Jungkook szerelmes az egyik banda tagjába és egyben legjobb barátjába Taehyungba.
Az érzéseit nem meri bevallani, ezért csak úgy tesz, mint ha nem is érezne semmit.
Közben belül, majd összetörik.
Nem tudom hányóra lehet, de biztos késő van már. Sötét van, égen pedig a csillagok ragyognak. Az utca kihalt, senki sem jár már rajta. Én mégis itt ülök a hintában egyedül és az eget bámulom. Tae nem szólt hozzám egész nap...nem nézett rám. Próbáltam vele beszélni, de nem adott rá lehetőséget.
A könnyeim újra előjönnek és végig folynak az arcomon. Nem törlöm le őket, inkább hagyom had áztassák arcomat. A mellkasom fáj, ahogy a torkom is a visszafojtott sírás miatt. Minden porcikám vacog a hideg levegő miatt. Olyan hirtelen mentem el otthonról, hogy még egy pulóvert sem vettem fel. Egy száll pólóban és egy farmerban ülök a hideg hintán.
Megtörlöm az átázott arcomat és előveszem a telefonomat, ami három nem fogadott hívásom van Jintől. Nem akartam, hogy aggódjon értem, de nem tudok most beszélni senkivel sem. Nem vagyok rá képes. Ránézek az időre és látom, hogy éjfél múlt öt perccel. Haza kéne mennem, hisz holnap forgatás van, na meg a többiek már biztos várnak.
Még egyszer megtörlöm az átfagyott kezemmel a szemeimet, majd nehezen felállok. Elakarok indulni, de megtorpanok. Ha most visszamegyek, akkor abban a szobába kell aludnom, ahol Tae van. Nem akarom most látni, nem akarom a megvető pillantásait látni!
Halkan felsírok, míg kezemet a szám elé teszem, hogy nagyjából visszafogjam a hangom. Össze kell szednem magam. Ki fújom a bent rekedt levegőt és újra elindulok. Lassú léptekkel, de hazaérek. Halkan belépek a lakásba és leveszem a cipőmet.
-Végre itthon vagy! - Szólal meg Jin, megkönnyebbülve és megölel. -Uram isten, teljesen át vagy fagyva! - A karomat kezdi el dörzsölni a kezeivel, hátha feltud így melegíteni. Én csak gyengéden elmosolyodok, mindig is szerettem Jin anyáskodó oldalát. -Menj a konyhába csinálok neked meleg teát, de előtte gyorsan felhívom Namjoont, hogy ne keressenek tovább Yoongival.
-Sajnálom, hogy ennyi bajt okoztam. - Mondom szomorúan, de ő csak rám mosolyog és megsimogassa az arcom.
-Egy család vagyunk, nem? - Megverekedte a hátam és a konyha felé lökött. Amíg én a konyhában ültem, addig Jin hívta a többieket. Szóval Tae nem keresett engem...biztos a szobánkban van és alszik, engem pedig le se szar.
Miután Jin átadta nekem a teát, én gyorsan megittam és már mentem is volna a szobámba, de nem hagyta.
-Történt valami, Jungkook? - Nem válaszolok, csak megrázom a fejem. - Akkor miért mentél el? Miért van kisírva a szemed? Valaki bántott? - Lehajtóm a fejem. Nem mondhatom el senkinek, hogy mi kínozza a lelkemet, már lassan egy éve. Nem akarom, hogy bárki is tudjon erről a szerelemről. A francba is! Ezt nem is lehet szerelemnek hívni.
-Minden rendben van, csak mostanában sok a stressz, de majd elmúlik. - Mosolygok rá biztatóan, míg ő gyanakodva méreget, ezért inkább úgy érzem jobb, ha lépek. Rábízom, hogy el akarja-e hinni vagy sem. Bemegyek a szobámba és meglátom Taet az ágyában aludni. Gondoltam. Jimin idegesen ül az ágyában és mikor meglát a nyakamba ugrik.
-Hol a francba voltál? - Néz rám mérgesen. Szóval mindenki aggódott kivéve Taet.
-Sajnálom, kicsit kiszellőztettem a fejem. - Vakarom meg a tarkóm és próbálok rámosolyogni, de most nem megy. Jimin már biztos tud mindenről. Tudja, hogy akkor lettem ilyen, mikor Tae rám ordított.
-Akarsz róla beszélni? - Kérdezi kedvesen, de én megrázom a fejem. - Akkor akarsz ma velem aludni? - Előveszi a jófiús mosolyát és az ágyára mutat.
-Köszönöm, de nem. -Eltolom és a szekrényemhez megyek. Felveszem az pizsim, majd az ágyamba bújok.
Pár perc néma csönd után meghallom Jimin szuszogását. Hehe, úgy látszik kidőlt, én is lehunytam a szemem, de állom nem jött rá. Kényelmetlenül forgolódtam az ágyba, míg végül a fal felé fordulva megálltam. Kivételesen nem akarom látni Tae édes alvó arcát. Vajon miért lett rám mérges? Talán félreértette azt, amit látott? Lehet azt hitte, hogy Jiminel épp szerelmeskedünk? Ne már! Hisz tudhatná, hogy így szoktunk játszani, hisz ő is mindig rám ugrik mikor én még alszok. Gondolataimba veszve idegesen a falba ütöm a fejem, hátha ezzel kitudom űzni őket.
-Nem alszol, Kookie? - Megrezzenek, ahogy meghallom a hangját, nem fordulok felé, meg sem szólalok. Csönd van egy darabig, majd meghallom, ahogy le jön az ágyáról és befekszik mellém, a kezét a csípőmre teszi és az arcát a hátamba fúrja. - Sajnálom. - Halkan suttogja, én pedig érzem, hogy nem kell sok, hogy el ne sírjam magam újra. Felé akarok fordulni, de nem merek. Mi van akkor, ha ez csak egy álom? Mi van, ha meg fordulok és hirtelen felébredek? Egy kellemes borzongás megy végig rajtam, mikor megérzem a leheletét a tarkómon.
-Miért nem szótál hozzám egész nap? - Kérdezem félve.
-Mert féltékeny voltam. - Suttogja halkan, míg jobban hozzám simul testével.
-Miért voltál az? - Összezavarodva nézek egy pontot a falon, miközben szívem hatalmas sebességgel kezd el verni.
-Mert régen velem játszótál így...Fájt látnom, hogy lecseréltél Jiminre. -Mondja szomorúan és még jobban hozzám préseli magát. - Pedig azt mondtad, hogy én vagyok a legjobb barátod. - Mondja féltékenységgel a hangjában, amitől az én kis szívem megdobban. Szóval fontos vagyok neki. Nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak, olyan boldognak érzem magam. Megfogom a kezét. amit a csípömön pihentetett és felé fordulok.
-Még mindig te vagy a legjobb barátom.- Duruzsolom édesen és meg pöckölőm az orrát. Ő rám mosolyog és beletúr a hajamba.
-Ha most Jimin mellé feküdtél volna, akkor nem hittem volna ezt el neked. - Neveti halkan és magához húzva lehunyja a szemeit. - Jó éjt. - Suttogja halkan.
-Jó éjt. - Mellkasába fúrtam a fejem és hallgattam a lassú szívverését. Ha ő most hallaná az enyémet, biztos megsüketülne, olyan hangosan dübörög. Nem kellett sok idő , hogy mindketten elaludjunk.
Alig várom a holnapot.
Másnap Jimin röhögésére keltem fel. Komás fejel felültem és megláttam, ahogyan Taehyung-al birkózik a földön.
-Mi történt? - kérdeztem álmosan. Jimin, ahogyan észrevette, hogy fent vagyok, gyorsan földre lökte Taet és mellém ugrott izgatottan.
-Olyan édesek voltatok, hogy muszáj volt csinálnom egy képet rólatok. - Az arcomba nyomja a telefonját, megmutatva a remek műt.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
A szemeim felcsillannak és izgatottan Jiminre nézzek.
-Küld át! - Jimin rám vigyorgott, én pedig vissza.
-Hagyjátok már abba! Ez olyan ciki! - Nyöszörög a földön fekve Tae. Én csak röhögők a reakcióján.
