Hazugságok árnyékában / South Park Fanfiction

30. rész

Kenny szemszöge

3 évvel ezelőtt

Én csak a szobámban, az ágyamon feküdtem, majd meghallottam az ajtó nyitódását.
-Ed bácsi-rohantam oda a bácsikámhoz.
-Szia Kenny. De megnőttél. Hány éves is vagy? Tizenkettő?-borzolta meg a hajam.
-Nemsoká 15-húztam ki magam büszkén.
-Hoztam ám neked is meglepetést-mondta, majd előhúzott két tábla csokit a háta mögül.
Én boldogan elvettem tőle, majd elkezdtem falatozni, az újonnan szerzett kajámat.
-Na és Kevin hol van?-érdeklődött.
-Az egyik barátjánál-mondtam teli szájjal.
Én csak visszamentem a szobámba... Mindig mikor Ed bácsi jön látogatóba, valamiért mindig a szobámba küldenek engem és a bátyámat is... De most, másként lesz. Mikor hallottam, hogy anyáék beszélgetnek, résnyire kinyitottam az ajtót, és hallgatóztam.
-És jól van?-kérdezte anya.
-Igen Carol. Képzeld, elkezdett zenélni is
Kiről beszélgetnek?
-És ami a legviccesebb, hogy tényleg olyan, mint Kenny. Élettel teli, vidám kislány-áradozott Ed bácsi.
-Biztos jó ötlet volt ez Carol?-kérdezte apa.
-Tudtál volna jobb választást Stuart? Kelly-nek így lesz a legjobb-mondta anya szomorúan.
Nem bírtam tovább, muszáj volt kimennem.
-Ki az a Kelly?-kérdeztem.
-Kenny. Azonnal menj vissza a szobádba-kiabált anya.
-Hagyd Carol. Előbb vagy utóbb elmondtuk volna
-Ülj le Kenny-mondta anya.
Én csak sokkoltan odamentem a székhez, és leültem, majd a szüleimre néztem.
-Kenny, neked vagy egy ikertestvéred is, akit Kelly-nek hívnak...-kezdte anya.
-És ő miért nincs itt?
-Tudod, nehéz lett volna még három gyereket eltartani, de Ed bácsikád elvállalta, hogy Karen nénivel felnevelik Kelly-t
Én csak rémülten néztem a szüleimre.
-Elég, ha egyelőre csak ennyit tudsz. Viszont, ezt alá kell írnod-tolt elém egy lapot Ed bácsi.
-Ez mi?
-Titoktartási szerződés. Ha valamilyen csoda folytán találkoznál Kelly-vel, nem mondhatod el neki, hogy rokonok vagytok. Illetve ezt senkinek nem mondhatod el-mondta a bácsikám.
Én remegő kezekkel megfogtam a tollat.
-És mi van, ha én nem akarom aláírni, és találkozni akarok vele?
-Nincs más választásod Kenny-csóválta a fejét anya.
Én csak a lapra néztem, majd aláírtam. Szóval Kelly...

Kelly szemszöge

Másnap

Reggel nyúzottan keltem. Nem aludtam valami fényesen... És folyton Kenny járt a fejemben. Kivettem a szekrényemből a ruhámat, majd átöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam. Felkaptam a kabátom, és a táskám és mentem is a suliba. Vagyis Tweek-ék kávézójába. Mikor oda értem, benyitottam.
-Jó reggelt Kelly-üdvözölt.
-Szia Tweek-köszöntem.
-Mi a baj?
-Tegnap a srácok megpróbáltak kibékíteni minket Kenny-vel, de veszekedés lett a vége. Még csoki tortát is hoztak. Lehet kicsit bunkó voltam vele-meséltem.
-Kelly, tudom, hogy haragszol Kenny-re, de meg kéne bocsájtanod neki. Végül is legjobb barátok vagytok
-Még meglátjuk. Csak ezt az egészet még nem dolgoztam fel. Apa meghalt, Kenny az ikertesóm. Mi jöhet még?-agonizáltam.
Milyen kis naiv voltam... Hiszen hátra volt még a fekete leves.
Tweek csak felkapta a táskáját, majd indultunk a suliba.
-Hogyhogy nem Craig-hez megyünk?-érdeklődtem.
-Ő bekaphatja
-Mi történt?
-Tegnap kicsikét.... Voltak nézeteltéréseink
-De Tweek. Te és Craig már nagyon hosszú ideje együtt vagytok. Mindent kibírtatok. Még a szülinapján történő incidens után is kibékültetek. Most is legyen így
-És te meg Kenny, miért nem békültök ki?
-Kenny és az én esetem egészen más dolog
-Szóval akkor nem is fogsz vele egyhamar kibékülni ugye?
-Hát nem hiszem...
Tweek csak megfordult, majd elment.
-Most hová mész?
-Craig-hez
-Kibékültök?-lepődtem meg.
-Össze se vesztünk. Csak kíváncsi voltam, hogy mit fogsz rá mondani
Én csak elmosolyodtam, majd követtem Tweek-et. Craig-hez érve bekopogtunk, majd vártunk. A fiú mérgesen lépett ki.
-Tweek. Ez mi?-nyújtott fel egy inget, ami valószínűleg Tweek-é volt.
-Az ingem
-Igen... És ez miért volt ledobva a földön?
-Ezt biztos, hogy Kelly előtt akarod megbeszélni?-jött kicsit zavarba Tweek.
-Kelly nagy lány. Tudja mi az a szex. Ugye?-nézett rám.
-Öhm... Igen?
-Látod. Szóval?
-Utána a te pólódban jöttem haza, és ott felejtettem
-Ahj... Unom már, hogy állandóan szét dobálod a cuccaidat a szobámban
-Nem is tudom, hogy ki dobta le-nézett rá mérgesen Tweek.
-Srácok. Ne most veszekedjetek. Pláne ne előttem erről-próbáltam őket megállítani.
-Tweek, légyszi figyelj oda a ruháidra kérlek-kérte Craig.
-Jó, rendben megígérem-mondta Tweek.
Láttam, ahogy ujjait a háta mögött összekulcsolta. Craig visszavitte Tweek pólóját a lakásba.
-Nem is tudtam, hogy ilyen rendezett
-Láttad te már a szobáját? Ha az egyik ceruza egy millimétert elfordul, felugrik, és visszaállítja-forgatta a szemét.
-De nem ígérted meg neki....
-Olyan cuki mikor ideges
És akkor jött ki Craig.
-És hogyhogy nem a barátoddal mentél McCormick?-nézett rám Craig.
-Hát... Voltak nézeteltéréseink
-Na. Mi?
Elmeséltem a srácoknak is a sztorit, akik végig hallgatták.
-De Kyle szeret téged. Nem fog elhagyni, bármilyen mérges is rád-tette kezét a vállamra Tweek.
-De olyan nehéz ez az egész-sóhajtottam.
-Elhisszük Kelly-mondta Craig.

A suliba érve lehuppantam a szokásos helyemre, vagyis Craig mellé. Nem sokkal később bejöttek a srácok.
-Szia Kyle. Figyelj. Tegnap kicsit bunkó voltam, ne haragudj-mondtam, majd megöleltem, de ő nem ölelt vissza-Mi a baj?
-Semmi-mondta, majd a helyére ment.
Én csak sokkoltan visszaültem a helyemre. Mi van Kyle-al? Olyan furcsa.

Suli után első dolgom volt Kyle-hoz menni. Bekopogtam, majd az anyukája nyitotta ki az ajtót.
-Jó napot Mrs. Broflovski. Kyle itthon van?
-Nincs Kelly
-Kérem... Had beszéljek vele-könyörögtem.
-A szobájában van-biccentett az emelet felé.
-Köszönöm-mondtam, majd felsiettem Kyle szobájába.
Bekopogtam.
-Gyere-hallottam Kyle hangját.
Én benyitottam.
-Mit keresel itt?
-Figyelj Kyle. Nem beszélhetnénk meg a dolgokat?
-Mit kell ezen megbeszélni?-kiabált-Egy kétszínű ribanc vagy. Csak kihasználtál. Engem is, és mindenkit is. Azt hiszed körülötted forog a világ, pedig kurvára nem
-De Kyle...
-Ne Kyle-ozgass. Vége Kelly-mondta.
Én csak kifutottam a házukból, majd haza futottam, és sírtam. Mintha darabokra hullana minden körülöttem. Mintha egy szakadéknál állnék, és az kezd lebomlani. Kícsúszott a kezem közül a saját életem. Nem én irányítok. Mindenki ellenem fordult. Én csak a bárszekrény felé néztem, ahol megláttam egy üveg Jack Daniels-t. Én félve odamentem a szekrényhez, és kivettem az italt. Kibontottam, majd elkezdtem inni. Én nem bírom tovább. Így nem tudok élni. Mit vagy hol rontottam el? Én csak tovább ittam, majd fölmentem a szobámba.

Már majdnem elfogyott a whisky, az alkohol meg kezdett a fejembe szállni. Részeg voltam, de azért nem annyira, hogy ne emlékezzek, hogy ki vagyok. Sajnos. Az éjjeli szekrényem felé pillantottam, ahol megláttam az altatómat. A telefonomért nyúltam, és tárcsáztam a számot.
-Szia Kelly
-Stan... Fi-figylej... I-itt van nálam egy altatós doboz-mondtam ki nehézkesen.
-Kelly. Részeg vagy?
-Az most mindegy. Szóval, el akartam tőled búcsúzni
-Kelly. Ne csinálj hülyeséget
-Az nem hülyeség ha meg akarok halni, mert nem bírok ezen a szaros világon lenni
-Jézusom. Várj, megyek
-Gyere. Be van zárva az ajtó, de gyere-mondtam-Viszlát Stan...-tettem le.
-Kelly vá...-kezdte, de nem tudta elmondani, mert leraktam a telefont.
Én az altatós dobozomért nyúltam, majd egy maréknyi gyógyszert bevettem, és a piával együtt lehúztam. Vártam a hatást. Még mindig. És még mindig. Hirtelen kezdtem szédelegni. Elmosódtak a hangok a fejemben. Egyre nehezebb lett a szemhéjam.

Stan szemszöge

Jézusom, jézusom. Mit kéne tenni? Én gyorsan felpattantam az ágyból, felkaptam a kabátom, és mentem Kelly-hez.
-Kelly-dörömböltem az ajtón.
Nem jött válasz. Próbáltam kinyitni, de be volt zárba. Nem maradt más választásom. Kicsit hátráltam, majd teljes erőmből, vállal, neki futottam az ajtónak, ami kicsit megrepedt. Még ezt megcsináltam kétszer, végül sikerült betörnöm az ajtót, majd felmentem Kelly szobájába. Az ajtó is zárva volt. Viszont ezt könnyebb volt betörni. A lány ott feküdt egy kiürült Jack Daniels-es üveg mellett.
-Ne ne ne ne-mondtam, majd megláttam a gyógyszeres dobozt, amiben alig volt gyógyszer.
-Kelly. Kelly. Kelj föl-paskoltam az arcált.
Még volt légzése. Én remegő kezekkel előkaptam a telefonom, és tárcsáztam a mentőket. Miután elmondtam, hogy mi történt, és leraktam, utána hívtam Kenny-t.
-Kenny. Mennyi idő alatt érsz ide Kelly-ékhez?
-2 perc. Miért?
-Gyere ide kurva gyorsan
-Mert?
-Megivott egy üveg whisky-t és begyógyszerezte magát
Kenny nem szólt a telefonba.
-KENNY
-Indulok-mondta, majd lerakta a telefont.
Én idegesen vártam, hogy a mentők megérkezzenek.
-Semmi baj Kelly. Minden rendben lesz-öleltem magamhoz szorosan a lányt.