elé, de meg halom Jin hangját, amitől a testem meg dermed és visszaesik a kanapéra.
-Gyorsan egyetek, utána menyünk város nézni. - Tae mellé állva átkarolja vállát és lenéz rám, de én meg sem tudok moccanni. Ö csak ölelgeti tovább Taet, aki szintén mozdulatlanul áll, rá se néz az idősebbre, fel sem emeli a fejét, inkább tovább lógassa azt. -Mi ez a feszült lékör?
Idegesen beleharapok az ajkaimban és rá nézek Taera, de még mindig nem tesz semmit. Tudja, hogy idegesít, mikor nem szólal meg, mikor levegőnek néz és ezt ki is használja. Felállok a helyemről és eléjük állok, hogy megszakítsam a kínos csendet, de meg lepetésemre Tae megelőz. Leveszi magáról hyung kezét és egy kicsit hátrébb állva mélyen meghajol.
-Sajnálom, hogy tegnap megbántottalak! - Szinte kiabálja a szavakat, miközben egyre mélyebben meghajol. Jinre nézek, aki hatalmas szemekkel nézi a fiatalabbikat, majd pár másodperc múlva elmosolyodik és megsimogassa Tae fejét.
-Jól elég lesz. - Össze borzolja Tae haját, miközben a vállára teszi a kezét. Tae kiegyenesedik, meg mutatva könnyesé vált szemeit, remegő ajkait. Nem tudom, hogy tényleg azért sírja el magát nem sokára, mert ennyire bántotta Jinnel való veszekedés, vagy mert az előbb végig sértettem. -Nem haragszom rád, te kis bolond. Tegnap kicsit túlzásba vittük a dolgokat és össze kaptunk, de emiatt nem kell sírni.
Magához öleli Taehyungot és ringatni kezdni, akár egy kisgyereket. Örülök, hogy kibékültek, de irigy is vagyok rájuk. Jó lenne ha nekem is ilyen könnyen meg bocsájtana, mint ö neki Jin. Visszaülök a kanapéra és onnan nézem tovább a két hyung-ot, ahogy ölelkeznek még egy darabig, majd elmennek reggelizni. Jin engem is hívott, de Taeval folytatott beszélgetés miatt teljesen elment az étvágyam, meg persze az élni akarásom. Eldőlök a kanapén, magzat pózba és behunyom a szemeimet. Bárcsak örökre aludhatnék.
Alig hunytam le a szemem párpercre már pattannak is kifelé, mikor meg érzek egy testet az enyémnek csapódni. Az ismeretlenre nézek levegőt kapkodva, mert minden levegőt kipasszíroz belőlem. Jimin hatalmas vigyorral a képen néz a szemembe, majd megpöckölje az ujjaival az orrom.
