Hazugságok árnyékában / South Park Fanfiction

10. rész

-Sziasztok. Hát ti?-nézett ránk Kenny.
-Gondoltam kihúzom Stan-t a depiből-vontam vállat mosolyogva.
-Az én ötletem volt a fagyi-dicsekedett Stan.
-Tessék Kenny-jött oda Kyle is, és odaadta Kenny-nek a fagyiját-Sziasztok
-Helló-köszöntem.
-Csá haver-üdvözölte Stan a barátját.
-Hogyhogy nem vagy már magad alatt?-lepődött meg Kyle.
-Kelly felnyitotta a szemem. Nem érdemes miatta szarul érezni magam. Egyszer megtette, akkor is túléltem-vont lazán vállat Stan.
-Ennek örülök haver. Gyertek. Meghívlak titeket egy fagyira-mondta Kyle.
-Nem kell. Veszek magunknak-mosolygott Stan.
-Magunknak?-nézett ránk értetlenül Kenny.
-Igen... Stan azt mondta, meghív egy fagyira...-mondtam.
-Meghívlak titeket-ajánlotta föl megint Kyle.
-Ha ragaszkodsz hozzá-mosolygott Stan.
-Milyen fagyit kértek?-nézett rám, majd Stan-re.
-Én egy csokisat, egy vaníliásat, és egy puncsosat-adta le Stan a rendelését.
-Hölgyem?-nézett rám Kyle.
-Én egy csokisat és egy epreset
-Nyugodtan kérhetsz még ha szeretnél
-De nem kérek. Nekem ennyi elég-nevettem.
-Egy perc, és hozom-mondta, majd visszament a tőlünk 5 méterre lévő fagyishoz.
-Amúgy Craig azt mondta, hogy beszéltél Wendy-vel-törte meg a csendet Kenny.
-Az túlzás hogy beszéltem. Inkább kiabált velem-nevettem kínosan.
-Te beszéltél vele?-lepődött meg Stan.
-Haver... Kurva szarul néztél ki. Gondoltam, ha beszélek vele jobb lesz, de nem... De mostmár látom, hogy jobban vagy-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Tessék. A fagyitok-jött vissza Kyle a két fagyival.
-Köszi. Majd visszaadom az árát-mondtam.
-Ne hülyéskedj. A vendégem voltál-kacsintott.
Zavartan lehajtottam a fejemet, majd ettem a fagyim. Viszont a telefonom már megint a legjobb pillanatban csörgött. James neve villogott a kijelzőn.
-Ja?-vettem fel.
-Cső. Hol vagy?-kérdezte.
-Kenny-vel, Kyle-al és Stan-nel fagyizom. Miért?
-Januárban?-lepődött meg.
-Igen
-Mindegy. Akkor nem is zavarlak. Érezd jól magad. Szia-tette le.
Hát ez furcsa volt...
-Ki volt az?-érdeklődött Kyle.
-James
-Kelly. Beszélhetnénk négyszemközt?-nézett rám Kyle.
-Pe-persze-mondtam, majd arrébb vonultunk, a fagyis kocsi mögé.
-Nem tudom mi van James, meg közted, de....-kezdett bele.
-Ácsi ácsi... Semmi nincs köztünk-vágtam közbe-Nem mondta neked Kenny?
-Mit?
-James az unokatesóm. Semmi sincs köztünk. Csak és kizárólag rokoni kapcsolat-magyaráztam meg.
-Tényleg?
-Tényleg-bólintottam.
Kyle közelebb lépett hozzám, ami miatt el is pirultam, és reménykedtem, hogy Kyle nem veszi észre zavartságom.
-Mi lenne, ha...-jött még közelebb-Megismételnénk a tegnapi dolgot
-Az jó-jó le-lenne-dadogtam zavartan.
Csak elmosolyodott, majd még közelebb jött. Jézusom. Ha most fog megcsókolni, én itt esek össze... Arca közeledett az enyémhez.
-Srácok mennünk ké......-jött oda Kenny-MI A SZENT SZAR FOLYIK ITT?-mondta kicsit hangosan, mire Stan is ide jött.
Kyle eltávolodott tőlem, és csak rám mosolygott. Én nekem szerintem olyan vörös volt a fejem, hogy egy rák megirigyelné a színét. Mivel a fiúk elrontották ezt az "idill" pillanatot, ezért mentünk. Mivel nekem még ott volt a kezemben a fagyi, ezért gyorsan elnyaltam. Legalább nem olvadt el. Még beszélgettünk, majd én mentem haza, de ismét egy ismerős alakba botlottam.
-Helló Blye-köszönt.
-Cső Donovan. Hát te?
-Gondoltam sétálok egyet-vont vállat-Na és te?
-A srácokkal fagyiztam
-Így, január végén?-lepődött meg.
-Miért ne?-kuncogtam.
-De nekem nehogy beteg legyél
-Oké apa-nevettem.
-Kicsi szívem. Én csak a javadat akarom-karolt át.
-Már becézgetjük egymást?-nevettem el magam.
-Nagyon úgy tűnik

Clyde-al még beszélgettem egy kicsit, majd hazamentem. Viszont rájöttem, hogy ez a fagyi nem volt egy jó ötlet, mivel estére elkezdett fájni a torkom.
-Anya. Fáj a torkom-panaszkodtam.
-És mitől fáj?-nézett rám gyanakvóan.
Volt hogy már bekamuztam a betegséget, hogy ne kelljen suliba menni, de melyik gyerek nem teszi ezt meg?
-Öhm.... Hát.... A srácokkal fagyiztunk-vallottam be.
-Kelly Blye. Mit mondtam neked a fagyizásról?-szidott le.
-Hogy csak jó időben szabad-hajtottam le bűnbánóan a fejem.
-Istenem.... Ezt vedd be. Csinálok neked egy forró teát, addig fürödj meg, és feküdj az ágyba. Holnap meg elmész az orvoshoz-utasított.
-Oké anya-mondtam (már amennyire tudtam beszélni)
Tettem amire édesanyám megkért, és fél óra múlva fel is hozta a szobámba a teát. Meg persze ki is osztott, hogy hogy lehetek ilyen felelőtlen... Csak fagyit ettem télen, nem óvszer nélkül szexeltem... A felnőttek mindent túlreagálnak... Még egy ideig fent voltam, majd elnyomott az álom.

Az orvosnál ültem a váró teremben.
-Kelly Blye-szólítottak.
Végre.
-Jó napot. Mi a panasza?-kérdezte a doki.
-Fáj a torkom-mondtam halkan.
Igen, a hangom is elment.
-Rendben. Kérem üljön le
Tettem amire az orvos kért, majd leültem. Megnézte a torkom.
-Rendben. Ez csak egy torokgyulladás. Felírok magának pár gyógyszert. Fontos, hogy ezen a héten maradjon otthon, és pihenjen sokat
-Rendben doktor úr. Köszönöm-mondtam, majd elmentem a patikába megvenni a gyógyszereket, aztán befeküdtem az ágyba.

A csengő hangjára keltem. Jézus... Hány óra? Álmosan lebotorkáltam a lépcsőn, ahol Kyle-t találtam.
-Jó reggelt-köszönt.
-Hány óra?
-Fél négy. Amúgy hogyhogy nem jöttél suliba?-nézett rám.
-Torokgyuszi-mondtam.
-Craig már hiányolt-nevetett.
-Ó. Egyemmeg-mondtam halkan.
Igen, még mindig be vagyok rekedve.
-De nem csak ő-mondta halkan.
-Tessék?
-Semmi semmi-legyintett.
Na jó... Ez már tényleg furcsa...
-Amúgy hoztam a leckét-nyújtott felém egy lapot, amire szépen rá volt írva a házi.
Be kell vallani, Kyle fiú létére egész olvashatóan ír.
-Figyi, menjünk fel a szobámba, mert ha anya hazaér, és itt talál, akkor kikapok-nevettem.
-Pedig én jó kisfiú vagyok-húzogatta a szemöldökét.
-Én nem arra gondolok. Hanem, hogy az ágyban kéne lennem...
-Akkor gyere-biccentett az emelet felé.
Megragadtam a karját, és behúztam a szobámba. Ahogy látom, Kyle alaposan körbe nézett.
-Szóval-ültem be az ágyba, és húztam magamra a takarót-Mi volt a suliban?
-Semmi extra-ült le az ágyamra-Stan és Wendy újra összejöttek...-forgatta a szemét.
-Hogyhogy?
-Szünetben ott nyalt Stan-nek, aztán meg már összejöttek. Mindig Wendy hagyja ott. Ez most fordul elő hatodjára, de Stan nem képes túllépni rajta....
-Nekem azt mondta, hogy ez a második-lepődtem meg.
-Ebben a tanévben igen....-mondta Kyle.
-Szegény...
-Van pénze. Az apja geológus-kuncogott.
-De kis humoros ma valaki-boxoltam egyet a vállába.
-Csak jókedvre derítelek, ha már ilyen szar napod volt...
-Miből gondolod, hogy szar napom volt?-nevettem.
-Mert nem voltam itt-kacsintott.
Ebbe a kinelentésébe kicsit belepirultam.
-És még szerény is... Amúgy ez olyan Kenny-s volt. Ő ilyen egoista.... Ja meg Craig.... Ja várj. Ő szimplán egy farok
Erre a kijelentésemre Kyle elnevette magát.
-Amúgy jó, hogy itt vagy-keltem ki az ágyból.
-Oh.. tudom-húzta ki magát büszkén.
-Hülye-forgattam a szemem.
-Tessék?
-Semmi-mondtam, majd kinyitottam a szekrényem, és kivettem belőle a ruhadarabot.
-Tessék-nyújtottam felé a sapkáját, ami nálam maradt még az öltözős incidens után.
-Ó. Köszi-vette el mosolyogva.
Még egy kicsit beszélgettünk, viszont aztán Kyle-nak haza kellett mennie.

Péntek

Már harmadik napja rohadok itthon. Viszont ma anya is itthon van, mivel pénteken nem kell dolgoznia. Éppen aludtam, mikor kopogtak az ajtón.
-Gyere
Igazából már jobban voltam, a torkom sem fájt. Amint ezt a szót kimondtam a négy fiú berohant a szobába.
-Kelly, segítened kell-támadott le Stan.
-Miben?-néztem rájuk értetlenül.
-Hát... A zsidó azt mondta, hogy tudsz énekelni meg zenélni-mondta Cartman.
-Igen. És?
-Ismered a High School Musical-t?-nézett rám Stan.
-Azt a giccses szar musicalt, amiben ok nélkül dalra fakadnak minden szaron? Igen. Ismerem
-Király. Tudsz írni egy ilyen giccses dalt?-néztek rám a fiúk.
-Miért kell?
-Figyelj Kelly. A népszerűségünk zuhan, tőlem meg valami hülye Bridon gyerek le akarja nyúlni a csajom-magyarázta Stan.
-Ahj.... Hétfőre meglesz-biccentettem.
-Köszönjük Kelly. Imádunk-mondta Kenny, majd megölelt.
-Mióta vagy te ilyen nyálas?-nézett Kenny-re Eric.
-Kussolj dagadék
Még egy darabig beszélgettünk a fiúkkal, majd elmentek, én meg neki láttam a szövegnek.