My little hybrid |Taekook| ✓

2 rész

Egy határozott személyiség lépdelt nagyokat a menhely folyosóin és csak egy cél lebegett a szeme előtt. Csak az övé legyen a gyönyörű macska hybrid. Ez a személy nem más volt, mint Jeon Jungkook a híres cég vezető ami már országokat hódított meg nem csak Dél Koreát. De persze nem csak ebből él a tripla milliárdos ember. Ugyanis nagy kedvenc elfoglaltsága még a gyilkolás és ebből jön rá az ember a másik munkájára. Nappal Korea leghíresebb üzlet embere, éjszaka pedig a legkegyetlenebb maffia főnök az egész világon. Régi jó barátja, Kim Namjoon ígérte neki a Taehyung névre hallgató hybridet, aki szépségével és ártatlanságával rabul ejtett több szívet is, mind nők és férfiak körébe. Jeon Jungkook is pont ilyen ember, de az ő szívét egy ember se tudta őrült dübörgésre késztetni. Féltek tőle, de azért az ágyába szívesen feküdtek volna. A bátrabbaknak sikerült is, de azért nagy árat kellet fizetniük és ezek a titkok örökre a hatalmas birtok négy falai közt maradtak.
-Jó napot Mr. Jeon, Mr. Kim már várja önt az irodájába - szólal meg gyenge kis hangján Namjoon titkárnője és miután elvégezte ami a feladata volt, vissza is fordult eredeti munkájához, Jungkook pedig nem foglalkozva a kislánnyal, semmi köszönöm nélkül ment tovább.
-Jungkook örülök, hogy épségben ide értél - fogadja tart karokkal Namjoon rég nem látott barátját akivel csak telefonon, néha pedig videó hívásba tudtak beszélni hisz mindkét férfi elfoglalt, nem lett volna idő holmi baráti találkozásokra.
-Ne húzzuk sokáig az időt, hol van? - tér rá rögtön a lényegre a fekete hajú, majd zakóját félre dobva foglal helyet a kis kanapén, hogy tökéletes látása legyen majd a kis jövevényre.
-Hamarosan érkezik, csak arra kérlek legyél vele egy kicsit kedves ne úgy, mint embertársaiddal, ő nagyon ártatlan de majd te is rá fogsz jönni - halkul el Namjoon hangja a végére ugyanis nyílik az ajtó és két gondozó lép be és valakit bilincsbe rakva húznak maguk után. Ez a valaki volt Taehyung, gondolta magába Jungkook és sötét szempárait végig vezette a kis törékeny testen, de nem undorodva hanem inkább ámulatba kerülve nézett végig rajta. Tudta nagyon jól, hogy Taehyung képes lesz elrabolni a szívét ha meglátja, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar. Már nem is akar úgy hozza érni, túl ártatlan amit pedig ő akar tenni vele az pedig mocskos.
-Taehyung - lép hozzá Namjoon és leszedi róla a bilincseket, a kis hybrid pedig megdörzsöli csuklóját és kíváncsi szemekkel néz az idegen férfira aki ajkait nyalogatva néz végig a testén. Zavarba jön és fejét rögtön lehajtja és a földet kezdi el tanulmányozni és elszégyelli magát. Fura gondolatok cikáztak a fejébe miután a férfire nézet.
-Taehyung örül, hogy láthatja a gazdiját - sétál lassan Jungkook elé aki csak furán néz miután Taehyung megszólalt. Nem is az zavarta, hogy nem úgy beszélt, mint ahogy az emberek nyelvtanilag helyesen hanem, hogy képes volt attól beindulni ahogy ez a gyönyörűség megszólalt és rá mosolygot.
-Én is örülök neked Taehyung, Jungkook vagyok - nyújtja felé a kezét, hogy kezet fogjon de Taehyung csak néz rá és nem csinál semmit. És mintha eszébe jutott volna valami, megpöcköli a homlokát majd a férfihoz lép és szorosan megöleli. Namjoon nem is érti, hogy volt annyi mersze ezt megtenni. De Taehyung érezte hogy ő nem fogja úgy bántani mint gondozói. Egyszer az életbe elkezdett reménykedni a jóba.