Hazugságok árnyékában / South Park Fanfiction

28. rész

1 héttel később

Ma lesz apa temetése. Én a tükör előtt álltam, és a galléromat igazgattam. Csak sóhajtottam egyet, és lementem a földszintre. Anya is talpig feketében, egy zsebkendőt szorongatva a kezében várt rám.
-Mehetünk-biccentettem, majd egy könnycsepp kigördült a szememből.
Anya csak kinyitotta az ajtót. Kimentünk, majd beültünk a kocsiba, és a temető felé vettük az irányt. Anya leparkolt, majd kiszállt a kocsiból. Én csak követtem őt. A ravatalozóba mentünk. Leültünk, és vártuk a papot. Az ember tömeg, csak úgy zúdult befelé. Egy csomó ismerős arcot láttam. Többek között James-éket is. James meg Penny amint megláttak, odaültek hozzánk. Csak szorosan megöleltek. Én csak sírtam. Majd bejött a pap.

A ravatalozás után kimentünk a sírokhoz. Ott voltak székek. Leültünk. A pap tovább beszélt. Én nem figyeltem rá. Hirtelen lejátszódtak a szemem előtt a régi emlékek, amik újabb könnyeket csaltak a szemembe. Csak meredten néztem a koporsót. Még néhányan beszédet is mondtak. De én csak néztem a csiszolt, fényezett fa dobozt, amiben apa feküdt élettelenül. Majd elkezdték beemelni a sírba. Amikor belehelyezték, én csak odamentem a gödörhöz, és a kezemben lévő fehér rózsát a mély görörbe dobtam. Én csak zokogtam. A sírkövén ott állt a "Rest In Peace" felirat. Én csak tovább sírtam. Majd a koporsóra rátettek egy nagy, fehér párnát, és aztán betemették. És vége... Apa meghalt. Én csak néztem, ahogy befedik földdel. Majd a friss földkupacra rátettük a virág koszorúkat. Amint ezzel megvoltunk elhagytuk a temetőt, és a közjegyzőhöz mentünk. James és Penny végig mellettem voltak. Amint odaértünk, az irodában helyet foglaltunk, majd vártuk, hogy bejöjjön a közjegyző. Egy vastagabb aktával a kezében lépett be. Mi anyával elöl ültünk. Mögöttünk még ültek rokonok, családtagok. De nem figyeltem, hogy kik ültek ott. A férfi beszélt egy darabig.
-És most felolvasom az elhunyt végakaratát. Feleségemre, Karen Blye-ra hagyok 10 millió dollárt. Fivéremre, Stuart McCormick-ra és családjára hagyok 20 millió dollárt, és a Colorado-i házamat. Fiatalabbik unokaöcsémre, Kenneth McCormick-ra hagyom a Hawaii-i nyaralómat. Idősebb unokaöcsémre, Kevin McCormickra a vállalatomat hagyom-olvasta a közjegyző.
Kenny az unokatesóm?
-És végül, fogadott lányomra, Kelly Blye-ra, törvényes nevén, Kelly McCormick-ra hagyom minden fennmaradó vagyonomat
Én felkaptam a fejem. McCormick? Szóval akit apámnak hittem valójában a nagybátyám? És akkor.... Én McCormick vagyok. Akkor Kenny a tesóm? Én hátra fordultam, ahol ott ült Kenny a bátyjával, és a szüleivel... Akik az én szüleim. És Kenny miért nem mondta el nekem? Hogy "Hé figyelj Kelly. Amúgy testvérek vagyunk". Már az elején átvert. Én a legjobb barátomnak hittem. Megbíztam benne.
-Itt egy levél, amit Edward Robert McCormick fogadott lányának, Kelly McCormick-nak hagyott-adta oda a levelet.
Én könnyes szemekkel elvettem a levelet és olvasni kezdtem.

Drága Kelly!
Mikor ezt olvasod, én már nem leszek. De szeretném, hogy tudd, hogy nagyon szerettelek. És még mindig szeretlek. Megadtam neked mindent. Tudtam, ha South Park-ba költözünk, azzal megváltoztatom az életedet. De annyira örültem, hogy végre jól érzed magad. Valószínűleg, most haragszol rám, mert nem mondtam neked igazat. De Kelly. Ez így volt jó. Neked. Volna egy ajánlatom a számodra. Ha úgy döntesz, hogy visszamész a vérszerinti családodhoz, minden vagyonomat megkapod, és elintézem, hogy boldog életed legyen. De ha úgy döntesz, hogy inkább maradsz a nevelőanyáddal Karen-nel, akkor rá hagyom minden vagyonomat, viszont akkor örülnék ha visszaköltöznétek California-ba, Harrison-ékhoz. De egy valamit tegyél meg nekem. McCormick vagy. És így ismerjenek. Nem Kelly Blye-ként, hanem Kelly McCormick-ként. Vedd fel a törvényes neved.
A döntés rajtad áll.

Én csak sírva letettem a levelet. Most mi legyen? Nem akarom itthagyni South Park-ot. De nem akarok visszamenni California-ba sem. Nem akarom Kenny-t látni. De mégis csak szeretem...
Miután végeztünk a közjegyzőnél, az anyakönyvvezetőhöz mentünk.
-Jó napot kívánok. Miben segíthetek?
-Nevet szeretnénk változtatni-mondtam.
-Rendben. Mi a neve?
-Kelly Blye
-És mire szeretné megváltoztatni?
Én csak sóhajtottam egyet.
-Kelly McCormick
-Rendben
Ki kellett töltenem egy csomó papírt meg minden. Nagyon sok időbe telt, de mire végeztünk, már este is lett. Én fáradtan mentem haza, majd ledőltem az ágyba. Holnap új nap virrad.

Na már most. Tudom, hogy ez az egész névvaltoztatósdi egy k*baszott hosszú folyamat. Úgyhogy pls ne írjátok kommentbe, hogy "de hát ennyi idő alatt nem lehet nevet változtatni". Én is tudom. De most ezt gyorsan le akartam zavarni, mert ez szerintem lényegtelen (mármint az, hogy hosszasan leírjam a névváltoztatással járó szarságokat). Úgyhogy ja. Köszipuszi❤️

Másnap

Reggel álmosan keltem. Kivettem a szekrényemből egy pólót, meg egy nadrágot, és mentem a fürdőbe. Elkészültem, egy kis smink, meg minden. Nem volt kedvem busszal menni, úgyhogy utam Tweek-ék kávézójába vezetett.
-Jó reggelt-léptem be az épületbe.
-Szia Kelly. Mit szeretnél-mosolygott rám a fiú.
-Egy kávét. Valami erőset-mondtam álmosan.
Tweek megcsinálta nekem, majd levette a kötényét, felkapta a táskáját, és indultunk. Craig a kávézó előtt várt.
-Jó reggelt Édesem-üdvözölte barátját-Szia Blye
-Nem Blye vagyok-mondtam mérgesen.
Tweek és Craig csak egymásra néztek.
-M-mi történt?-nézett rám értetlenül Craig.
Mi csak elindultunk a suli felé.
-Va-valami rosszat mondtam?-nézett rám bűnbánóan Craig.
-Nem csak....
-Csak....?
-Tegnap volt apa temetése. Aztán elmentünk a közjegyzőhöz. Azt mondta, idézem "Fogadott lányomra, Kelly Blye-ra, törvényes nevén Kelly McCormick-ra..."-mutattam az idézőjelet.
-Sz-szóval akkor Kenny a tesód?-nézett rám Tweek.
-Igen-mondtam mérgesen-És el sem mondta. Azt hittem barátok vagyunk-gördült ki egy könnycsepp a szememből.
-Biztos volt oka, hogy nem mondta el-tette kezét a vállamra Tweek.
-De miért? Hazudott. Az egész életem egy hazugság-sírtam.
-Semmi baj Kelly-vígasztalt Craig.

A suliba érve beléptem a terembe. Mindenki engem figyelt. Kenny fölpattant, majd mellém lépett.
-Keeeelllyyyy-jött oda hozzám Kenny-Hát itt van az én testvérem-ölelt meg.
-Ne érj hozzám!-löktem el-Hagyj engem békén. Semmi közünk egymáshoz
-Kelly. Ne legyél ilyen. Na hol van az a mosoly?-nézett rám.
-Hagyj. Engem. Békén. Kenneth-tagoltam.
-Végre visszakaptam a testvérem. Dehogy hagylak
-AZT HISZED, HOGY EZEK UTÁN ISMÉT MEGBÍZOM BENNED? HÁT KAPD BE-mondtam.
-Fhú bazdmeg... Ha kiderülne, hogy McCormick lennék, én is így kiakadnék-nevetett Cartman.
-Fogd be a pofád dagadt-kiabált rá mindenki az osztályból.
Én csak sírva befutottam a mosdóba. Legörnyedtem a földre. Hirtelen kinyílt az ajtó.
-Hagyj békén Kenny-sírtam.
-Nem Kenny vagyok
Én csak felkaptam a fejem.
-We-wendy?-lepődtem meg.
Ő leguggolt hozzám és megsimogatta a vállam.
-Kelly. Bocsáss meg, hogy olyan bunkó voltam. De tényleg azt hittem, hogy Stan-nel van köztetek valami. Ne haragudj rám-ölelt át.
-Nem haragszom-szipogtam.
Ő csak rám mosolygott.
-Mesélj. Mi ez az egész veled meg Kenny-vel?
-Tegnap volt apa temetése. És kiderült, hogy Kenny a tesóm. És Kenny mind végig tudta, és titkolózott
-De honnan tudod, hogy tudta?
-Hát... Sejtem
-Jó. Semmi baj. Gyere, menjünk vissza a terembe-mondta, majd felsegített a földről.
-Köszi Wendy-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Ugyan, semmiség-mondta, majd megölelt.
Nem hittem volna, hogy Wendy-vel ki fogok békülni. De ez szerintem egy új barátság kezdete.

Suli után Kyle-hoz mentem.
-Szia-öleltem meg.
-Szia Kelly. Akkor mehetünk?-nézett rám.
-Hová?
-Meglepi-kacsintott.
Összekulcsolta ujjainkat, majd elmentünk az egyik kajáldába.
-Miért jöttünk ide?
-Majd meglátod-mosolyodott el.
Az egyik asztalnál megláttam Stan-t és Kenny-t.
-Menjünk innen-fordultam vissza.
-A-a. Szépen megbeszélitek a dolgokat-mondta, majd az asztal felé vezetett.
Én mérgesen helyet foglaltam Kenny-vel szemben. Magam előtt össze fontam karjaimat majd oldalt bámultam ki az ablakon.