Jungkook szerelmes az egyik banda tagjába és egyben legjobb barátjába Taehyungba.
Az érzéseit nem meri bevallani, ezért csak úgy tesz, mint ha nem is érezne semmit.
Közben belül, majd összetörik.
Izzadt haja homlokához tapad, miközben a résnyire nyitott ajkai közül szedi a levegőt. Minden mozdulata, arról árulkodik, hogy fáradt, de mégsem áll le a mozgásával. Csak annyi időre áll meg míg letörli az állára lefolyt izzadság cseppeket, majd újra mozgásba lendül. Mereven néz előre a hatalmas tükörbe, végignézve az összes mozdulatát.
Én, csak mereven nézem öt, visszanyelve a nyálamat, ami a látványa miatt gyűlt össze a számban és ami folyton lefolyni készül az ajkaim szélén. Nem tudom elszakítani róla a tekintettem, olyan varázslatos a látványa, a mozdulatai, a ráizzadt ruhái, hogy egyszerűen meg babonáz. Annyira belevesztem a látványba, hogy a mozdulataim lelassulnak, így a mellettem lévő nekem jön, én pedig elvesztve az egyensúlyomat a földre esem. A hangos zene mellett is tökéletesen hallani lehet, a hatalmas csattanást, ami köztem és a fapadló találkozása között történik.
Mindenki leáll a mozgással és rám vezetik az aggódó tekintetüket. A zene leáll, én pedig fájdalmasan feltornászom magam a földről. Az egyik kezemet a fenekemre vezetem, ami sajog a nemrég történt ütés miatt. Nem nézek a többiekre, de tudom, hogyan néznek rám éppen. Ez a tizedik próbánk ebben a néhány órában és ez lett volna az utolsó is, de mivel elrontottam, így újra kell kezdenünk.
-Jól vagy? - Megérzem Jin kezeit a vállamon, aki aggódó tekintettel néz rám. Elmosolyodok ezen a kedves gesztusán és, csak bólintok egyet. Örülök, hogy nem haragszik rám amiért elrontottam, de annak örülök a legjobban, hogy aggódik miatt.
-Mi lenne, ha pihennék egy picit? - Kérdezi Jimin reménykedve a tánctanárunktól, aki vonakodva, de belemegy a hirtelen jött pihenőbe. Mindenki fáradtan ül le a padlóra, jól meghúzva a vizes palackját.
Már egy hét eltelt mióta visszajöttünk Japánból, de olyan érzésem van, mintha ez már ezer éve történt volna. Ahogy visszajöttünk egyfolytában próbálni jártunk, vagy koncertekre, rajongói találkozókra. Ez a hét olyan zsúfolt volt, hogy még aludni se bírtunk eleget, mert ahogy végeztünk az egyik dologgal, kezdődőt a másik és mire végeztünk már nagyon késő volt. Ahogy letettük a fejünket, már kelhetünk is fel és kezdhetünk újra mindent. Fáradt vagyok és csalódót. Jungkookkal kibékültünk, de még nem volt alkalmunk azóta se beszélni egymással. Pedig még a szobánkba is visszaköltöztem, de még így sincs elég időnk egymásra. Hatalmas sóhaj kíséretével leülök én is a falnak döntve a hátamat. A szemeim rögtön Jungkook-ot keresik, amit gyorsan meg is talál, tőlem nem messze ül. Oda akarok menni hozzá legalább erre a párperc szünet erejéig, de olyan közel ül a többiekhez, így gyorsan elmegy tőle a kedvem. Pedig olyan jól néz ki, így izzadtan...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miközben végig nézek rajta, akaratlanul is megnyalom az ajkaimat és visszaszívom a lefolyt nyálamat. Nem tudom, miért van rám ilyen hatással már napok óta, de kezd megőrjíteni az, hogy nem érhetek hozzá. Mióta a Japánban azokat a dolgokat tettük, azóta nem vagyok önmagam...folyton vágyom az érintéseire.
