Hazugságok árnyékában / South Park Fanfiction

33. rész

-Stan...
-Hm?-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Figyelj már... Miért ilyen az exed?
-Mármint?
-Ma reggel is csesztette Sam-et
-És?
-Beszélj már vele
-Mert?
-A te exed
-Figyelj Kelly. Mikor ide jöttél, akkor is beszéltem vele, hogy hagyjon békén téged. Lett valami? Nem. Most meg nem fogok vele beszélni. Semmi közöm Wendy-hez. Ha ennyire zavar, beszélj te vele
-Jó, jó nyugi... Nem kell felkapni a vizet
-Nem kaptam fel
-Áh neeem
-Mindegy. Menni kéne, mert becsöngettek
-Jó. Menjünk-mondtam, majd a terembe mentünk.

Stan szemszöge

Hogy miért szakítottam Wendy-vel? Egyszerű. Már nem szeretem. Semmi érzelmet nem képes belőlem kiváltani. Viszont, mikor Kelly-vel voltam a kórházban.... Akkor mintha éreztem volna valamit. És mind ez akkor kezdődött mikor nála aludtam. De nem fogok összejönni vele. Nem is vagyok biztos az érzéseimben, neki sem tetszem, ráadásul a legjobb haverom exe, és a másik legjobb haverom tesója... Hülye érzelmek... De nem azt mondon, hogy szerelmes vagyok Kelly-be, csak... Nem rossz csaj...

Kelly szemszöge

Meghallottam, hogy szólt a csengő. Én gyorsan ajtót nyitottam.
-Megehünk?-nézett rám Kenny.
-Aha-bólintottam.
A plázához érve, ott volt Craig, Tweek, Clyde, Stan. Majd nem sokkal később Sam is megérkezett.
-Sziasztok-köszönt félénken.
-Szia-köszöntek vissza a srácok.
-Kyle hol van?-érdeklődtem.
-Nem tom'-vont vállat Stan.
Mi csak bementünk az épületbe, majd az egyik kajáldához mentünk, és leültünk, majd rendeltünk.
-Hogyhogy ide költöztetek?-kérdezte Craig Sam-et.
-Igazából családi okok... Plusz anyum munkája miatt-mondta Sam.
-Itt vagyok gyíkok-jött oda Cartman, majd lehuppant.
-Mit keresel itt zsíragy?-nézett rá Kenny.
-Azt, amit te csóró gyerek
-Nem, nem... Kenny többé nem csóró-vettem védelmembe.
-De
-Nem tudom, hogy tudsz e róla dagadt, de a nevelő apám gazdag volt. És Kenny-ék elég sok pénzt kaptak
-Ezt miért nem mondtad?-nézett Cartman Kenny-re.
-Mert nincs hozzá közöd zsíragy
-Faszomat...
-Emlékeztek, mikor Kenny-t elvitték Greely-be?-nézett ránk Stan.
-Ja
-Fúj... Azóta nem iszok Dr. Pepper-t-fogta a fejét Kenny.
-Akkor is ez volt a mániád-mondta Stan Eric-nek.
-Mi volt?-kíváncsiskodtam.
-Ez még régen volt. Anyáék drogot csináltak, engem meg Kevin-t elvittek aggnosztikus gyámszülőkhöz. És csak Dr. Pepper-t ihattunk. Szörnyű volt. De aztán visszakerültünk anyáékhoz, és azóta nem drogoznak
-Azt kifelejtetted, hogy Cartman végig nézett minden diákot, hogy ki a legcsóróbb, és kiderült, hogy ő az. Aztán meg lecsukatta az anyját, hogy gyámszülőkhöz küldjék-mesélte Craig.
-Mekkora egy balfasz vagy Eric-néztem rá.
-Stan... Elmeséled a chilis sztorit Kelly-nek?-nézett rám szúrós szemekkel Eric.
-Öhm... Nem
-Mer'?
-Én is kíváncsi vagyok-mondta Sam.
-Nem vagy rá kíváncsi-csóválta a fejét Clyde.
-De-mondtuk Sam-mel egyszerre.
-Egyszer Cartman-t átbaszta egy gyerek, és farszőrt adott el neki. Aztán egy pónit akart betanítani arra, hogy az letépje a gyerek pöcsét. De Cartman végül...... megfőzte a csávó szüleit. És kiderült, hogy hogy a srác apja, az Carman apja is....-mesélte Stan.
-Miért kellett emlékeztetned rá?-akadt ki Tweek.
-Semmi baj-ölelte át Craig a barátját.
-Úgy kezdjél ki velem McCormick-hajolt közelebb hozzám Eric.
-Wao...-emeltem fel védekezően a kezét.
Sam csak nagy, kidülledt szemekkel nézett Stan-re.
-Ez megtörtént?-kérdezte Sam.
-Igen-mondta egyszerre mindegyik fiú.
-Hová kerültem?-súgta a fülembe.
-Én kb három hónapja lakom itt, de nekem is tudnak újat mondani-súgtam neki.
-De szerintem a legjobb az mikor Tweek és Craig össze jöttek-nevetett Kenny.
-Azért ennyre nem volt vicces McCormick-forgatta a szemét Craig.
-De
-Mi volt?-érdeklődött Sam.
-Még nyolc évvel ezelőtt, a suliba jöttek valami ázsiai cserediákok. Aztán mindig ilyen yaoi-s, vagy tudja a faszom hogy hívják, képeket csináltak rólam meg Tweek-ről. De csak rólunk. Aztán meg azt terjesztették, hogy buzik vagyunk. Meg mikor PC bá behívott....-nézett Tweek-re Craig.
-Ja... Emlékszem rá-forgatta a szemét Tweek.
-Mondjuk akkor nem volt a válaszom, de mostmár igen lenne-kacsintott Craig barátjára.
Tweek csak elpirult.
-Szóval.....-mondtam.
-Ja, igen.... Aztán meg eljátszottuk Tweek-kel, hogy szakítunk. Viszont aztán meg mindenki ki volt borulva, még a felnőttek is
-Ja... Apám sírt is...-jegyezte meg Tweek.
-Viszont aztán rájöttünk, hogy tényleg szeretjük egymást...és így kezdtünk el járni-mondta Craig.
-Tehát már lassan kilenc éve együtt vagytok?-lepődött meg Sam.
-Igen-bólintott Tweek.
-Akkor te most 19 vagy?-nézett Craig-re a lány.
-Nem. 18 vagyok, Tweek meg 17
-Egy év korkülönbség van köztetek?
-Csak fél. Nekem januárban, Tweek-nek meg augusztusban van a szülinapja, és októberben meg az évfordulónk
-Értem...-mondta Sam.
-Amúgy három hét és valaki másnak is szülinapja lesz-támasztotta meg az állát Tweek, majd rám és Kenny-re nézett.
-Neked mikor van a szülinapod?-nézett rám Kenny.
-Akkor mikor neked, te farok
-Várj... Az ikertestvérek mindig azon veszekednek, hogy ki született előbb....
-Akkor kérdezd meg
-Jó-mondta Kenny, majd előkapta a telefonját-Szia anya... Én vagy Kelly született előbb....... Aha........ Aha........ Tényleg?....... Oké........ Puszi, szia-tette le.
-Na?
-Háh.... Én vagyok az idősebb. Húgi....
-De agyilag nem
-Ezt mégis mire véljem?
-Amúgy Kenny. Gyere velem egy kicsit-ragadtam meg a karját, majd elhúztam.
-Igen?
-Figyelj... Gondolkodtam. Szerintem az lenne a legjobb, ha...... Visszaköltöznék a vérszerinti családomhoz. Nem akarok vissza menni California-ba. Itt van már az életem. Itt vannak a barátaim. Meg te is. És sok pénzt kaptunk. Új életet tudunk kezdeni. Tiszta lappal indulhatunk. És meg szeretném ismerni az igazi családomat-mondtam.
-Tényleg így gondolod?
-Igen-bólintottam.
Kenny csak szorosan megölelt.
-Annyira örülök ennek Kelly. El sem tudom mondani. Figyelj. Miután itt végeztünk, menjünk anyáékhoz, és mondjuk el
-Oké-mosolyodtam el.
Kenny átkarokta a vállam, majd visszamentünk a srácokhoz.
-Nem igaz-mondta Cartman
-Fogadjunk dagadt?-vitatkozott Sam.
-Csípem az új csajt-nevetett Stan.
-Kelly. Te stréber vagy. Ugye, hogy New York és New Jersey az ugyan az?-nézett rám Eric.
-Egy. Nem vagyok stréber zsíragy. Másik, pedig nem egy és ugyan az. Tanulhatnál néha, seggfej
-Minek? Majd úgyis lelesem rólad
-Micsoda?
-Erre csak most jöttél rá?-nevetett Kenny.
-Te tudtál róla?
-Aha. Úgy segített nekem is
-Mekkora egy faszok vagytok
-De Tucker is másol
-Arról tudok
-De engem bír-mondta Craig.
-Azért túlzásokba ne essünk-néztem rá.
-Ezt most azért csinálod, mert féltékeny vagy
-Mégis mire?
-Hogy Tweek-et szeretem, téged meg nem
-Igen.... Hogyan jöttél rá?
-Kelly. Elmondom neked, hogy velem is bunkó-nevetett Tweek.
-Miről beszélsz?-fordult Craig Tweek felé-Én jól bánok veled
-Most miért rombolod le az álmait?-nézett Tweek barátjára.
Tweek Craig mellkasára döntötte a fejét.
-Jajj, de kis aranyosak-jegyeztem meg.
Craig csak szúrós szemekkel nézett rám, majd bemutatott nekem.
-Kapd be te Tucker-mutattam vissza neki.
-Te bemutatták nekem?
-Be ám
Craig fölállt a székéből, majd odajött hozzám. Azt hittem, hogy bántani fog, de helyette csak megölelt.
-Annyira büszke vagyok rád-mondta Craig.
Én csak elnevettem magam, majd visszaöleltem.
-Tweek... A pasid megrontotta a húgom-mondta Kenny Tweek-nek.
-Nem az én hibám... A húgod kezdett el vele barátkozni
-Nem igaz. Craig szólt hozzá először. Ott voltam. Tanúsítom-mondta Stan.
-Most az egyszer igazat adok Marsh-nak-mondta Craig, majd visszament a barátjához.

Én Kenny-vel hozzájuk mentünk.
-Anya, apa. Vendéget hoztam-kiabált Kenny.
A szüleink csak kijöttek a konyhából. Anyukánk szája elé kapta a kezét.
-Kelly-sírt.
Az én szemembe is könnyek szöktek. Én csak odamentem, és megöleltem. Majd apa is átölelt minket.
-Nem hiszem el, hogy ismét itt vagy-fogta két keze közé az arcomat anyukám.
-Annyira nehéz volt megválni tőled. Annyira örülök, hogy ismét itt vagy-ölelt át szorosan apukám.
-Khm... Anya, apa. Kelly szeretne mondani valamit-mondta Kenny.
A szüleim csak érdeklődve néztek rám.
-Úgy döntöttem, hogy....... Itt maradok South Park-ban...és a vérszerinti családommal szeretnék lenni. Kezdjünk mindent tiszta lappal-mondtam könnyekkel a szemeimben.
-Tényleg így gondolod Kelly?-sírt anya.
-Igen-bólintottam sírva.
Anya, apa és Kenny szorosan megöleltek.
-Stuart. Szerintem intézzük a papírokat
-Milyen papírokat?-kérdeztük Kenny-vel egyszerre.
-Elmondjuk nekik Stuart?-nézett anya apára.
-Szerintem igen... Joguk van tudni...
-Kenny, Kelly... Valamit el kell mondanunk, de kérlek ne haragudjatok meg miatta
Mi Kenny-vel csak egymársa néztünk.
-Nem csak hárman vagytok testvérek....-mondta anya.