Hazugságok árnyékában / South Park Fanfiction

27. rész

Sziasztok
Meghoztam a következő részt. Tudom, kicsit késtem, de itt van :D
U.i.: ha netalántán valamilyen csoda folytán olvasnád a könyvemet norihorvath akkor figyelmeztetlek: SZPOJLER VESZÉLY

Reggel korán keltem. Anya mondta, hogy nem muszáj suliba mennem, de ő neki sajnos dolgoznia kellett. Igazságtalan az élet. Én felkeltem, a fürdőszobába mentem, ahol belenéztem a tükörbe. Hát az a valaki nem én voltam. Kisírt, karikás szemek, összekócolódott haj. Inkább visszamentem a szobámba, és megnéztem az időt. 5:40. Aludni kéne... Ja, az lenne a legjobb. Visszabújtam az ágyamba és megpróbáltam visszaaludni. Nagy nehezen, de sikerült.

A telefonom csörgésére ébredtem.
-Halló?-szóltam bele álmosan.
-Hol a pöcsben vagy?-szólt bele a telefonba.
-Craig?-lepődtem meg.
-Nem... Apád.....
És én ennél a mondatánál tört ki belőlem a sírás.
-Va-valami rosszat mondtam?-dadogott.
Én csak sírtam tovább.
-Kelly. Ne haragudj. Nem akartam bunkó lenni-mentegetőzött.
Hallottam a hangján a megbánást. Nem hibáztatom, hisz nem tudja, hogy apa meghalt.
-O-otthon va-vagyok-sírtam.
-Miért?
-É-én....-zokogtam.
Nem tudtam kimondani. Pláne nem telefonba.
-A többiek már kérdezték, hogy mi van veled
-Mondd, hogy minden rendben-sírtam.
-Kelly, nem fogok nekik hazudni... Tudod mit? 10 perc-mondta, majd rám csapta a telefont.
Én csak értetlenül néztem, majd visszadőltem az ágyba. Még mindig hihetetlen, hogy Craig ennyire jófej tud lenni, azok után, hogy láttam hogy beszél másokkal.

Pár perc múlva meghallottam, ahogy csapódott a bejárati ajtó, majd lépteket hallottam a lépcsőn. Hirtelen kinyitódott az ajtó, és Craig dugta be a fejét, és vele együtt jött Butters.
-Na, mi a baj?-huppant le az ágyra.
Én tovább sírtam.
-Kyle-al van valami?
Én csak megcsóváltam a fejem.
-Akkor?
-Hogyhogy Butters-szel jöttél? És miért jöttél?
-Mert a barátom vagy. És Tweek-et nem akartam elrángatni óráról, mert nem akar szar jegyet kapni, Kyle-t inkább nem hívtam, mert rinyálna, Cartman egy pöcs, Kenny faszom tudja hol van, Stan meg elment orvoshoz, így maradt Butters.
-Szia Kelly-köszönt a szőkeség.
-De ne terelj. Mi történt?-nézett rám Craig.
-Te-tegnap... Be-bementem a kórházba, mert apát bevitték-sírtam-Lezuhant a repülő. És nem tudták megmenteni
Craig nem szólt semmit, csak közelebb jött, és szorosan magához ölelt.
-Bocsánat Kelly. Nem tudtam. Nem akartalak megbántani
-Nem haragszom Craig. Nem tudtad
-Figyelj. Tudod, hogy Tweek-re és rám mindig számíthatsz. Sőt, szerintem még a dagadtra is-nézett rám.
Én csak bólintottam egyet.
-Amúgy nem tudod, hogy mi van Kenny-vel?-érdeklődött.
-Nem. Miért?
-Csak mert nem jött suliba, és senki nem tudja, hogy mi van vele-vont vállat-És mikor jössz suliba?
-Nem tudom... De most nagyon szarul vagyok
-Kelly, én most vissza megyek. De suli után még átnézek. Ha kell valami szólj-mosolyodott el.
-Kaphatok csokit?
-Persze-mondta, majd Butters-szel együtt elmentek.
Most úgysem nagyon vágyom a társaságra. De nagyon aranyos volt tőlük, hogy átnéztek. Tényleg. Annyira imádom a srácokat. De komolyan.
Szomorúságomban, csak néztem a sarokban lévő hangszert. Lassan kikászálódtam az ágyból, és odamentem, majd a kezembe vettem, és visszaültem vele az ágyba. Én csak vizsgálgattam, majd egy mély levegőt vettem, és lependítettem a húrokat.

Igazából még mindig szomorú voltam, de megpróbáltam a gondolataimat elterelni, mondjuk nagyon nehéz volt, de egy pár percre sikerült is. Én csak ültem az ágyban, majd meghallottam a bejárati ajtó csukódását, majd az a valaki fölszaladt a lépcsőn és berontott az ajtón. Tweek volt az. Csak odarohant hozzám és megölelt, jó szorosan.
-Kelly, annyira sajnálom. Ez borzasztó-simogatta a hajam.
Amúgy azt nem értem, hogy miért kér bocsánatot. Nem miatta zuhant le a repülő. (Amúgy a való életben is gyűlölöm ha valaki olyan dologért kér bocsánatot, amit el sem követett... Ez a halálom... Az ujjropogtatás a másik. Na de nem is húzom tovább az időtöket, olvassátok tovább szerk.)
Én csak szorosan magamhoz öleltem őt. És ismét előtőrt a sírás. Én nyakhajlatába fúrtam a fejem, és csak sírtam. Tweek csak tovább simogatta a hajamat.
-Ssss. Semmi baj Kelly. Mind itt vagyunk, és melletted állunk, és segítünk-tolt el magától, hogy a szemébe tudjak nézni.
Én belenéztem szép, zöld szemeibe, majd bólintottam egy aprót.
-Nem tudtam milyen csokit kérsz, ezért hoztam három fajtát-jött be Craig is.
Én csak rá néztem, majd a kezében megláttam a három tábla csokit. Egy epres, egy oreós és egy karamellás.
-Köszi-mosolyogtam rá.
Craig is leült az ágyam szélére. Craig és Tweek csak összenéztek, majd Craig rám nézett.
-Öltözz át-mondta.
-M-mi?
-Öltözz át-ismételte meg.
Én még mindig értetlenül néztem rá.
Craig megforgatta a szemeit, fölállt a helyéről és a szekrényemhez ment, ahonnan elővett egy pólót, és egy farmert, majd az alsó fiókba nyúlt.
-Ki ne nyisd-állítottam meg.
-Jajj, láttam már bugyit meg melltartót-mondta.
Én csak a fejemet fogtam. Craig odaadta nekem a ruhákat.
-Nyomás a fürdőbe átöltözni-mutatott az ajtó irányába.
Én elmentem a fürdőbe, majd felvettem a ruhákat amiket Craig odaadott. Igazság szerint nem volt olyan rossz a választás. Egy fekete farmer, egy sötétkék, baglyos póló (van ilyen pólóm amúgy, Krétáról, majd a végére beteszek róla egy képet szerk.). Fogat mostam és megfésülködtem, majd visszamentem.
-Tweek, innentől rád bízom-dőlt hátra az ágyamon Craig.
Tweek elment a fürdőszobába, majd visszajött két hajgumival és a fésűmmel.
-Ülj le Kelly-mondta Tweek.
Én leültem, majd Tweek mögém térdelt, és ellezdte fonni a hajam.
-Tweek... Te mióta tudsz fonni?-érdeklődtem.
-Tricia megmutatta. Azóta van, hogy én fonom a haját-kuncogott.
-Ki az a Tricia?-érdeklődtem.
-A húgom-mondta Craig.
-Nem is tudtam, hogy van egy húgod-lepődtem meg.
-Pedig van
-Hogyhogy nem találkoztam még vele? Pedig voltam már nálatok
-Hát akkor elment egyik barátjához játszani
-Majd egyszer találkozhatok vele?-érdeklődtem.
-Aha
-Amúgy készülj, mert ő olyan mint Craig. Csak kicsiben és lányban-mondta Tweek.
-Tényleg?
-Igen
-Amúgy kíváncsi vagyok, hogy Craig milyen volt kicsiként-mondtam.
-Nagyon aranyos-mosolygott Tweek-Kis cuki volt
Craig csak hasra fordult, majd fejét a párnámba temette.
-Ilyenkor mit érez?-kérdeztem Tweek-től.
-Csak zavarba jött-kuncogott.
-Nem jöttem zavarba-mondta Craig, ránk sem nézve-Csak... Hason fekve kényelmesebb
Én csak elmosolyodtam.
-Nem is tudtam hogy te zavarba is tudsz jönni-néztem Craig-re.
-Nem is jöttem ravarba-nézett rám.
-Aha... És ezért full piros a fejed mi? Mert nem jöttél zavarba
-Jó... Ezzel nyertetek Tweak és Blye... Vagy...-húzta ravasz vigyorra a száját, majd odatérdelt mellém.
-Most mit csinálsz?-kérdeztem.
-Hát... Ha már Tweek zavarba hozott, akkor ideje viszonoznom-mondta Craig.
-Ne hagyd magad Tweek. Koncentrálj a fonásra-mondtam Tweek-nek.
Nem láttam, hogy mi történik, de Craig diadalittasan feküdt vissza az ágyra.
-Miért vigyorogsz Tucker?-néztem rá.
-Fordulj meg-mosolygott.
-Várj.... CRAIG-kiabált Tweek.
Én csak megfordultam. Tweek morcosan nézett Craig-re, és az arcát már elöntötte a pír.
-Mit mondtál neki?-néztem Craig-re.
Craig csak nevetett.
-Szerintem jobb ha nem tudod-nevetett Craig tovább.
Tweek csak tovább fonta a hajam.
-Figyelj Édes... Meg lehet valósítani
-CRAIG
-Öhm nem tudom, hogy feltűnt e, de én is itt vagyok-mondtam.
Craig csak elém térdelt, befogta a fülemet két kezével, és mondott Tweek-nek valamit. Én csak duzzogva ültem. Majd Craig elengedte a fülem, és visszafeküdt.
-Kösz-néztem rá.
-Most mi van?-értetlenkedett Craig.
Én csak legyintettem.