Hazugságok árnyékában / South Park Fanfiction

2. rész

A telefonom csörgése keltett. Jézusom, hogy én mennyire utálom a reggeleket. Gondoltam ránézek a telefonomra.
"Butters Stotch ismerősnek jelölt"
Visszajelöltem Butters-t, majd gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Nem vagyok az a tipikus lány, aki órák hosszat áll a szekrény előtt mert nem tud mit felvenni. Én határozott, célratörő személyiség vagyok. Kivettem egy fekete farmernadrágot, egy sima fehér pólót, majd indultam a fürdőbe. Gyorsan megvoltam. Kiengedtem a hajam, aztán jöhetett a fogmosás. Föl vettem a kék kabátom, a fekete sapkám, és indultam is. Vagyis indultam volna, ha tudnám merre van az iskola. Úgyhogy anyára várva gyorsan megreggeliztem, majd beültünk a kocsiba és mentünk is. Anya bekísért az igazgatóiba, és aztán el is ment.
-Kelly Blye. Ugye? Én PC igazgató vagyok-mutatkozott be.
Elmondott néhány dolgot, odaadta az órarendemet, majd elkísért az osztályomhoz.
-Gyerekek, ő az új osztálytársatok, Kelly Blye-mutatott be-A többit magára bízom Mr. Garrison-mondta PC igazgató, majd elment.
-Rendben. Kelly, kérlek mutatkozz be nekünk.
-Kelly Blye vagyok, 17 éves, Californiából jöttem-mondtam.
-Valakinek van kérdése?-kérdezte Mr. Garrison.
-Miért költöztetek ide?-kérdezte egy kék ruhás, fekete hajú fiú.
-Apukám munkája miatt-feleltem.
-Zsidó vagy?-tette fel a kérdést egy piros kabátos, duci fiú.
-Nem. Vagyis nem tudok róla, hogy az lennék-mondtam nevetve.
-Hát Kyle... Én megpróbáltam neked csajt szerezni, de ezek szerint örökké szingli maradsz-mondta a dagi.
-Kussolj zsíragy-mondta a vörös hajú, zöld sapkás.
-Eric Cartman, azonnal fejezd be Kyle vallási nézeteinek elítélését-kiáltott rá Mr. Garrison.
-Rendben Mr. Garrison-mondta Cartman.
-Kelly, kérlek foglalj helyet, ott Carig mellett-mutatott a kék ruhás fiú irányába.

Amint vége lett az órának, kimentem az udvarra. Nem sokkal később oda is jött hozzám egy fiú.
-Kelly ugye?-nézett rám zöld szemeivel.
-Igen-bólintottam.
-Kyle Broflovski vagyok-mutatkozott be.
-Na Kyle. Fűzöd is az új csajt?-jött oda hozzánk egy szőke hajú, narancssárga kabátos fiú.
Ugyan olyan szőke haja volt, mint nekem, és kék szeme volt.
-Nem. Csak szimplán beszélgetünk-mondta Kyle.
-Aha persze.... Én meg hülye vagyok-forgatta meg a szemét a szőke-Amúgy én Kenny McCormick vagyok-mutatkozott be.
-Kelly, nincs kedved odajönni hozzánk?-kérdezte Kenny.
-De. Miért ne-vontam vállat.
-Szia Kelly-köszönt Stan.
-Cső Stan. Jó volt tegnap a mozizás?-érdeklődtem.
-Elment... Csak a zsíragy végig pofázta a filmet-mondta.
-Kussoljál már-mondta a piros ruhás fiú.
-Ja, amúgy ő Eric Cartman-mutatta be Kenny.
-Ti Stan-nel ismeritek egymást?-érdeklődött Kyle.
-Aha. Szomszédok vagyunk-mondtam.
-Szóval te vagy Stanley szomszédja?-hallottam meg egy lány hangot.
-Szia Wendy-köszöntek neki a fiúk.
-Szia Stanley-köszönt Stan-nek, majd elkezdték falni egymást.
Miután elváltak egymástól, Wendy rám nézett.
-A pasimról meg le lehet szállni-mondta Wendy.
-Mert aztán én nagyon hajtottam rá-mondtam.
-Vigyázz a szádra ribanc-fenyegetett Wendy.
-Wendy, szívem. Semmi baj nincs, nagyon szeretlek-nyugtatta Stan.
-Gyere Stanley. Menjünk-húzta magával Wendy Stan-t.
Én csak meglepődve álltam.
-Mindig ezt csinálja?-kérdeztem.
-Aha-felelték a fiúk szinkronban.
-Jó tudni. Inkább nem megyek Stan közelébe, mert a végén még megöl a csaj-gondolkoztam el.
-Azt jól teszed-nevetett Kyle.
-Ti sem bírjátok?-érdeklődtem.
-Háát... Az elején még oké volt, de aztán még alig akarta elengedni velünk moziba, mivel mozizni nem csak a fiúk járnak-mondta Kenny.
A srácokkal nagyon jól elbeszélgettünk. Igazság szerint Californiában a fiúkkal jobban kijöttem, mint a lányokkal. Valamiért őket jobban csíptem.
Viszont sajnos a jónak vége lett, mivel meghallottuk a csengő hangját.

Az órát figyeltem, mikor lesz a kicsengő. Mikor végre meghallottam, felkaptam a táskám, és mentem haza, ahol anya már várt rám.
-Szia Kicsim. Na, milyen volt az első napod a suliban?-érdeklődött.
-Jó volt. Összebarátkoztam néhány emberrel-vontam vállat.
-Ez nagyon jó hír. Viszont van egy meglepetésem-mondta anya sejtelmesen.
-Mi az?-kérdeztem izgatottan.
-Inkább ki-jött be a hátsó ajtón apa.
-APUUU-ugrottam a nyakába.
-Szia Kicsim-ölelt meg.
-Milyen volt az út?-kérdeztem.
-Unalmas repülőút volt, mit a többi. Ráadásul még egy gyerek mögöttem ült, aki végig rúgdosta a háttámlámat-forgatta meg a szemeit.
Én csak elnevettem magam.
-Kelly. Ez nem vicces-mondta apa.
-De, az-kuncogtam tovább.
-Ugyan olyan a humorérzéked, mint a....-kezdte halkan.
-Mint kinek?-kérdeztem vissza, mivel nem hallottam a mondat végét.
-Hát...öhm....izé.....anyádnak-dadogott.
-Ahaaa-hagytam rá.
-Na, és milyen volt az első napod?-érdeklődött.
-Egész jó. Mondjuk a tanítás unalmas volt, de legalább összebarátkoztam néhány sráccal-meséltem.
-És kik az új barátaid?-érdeklődött anya.
-Öhm... Fiúk?-kérdeztem sejtelmesen.
-De mi a nevük?-kérdezte izgatottan apa.
-Hát... Ha tudni akarjátok elmondom...-kezdtem.
-Jajj Kelly. Mondd már-zsongott be anya.
Elhiszem, hogy izgatottak voltak. Californiában nem volt sok barátom...
-Stan Marsh, a szomszédunk, Kyle Broflovski, Eric Cartman, de őt nem mondanám barátomnak, Kenny McCormick és Butters Stotch-mutattam be a fiúkat.
-Ez szuper-ujjongott anya.
-Igen, ez szuper....-mondta apa.
Egy darabig még beszélgettünk, majd felmentem a szobámba, és telefonoztam. Mikor kinéztem az ablakon, már besötétedett, ezért elmentem fürdeni. Mikor kijöttem a fürdőből hallottam, ahogy anya meg apa beszélgetnek. Tudom nem szép dolog, de elkezdtem hallgatózni.
-Karen... Ez nem lesz jó így. Mindent meg fog tudni-mondta apa.
-Ed, szívem. El kéne mondanunk neki, hisz már nem kisgyerek-mondta anya.
-De nem mondhatjuk el. Tudod milyen. Megutálna minket. És az én kislányom akkor is. Nagyon szeretem-mondta apa.
-Edward. El kell mondanunk Kelly-nek az igazat-mondta anya.
-Igen? Lehet, hogy már tudja. Lehet elmondta már neki-akadt ki apu.
-Nem mondhatta el. Még mindig él a szerződés-mondta anya.
Milyen szerződés? És ami a legfontosabb... Mit titkolnak előlem a szüleim?