Hazugságok árnyékában / South Park Fanfiction

16. rész

Valahol vagyok. Egy széken ülök. Kikötözve. A szemem el van takarva valami kendővel. Lépteket hallok. Az a valaki közel jön hozzám, és megcsókol. Nem tudom miért, de visszacsókoltam. Leveszi rólam a szemkötőt. Kyle áll előttem. Vagyis nem látom az arcát, de Kyle ruhájában van az illető. Ez Kyle. De le volt hajtva a feje.
-K-kyle?-kérdeztem ijedten.
Csak elnevette magát. Fel akarta emelni a fejét, hogy lássam az arcát, de fölkeltem. Kinyitottam a szemem, és Kyle arcával találtam szembe magam. Aludt. Olyan édesen szuszogott. Pár göndör fürt lelógott a szeméhez. Keze még mindig a derekamon volt. Én tovább néztem az alvó barátom arcát. Olyan békés és nyugodt. Szája kicsit nyitva volt, ami engem mosolygásra kényszerített. Közelebb hajoltam hozzá, és adtam egy apró puszit a szájára. Utána az arcára. Láttam, hogy nyitogatja a szemeit. Pár másodperc múlva már azzal a gyönyörű zöld szempár nézett vissza rám.
-Hozzá tudnék szokni az ilyen reggelekhez-mondta reggeli rekedt hangján.
Én csak kuncogtam. Kyle adott egy csókot. Viszont a csókunk kezdett elmélyülni. Én elhúzódtam tőle, majd megöleltem.
-És... Hogy aludtál?-kérdezte.
-Egész jól-mondtam-És te?
-Nagyon jól. Főleg, hogy itt aludtál mellettem-mosolygott rám.
Én zavaromban elpirultam, ezért Kyle nyakhajlatába fúrtam a fejem.
-Cuki vagy, mikor zavarba jössz-kuncogott.
-Én nem is jöttem zavarba
-Nem édesem... Te nem jöttél zavarba-nevetett-Öltözzünk fel. Szerintem anyáék már itthon vannak
-Oké. Akkor öltözzünk-keltem ki az ágyból.
Kyle a szekrényéhez ment, kivett belőle egy pólót, egy nadrágot, meg a többit. Elkezdte levenni a pólóját.
-Te mit csinálsz?-néztem felé.
-Öhm... Öltözök?
-De itt?
-Igen, mivel ez az én szobám...
Én csak a szememet forgattam, majd elmentem a fürdőbe átöltözni, de most kulcsra is zártam az ajtót. Nem akarok még egyszer a fürdőben Ike-al találkozni. Vagy ne adj isten Kyle valamelyik ősével. Gyorsan átöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem, és mentem vissza Kyle szobájába. A fiú addigra már az ágyán ült, és telefonozott.
-Mehetünk?-nézett rám.
-Hová?
-Reggelizni
-Még szép. Éhes vagyok
Kyle csak elmosolyodott, majd lementünk, ahol ott voltak Kyle szülei.
-Anya, apa, bemutatom nektek Kelly Blye-t. A barátnőmet
-Jó reggelt Mr. és Mrs. Broflovski. Örülök, hogy megismerhetem önöket-mosolyogtam.
-Mi is téged Kelly-mondta Mrs. Broflovski-Gyertek gyerekek. Kész a reggeli-mondta, majd bementünk a konyhába, és megettük a reggelit, amit Mrs. Broflovski csinált.
Utána még fölmentünk Kyle-al a szobájába, és beszélgettünk, majd haza kellett mennem. A szobámban voltam, és Sarah-val SMS-eztem.
-Kicsim. Nyisd ki kérlek az ajtót. Mosogatok-kiabált fel anya.
-Oké-mondtam, majd lementem.
Kenny és az anyukája álltak az ajtóban.
-Jó napot Mrs. McCormick. Jöjjenek be-hívtam be őket.
-Szia Kelly. Anyukád itthon van?-kérdezte Mrs. McCormick.
-Igen. Szólok neki-mondtam, majd bementem a konyhába, ahol anya mosogatott-Anya. Gyere. Téged keresnek-mondtam.
-Egy perc
Én visszamentem a nappaliba. Pár másodperc múlva anya jött is utánam.
-Kelly, menjetek föl-mondta anya.
-Jó, oké. Gyere Kenny-mondtam, majd felhúztam a fiút a szobámba.
-Kelly. Nagyon hízelgő ez az egész, de neked ott van Kyle...-nevetett.
-Ó. Fogd már be-forgattam a szemem-Amúgy mit kerestek itt?
-Kincset
-Hehe. Bekented magad nevetgéllel McCormick?
-Aha... De ahogy látom, rád is rádférne-kacsintott.
-Na. De most komolyan-néztem rá.
-Anya beszélni akart a te anyuddal, és akkor gondoltam, hogy eljövök, hogy boldogítsalak
-Oh... Milyen gondoskodó vagy Kenny
-Igen...tudom.... Aranyból van a szívem. Meg valami másból, de az lényegtelen-legyintett.
És meghallottuk a csengőt, ismét. De nem foglalkoztam vele. Kopogtak az ajtómon.
-Gyere-szóltam ki.
Stan dugta be a fejét.
-Megzavartam valamit?-nézett ránk.
-Nem. Az ég világon semmi nem történt haver-nyugtatta Kenny.
-Akkor jó-jött be a szobámba-Mi a téma?
-Várj.... Mit keresel te itt?-néztem rá-Nehogy azt mondd, hogy a kincset, mert kilöklek az ablakon
-Akkor nem mondom-hajtotta le a fejét Stan.
-Szóval?
-Csak gondoltam átnézek, hogy jobb kedved legyen
-Ó... Milyen aranyosak vagytok
-Amúgy mi volt Kyle-nál?-húzogatta a szemöldökét Kenny.
-Semmi
-Naaa. Mondd már-zsongott be Stan.
-Jézusom. Olyanok vagytok mint valami tini lányok-nevettem.
-Jajj, na lökjed a sztorit csajszi-mondta Kenny vékony hangon.
-Semmi nem történt. Átmentem, beszélgettünk, Ike rám nyitott fürdés közben, aludtunk, felkeltünk, reggeliztünk, beszélgettünk, hazajöttem-vázoltam le.
-Nem hagytál ki valamit?-nézett rám Stan.
-Szűzként mentem, és szűzként jöttem
-Ajj. Pedig már azt hittük, hogy volt valami-mondta Stan.
-Nem Stanley. De ha történt is volna, semmi közötök a nemi életemhez. Én sem faggatlak ki azzal, hogy épp hogyan csinálod Wendy-vel
-Hát... Először....-kezdte Stan.
-Jézusom. El ne mondd
-Engem érdekel-nevetett Kenny.
-De ezt ne itt. Ráadásul ne előttem beszéljétek meg
És megint megszólalt a csengő. És az a valaki kopogás nélkül bejött.
-Csá gyíkok-köszönt Eric.
-Baszki. Mindenki átjön?-akadtam ki-Amúgy te meg mi a faszt keresel itt?
-Jöttem szebbé tenni a szánalmas kis életedet-mondta Cartman, majd nemes egyszerűséggel leült a babzsákomra.
-Csak ki ne szakadjon-nevetett Stan.
-Kurva anyád-mutatott be neki Cartman.
-Csak a tied az-folytatta tovább a szivatást Stan.
-Fogd már be a kibaszott pofád-akadt ki Cartman.
-Ne visíts már dagadt-teremtette le Kenny.
-Nem vagyok dagadt, csak erős csontozatú-védekezett Cartman.
-Akkor a csontjaid miatt vagy 100 kiló?-nevetett Kenny.
-Kussoljál csóró gyerek. Olyan csóró vagy, hogy anyádnak Kelly muterjától kell kölcsön kérnie
-Azt sem tudod, hogy mit keres itt anyám dagadt, úgyhogy fogd be azt a kibaszott pofád-kelt ki magából Kenny.
-Álljatok már le-teremtettem le őket.
És már megint az a kurva csengő.
-ARGHH-kiabáltam.
-Kelly. Nyugi-nyugtatott Kenny.
Én megint kopogtak az ajtómon.
-Gyere-szólt Stan.
Butters lépett be rajta.
-Mit keresel itt?-néztem rá.
-Csak gondoltam átjövök...
-MIÉRT JÖN IDE MINDENKI? MÁR CSAK CRAIG MEG TWEEK HIÁNYZIK-akadtam ki.
-Kelly. Nyugi. Semmi baj-mondta.
Jött egy üzenet Craig-től.

"Helló. Gondoltuk átmegyünk. Vagyis Tweek akart..."

"NEHOGY ÁTGYERTEK. MÁR MINDENKI ITT VAN A SZOBÁMBAN"

"Késő..."

"Craig...
Craig
CRAIG
NEHOGY ÁTGYERTEK"

Nem jött válasz, helyette megszólalt megint a csengő. Pár pillanat múlva már be is jöttek a fiúk.
-Persze, hogyne. Még esetleg valaki nem akar átjönni?
És akkor hívott James.
-Szia Kelly. Átmenjek?
-NEHOGY ÁTGYERE-kiabáltam.
-Jó jó, nyugi. Akkor nem megyek-mondta, majd lerakta.
Bazdmeg.... A szobám úgy nézett ki, mint valami menekülttábor.
-Jó. Ha már ennyien itt vagyunk, játsszunk-sóhajtottam.
-Mit?-nézett rám Butters.
-A faszom sem tudja.... Ki nevet a végén?-néztem rájuk.
-Ennyien?-lepődött meg Craig.
-Akkor... Activity?
-Jó-mondták a srácok.
Mivel heten voltunk, ezért valakinek nem jutott pár. És az a valaki Cartman volt.
-Stan. Miért Butters-t választottad?-akadt ki Cartman.
-Mert Butters legalább nem csal-mondta Stan.
-És Activity-ben mégis hogy a faszomba tudnék csalni?-kiabált Eric.
-A faszom sem tudja zsíragy, de te mindig megtalálod a módját-teremtette le Stan.
Akkor Cartman volt a játékmester, bár ebbe nem kellett olyan, de ne érezze magát haszontalannak. Én voltam Kenny-vel, Tweek Craig-gel (jó, ez egyértelmű), Stan pedig Butters-szel.
-Jólvan gyíkok. Ki kezd?-kérdezte Eric.
-A legfiatalabb-vágtam rá.
Mindenki egy emberként fordult Stan-hez.
-Ó bazdmeg-mondta, majd húzott egy kártyát.
Mutogatnia kellett. Elkezdett kalimpálni.
-Ideges.... Elmebeteg....-kezdett találgatni Butters.
Stan csak az orrnyergét dörzsölte.
-Óó. Tudom. Tudom. Öreg-találgatott Butters.
Stan csak széttárta a karját amolyan "miket beszél ez a hülye" stílusban.
-Lejárt az idő-mondta Cartman.
-Na, mi volt a megfejtés?-néztem rá.
-Óriáskerék-mondta.
-Ó a csudimudiba-mondta szomorúan Butters.
-Most akkor jövünk mi-állt fel Kenny, majd húzott egy lapot.
Beszélnie kellett. Az úgyis megy neki.
-Szóval ez a valami mindenkinek van. Például nekem hatalmas, de Cartman-nek csak hangyafasznyi, sőt, szerintem nincs is neki-kezdte Kenny.
-Kurva anyádat-mondta Cartman.
-Nem az. Szóval... Mit kell róla még mondani... A férfiaknak fontos, de a nőknek is.
-Kenny... Biztos vagy te abban, hogy ez a valami mindenkinek van?-néztem rá értetlenül.
-Hát persze
-Lejárt az idő. Lehet rabolni-mondta Eric.
-Tudom. Pénisz-mondta Stan.
-Mióta van a lányoknak pénisze te farok?-néztem rá.
-Hát... Azt mondta, hogy neki hatalmas, Cartman-nek meg kicsi... És a férfiaknak fontos... Más nem nagyon lehet...-gondolkozott Craig.
-Szabad a gazda-mondtam.
-A megfejtés....a szív... Ti perverzek-mondta.
Mi csak elmevettük magunkat.
-Miért? Nekem hatalmas szívem van-mondta Kenny.
-Igen drágaságom. Neked az van-borzoltam meg szőke haját.
Még játszottunk, majd a fiúk hazamentek. Ahogy Kenny, és az anyukája is.

Sziasztok. Itt is lennék a kövi résszel. Remélem tetszett. :)

Me and Kyle 😍❤️