My little hybrid |Taekook| ✓

8 rész

Úgy ölelte magához az egész testében reszketőt, hogy még az ő szíve is beleremegett a furcsa szituációba. Ilyen szorosan még senkit se ölelt magához a maffiafőnök, még családtagját se. De ez az apró lény, olyan érzelmeket vált ki testéből amit rengeteg ideig tudott magába tartani, vagy jobb szavak rá, hogy inkább kiölni magából. De nagy a valószínűsége annak, hogy ez nem sikerült. Innen is látszik, hogy mutathatod magad bármilyen keménynek attól még te is ember vagy; érzésekkel.
-Úgy féltem, hogy valami történik veled-suttog a hybrid fülébe mély hangon, ami a cicának zene volt füleinek. Jungkook ingjét szorította kezével, s magába szippantotta gazdája édes illatát. Most már biztonságban van, gondolta magában, de hamar rá kellett, hogy jöjjön, ez korántsem olyan biztos. Hiszen Jimin, Jungkook legjobb haverja így fél Taehyung, hogy megint bántani akarja a vörös hajú férfi. Semmi sem garantálja, hogy Jungkook hinne-e a kiscicusnak. Muszáj, hogy hazudjon, lehet, hogy lett volna más megoldás is, de ezt Tae nem tudta, így senki se fogja.
-Tae jól van - szipogott hangosan, de közben veszi valahogyan nyugodtabban a levegőket. Nem akarja, hogy lássa Jungkook miszerint nincs minden rendben vele.
De ezt jól tudta Jungkook is, elég volt rá néznie Taehyungra. Dől belőle a félelem, mind múltbéli dolgok miatt, mind pedig a mostani dolgok miatt. Félő, hogy egyszer felfogja adni a harcot és végleg elhagyja a földi világot. Az a sok megalázás, erőszak, verés, meddig kell szenvedni?
-Taehyungnak nagyon fáj - gondol itt most mindenre, de mivel Jungkook nincs tisztában a többi dologgal, így csak egy szomorú mosollyal az arcán rázza a fejét.
- Többet nem fog, jobban fogok rád vigyázni! – ígérte meg
Taehyung hitt neki, most már kicsit vidámabban ült be az autóba, hogy majd otthon apucijával össze bújón egy kicsit. Be akarta bizonyítani, hogy mennyire szereti, hogy pár nap alatt sikerült a szívébe lopnia magát. Úgy, hogy amúgy a fekete hajú nem csinált semmi különlegeset.
Taehyung kissé félve tette be lábait a birtokra és egyből elpirult, mikor az összes szolgáló oda csődült, hogy lássák mi történt. De mikor meglátták a hybridet, mosolyuk azonnal lehervadt. Bosszantotta őket a tény, hogy az úr egy ilyen kis senkit imád és csodál. Ők akartak a helyébe lenni, de ez senkinek se adatott meg. Egyedül Taehyungnak.
-Taehyung el akar menni – sírja el magát mikor meglátja gazdája vörös hajú barátját, aki miatt futott el, bele a veszélybe. Jungkook nem értette miért mondja ezt a kis hybrid, hogy miért fél megint ennyire. De mikor észre vette Jimint kezdett összeállni a fejébe a kép. Mérhetetlen harag gyűlt benne és érezte, hogy ezért még csúnyán megfog fizetni a vörös hajú. Jimin nagyon jól tudta, most bukott le mivel a hybrid sírógörcsöt kapott mikor meglátta, ezzel Jungkook is egy időben nézet rá gyilkos tekintettel. Szidta volna legszívesebben Taehyungot, de valamilyen szinte átérezte helyzetét. Még a maffia előtt őt is szexuálisan zaklatták, de Jungkook megvédte, hálája jeléül pedig beállt a maffiába. Pedig a fekete hajú ezt nem erőltette akkor. Ha Jimin úgy döntött volna, akkor Jungkook szabadon eresztette volna, sőt segítette volna a továbbiakban.
- Jungkook – biccent egyet főnökének, aki még mindig ugyanolyan tekintettel néz a másikra. A kis hybrid úgy megijedt, hogy kirántotta kezét Jungkook kezei közül és a házba rohant.
- Mit tettél vele? - kérdezi furcsán nyugodt hangon, de aki ismeri a fekete hajút az tudja, hogy ez nem jelent jót. Ezzel Jimin is tisztába volt, így ő is ugyanúgy retteg mint azok, akikkel Jungkook akkoriban végzet. – Gyere fel az irodába, nehogy megmerj várakoztatni! – suttogta e szavakat a fülébe, majd szinte fújtatva indult meg a házba. Jimin félt, nem kicsit. Megkell magyaráznia a történtek okát, vagy különben búcsúzhat az életétől.