Hazugságok árnyékában / South Park Fanfiction

26. rész

Ez lett idáig a leghosszabb rész. Wow. Szóval remélem tetszeni fog nektek. Én jelenleg a teácskámat szürcsölgetem, fekszem a jó meleg ágyban, egy kis Shawn Mendes-t hallgatok, miközben írom a kis gépemen a részt....
It's a joke
Hideg van, kint vagyok, és várom azt a szaros buszt, és heavy metal-t hallgatok, és éppen írok a kis telómra, ami éppen szarakszik... Kő kemény 2708 szó (ezzel együtt).

Kenny szemszöge

Magamhoz öleltem Kelly-t, aki már nem lélegzett. Én csak sírtam. Craig legguggolt mellém, és ő is átkarolta Kelly élettelen testét.
-Mi történt Kenny?-kérdezte Craig.
-E-egy srác volt. M-meg a-akart ölni, de Kelly megmentette az életemet-sírtam tovább.
-De-de miért akart téged megölni?
-Honnan a picsából tudjam?-akadtam ki.
A mentők megérkeztek, majd a kórházba vittük. A doktor lekötötte a sebet, majd a defibrillátor-t a mellkasára helyezte. Sikerült a lehetetlen. Kelly-t újra tudták éleszteni. A kórházba érve, a műtőbe vitték, ahol összevarrták a sebét, majd egy pár óra múlva az egyik kórterembe vitték.
-Maga Kenneth McCormick?-nézett rám az orvos.
-Igen
-Nézze. Ms. Blye-t lehet újra tudtuk éleszteni, de nem fogja sokáig bírni-mondta az orvos.
Én csak bementem a kórterembe. Kelly-hez mentem.
-Szeretlek Kelly. Nagyon fontos vagy nekem. Nem akarlak elveszíteni. Én soha nem foglak elfelejteni. Soha-mondtam, majd hirtelen síponi kezdett a gép.
Nincs pulzusa. Én gyorsan szóltam az orvosoknak, akik nem tudták őt újraéleszteni. Kelly meghalt. Hirtelen a kórterembe berontott Kelly anyukája.
-KELLY-sírt.
Én csak szomorúan hazamentem.
-Szia Kicsim. Milyen napod volt?-nézett rám anya.
-Anya, most egy kicsit egyedül akarok lenni-mondtam, majd bementem a szobába, és lefeküdtem az ágyamra.
Hirtelen csörgött a telefonom. Kevin volt az.
-Cső öcsi. Na mizu?-kérdezte.
-Semmi különös. Veled?-mondtam unottan.
Nem akarom sajnáltatni magam. Pláne nem Kevin előtt.
-Itt sincs sok. Az egyetem is egész jól megy
Ja igen. Kevin tovább tanult az egyetemen. Legalább neki jól megy. Őszintén, nem gondoltam volna, hogy Kevin egyetemre fog menni. Mármint nem az, hogy nem hittem benne meg minden, de.... nem vagyunk gazdagok. De Kevin-nek sikerült ösztöndíjat szereznie. Nem a Harvard-on tanul, de nem is egy gyenge suliban.
-De miért vagy ilyen búval baszott?-kérdezte.
-Semmi, csak....szar napom volt. Ennyi
-Kenny, tudom, hogy hazudsz. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz
-Tudom. És el fogom mondani ígérem.... Csak még nem dolgoztam fel ezt a dolgot
-Jó. Akkor hagylak is. Amúgy is, nekem tanulnom kell. Holnap ZH. Örülök, hogy beszéltünk öcskös-mondta, majd lerakta a telefont.
Én csak leraktam magam mellé a telefont, majd a plafont kezdtem el bámulni, és gondolkoztam. Nem tudom meddig feküdhettem ott, de azt vettem észre, hogy kint sötét van. Elmentem a fürdőbe, és megfürödtem, majd visszamentem a szobámba, és megnéztem s telefonomat. Egy csomó üzenet jött Kyle-tól, és Stan-től. Na meg persze James-től. Én inkább kikapcsoltam a telefonomat, nyakig betakaróztam, és megpróbáltam elaludni, ami sikerült is.

Éjjel sírásra keltem. Kisgyerek sírására.
-És most mit tegyünk Stuart?-hallottam anya kétségbeesett hangájt.
-Nem tudom Carol, nem tudom...
-Ilyen még sosem történt. Általában ez Kenny-vel fordul elő
Én az ajtómhoz osontam, és résnyire kinyitottam.
-És most mi legyen? Csempésszük vissza a házba?-akadt ki apa.
-N-nem tudom....
Gondoltam kikukucskálok, de megreccsent a lábam alatt a parketta.
-Picsába-mondtam halkan.
-Kenny. Te vagy az?-kérdette anya.
-I-igen-jöttem ki a szobámból lehajtott fejjel.
Anya kezében ott volt egy kisbaba.
-Ez ki?-mutattam a kezében lévő kölyökre.
Anya a kezembe nyomta a gyereket. Én elkezdtem ringatni, mivel sírt. Rámnézett nagy, kék szemeivel, majd elkezdett kacagni.
-Kenny. Aludhat a te szobádba?-nézett rám anya.
Én csak értetlenül néztem rá. Anya csak apára nézett, majd sóhajtott.
-Kenny, beszélnünk kell