Leopárd kötelék

Első fejezet

Lucas

Nagyon régre visszavezethető az én, és a családom története.
A mi falkánk az egyik legrégebbről fennmaradt alakváltófalka.
A leopárdok már éltek a világ számos pontján, éppen ott ahova a szívük húzta.

Szó szerint. Az alakváltóknak ugyanis van egy lelki társuk valahol a világban, és az állati ösztönük a 17. életév betöltése után arra sarkalja őket, hogy megkeressék a párjukat. Ez lehet akár ember is, aki nagyon sokszor inkább megijed és elmenekül előlünk.

Nagyon sok alakváltó őrült bele a keresésbe, vagy éppen a párja hiányába; mert ha nem találja meg, vagy a lélektárs elutasítja, az olyan mintha megfosztanánk őt a másik felétől. Soha nem lehet egy egész a lelke és élete végéig érezni fogja a párja hiányát, és a sürgető vágyat a megtalálására.

Most valahol Missouri állam déli részén tartózkodunk egy Nevenincs kisvárosban.
Hogy miért?
Mert a falkám egyik tagja betöltötte a 17, és az állati ösztönére hallgatva a társa után eredt hogy becserkéssze. A falka persze nem hagy el senkit, csak ha az sajàt falkàt nem alapìt, és levàlik a főfalkàtòl.

Miutàn én is betöltöttem azt a bizonyos életévet, én is sajàt kis falkàt alapìtok a baràtaimmal és azok pàrjaival.

Mivel az alakváltóknak lételemük a társaikkal való időtöltés, így semmi képp nem hagyunk magára senkit. Aki menni akar keres magànak egy kissebb alfalkàt és azokhoz csatlakozik.

Matt és Jack olyanok nekem mintha a testvéreim volnànak. Együtt voltunk jóban, rosszban és màra màr úgy ismernek mint a tenyerüket. Ők màr betöltötték a 17-et és mindketten alakvàltó pàrt tudhatnak magukénak, és az életük most csodaszép.

Bezzeg az enyém. Amúgy sem vagyok egy nyugodt és jól kezelhető személyiség, de mostanàban még rosszabb. A leopàrdom nyugtalan. Szinte érzem ahogy ösvényt jàrkàl a tudatom peremén.
Sokkal nagyobb lett a mozgàs igényem is szinte minden szabad órámat leopàrd alakban töltöm, hogy szabadon futhassak és vadàszhassak a végtelen erdőkben.

Apàm persze megint kezdi a szentbeszédeit, hogy mi van, ha valaki meglàt, vagy egyszer nem tudom magam tűrtőztetni és valamelyik alakomban megtàmadok egy embert.

Sajnos még ember alakban is csak a fajtàrsaimmal szabad verekednem vagy edzenem, mivel erősebbek és gyorsabbak vagyunk az àtlag embereknél.

Tudom én, hogy nem szabad, de szügségem van rà. Az embereknek amúgy sem tűnnék fel, mivel egy sötét erdőben a teljesen fekete bundàm nem làtszik. Az egyetlen felismerhető dolog rajtam a szemem. Mind ember, mind àllat alakban szinte vilàgít olyan tiszta kék.

Az én megjelenésem nem csak a szemem miatt nem àtlagos. A fekete hajam és elég vilàgos bőröm csak még jobban kihangsújozza a szemem. Magassàgban és fizikumban is eléggé lehagyom a korcsoportom. Ha úgy vesszük, én vagyok a lànyok àlma. Még az anyukàm is azt àllítja, hogy csak úgy süt rólam az a rosszfiús jellem.

Nem olyan jó, ha mindenki a kinézeted alapjàn azonnal beskatulyàz és gondolatban ràd ragaszt egy cimkét. Nem szeretnék veszélyesnek vagy ijesztőnek hatni. Valahol a vilàgban egy làny vàr engem, de ha azonnal megijed tőlem vagy ellenszenvesnek gondol, biztos nem enged magàhoz közel.

Pedig nekem minden àlmom az, hogy végre a karomban tarthassam és vigyàzhassak a lelki tàrsamra.
Én is meg szeretném tapasztalni azokat a lopott vagy nyíltan felvàlallt érintéseket és szerelmes pillantàsokat, amiket a körülöttem élők minden nap àtélnek. Én is akarom azt az érzést amit csak a tiszta szerelem okoz; és a tudatot, hogy minden nap vàr valaki haza akinek te vagy a legfontosabb.

Ez az első történetem, remélem tetszik.😉
Kommenteljetek pls!