My little hybrid |Taekook| ✓

5 rész

Taehyung fáradtan és még kissé könnyes szemekkel teszi le a fejét a puha párnára, hogy egy két órát tudjon pihenni. Jungkook addig a dolgozószobába intézi a többi feladatát, ami hol irodai, hol pedig maffiával kapcsolatos. De inkább arra gondol, hogy hogyan bosszulja meg Taehyung sérelmeit, amit azok a nyomorékok ellene elkövetek. Nem akarja megijeszteni ezért fogja szép csendbe elintézni úgy, hogy a kis hybrid észre se vegyen semmit. Keserves zokogást hall meg a másik szobából, így mindent ott hagyva rohan át, ahová még az előbb ment be a kis hybrid aludni egy kicsit.
-Taehyung, shh semmi baj - simogatja meg pici füleit, de a sírás nem marad abba, hanem mégjobban rá kezd sőt, még hangot is ad álmának.
-Taehyung nem csinált semmit, kérem ne bántsa Taehyungot - kiabál kétségbeesetten közbe kapálózik össze-vissza és még körmét is használja. Jungkooknak így még nehezebb, hogy megtudja fogni, majd megtudja nyugtatni az ő pici babáját.
-Taehyung nyugodj meg, itt vagyok - suttogja fülébe de ez sem segít semmit se, Jungkook már elkeseredetten próbál meg egy utolsó lehetőséget hátha ettől megnyugszik. Lassan hajol Taehyung ajkaira és még nem kezdi el mozgatni csak ízlelgeti. Mikor a hybrid egy picit megnyugszik akkor kezdi el mozgatni párnácskáit, de nem siet sehova, szeretné ki élvezni, hogy csókolja. Végre megízlelheti azokat a cseresznye piros ajkakat. Taehyung kinyitja gyönyörű szemeit és mikor észre veszi, hogy gazdája az, semmi félelemmel a szívébe kezdi el ő is mozgatni ajkait. Soha nem csinált még ilyet, de szinte ösztönből jön, hogy mit csináljon.
-Taehyung rosszat álmodott - panaszolja el sírós hangján, Jungkook pedig apró mosollyal az arcán ülteti az ölébe a kiscicát, aki szinte azonnal ott terem gazdája mellkasán és már helyezi is úgy a fejét, hogy jelezze a maffia főnöknek, hogy simogassa.
-Hallottam baba, elmondod nekem, hogy mi volt? - kérdezi kedvesen és ujjaival közbe simogatja a kis hybrid füleit amik azonnal vigyázba vágják magukat. Olyan kis érzékeny.
-Taehyungot a gondozó bántotta, de ez nem most először - meséli nagy beleéléssel, Jungkook pedig hiába most hallja először  Taehyungot hosszabban beszélni, mégis érti, hogy mit akar kihozni belőle.
-Itt nem fog senki sem bántani, ígérem baba - ad csókot a feje tetejére és állát pedig rajta támasztja meg. Nem szólnak egy szót se, egyszerűen tökéletes ez a kis csend. - Jönni fog hozzád ma valaki, addig apucinak el kell intéznie valamit.
-De Taehyung nem akar apu nélkül lenni - öleli magához jobban Jungkookot, aki  kuncogva öleli vissza, s ringatni kezdi az ölébe.
-Apu sietni fog vissza - ígéri meg így Taehyung kicsit nehezen, de azért elfogadja, hogy egy ideig egy idegen személlyel lesz egy légkörbe, de bízott apucijába.
Jungkook biztos volt a dolgában és már azt is tudta, hogy azt a bizonyos gondozót hol és merre kell találnia. Nem lesz a legkönnyebb, de az ő kiscicájáért bármire képes.
Mikor este nyolc lett, Jungkook egy búcsú csókkal köszön el a hybridtől, aki szomorúan ment vissza a házba a kedves idős nőhöz, hogy nyelvtant kezdjen el tanulni.

~~~~~~~

Jungkook fekete öltözetbe indul el ahhoz a házhoz ahol azaz ember lakik, aki kitudja hány hybridet bántott, legrosszabb esetben ölt már meg. Az ilyennek nem jár kegyelem. Meg hát, úgyis rég gyilkolt már egy jót. Egy egyszerű emeletes házba él a férfi aki nem is sejti, hogy egy bosszúra éhes szerelmes közeledik felé, hogy elégtételt vegyen. Jungkook szerencséjére a földszinten lakik így nem kell ugrálnia az emeleteken, hanem egy egyszerű határozott mozdulattal már fent is van. Megbabrálva az erkély ajtót már bent is van és körbe néz a kis elhagyatott szobába. Hát azt mindig is tudta, hogy őket nem fizetik meg alaposan, bosszúból pedig mindig szerencsétlen hybrideken töltötték ki dühüket.
-Ki van itt? - kiabál be félve a férfi a sötétbe bújt nappaliba. Jó is ha félsz, gondolja magába a Jungkook, majd egy egyszerű mozdulattal lő a férfi karjába. A gondozó először csak kiáltva esik össze a padlón és próbál segítséget kiáltani, de ez nem jön össze, mert Jungkook jobb lábával rúg egy nagyot a pasas arcába mire annak fájdalmasan bicsaklik hátra a feje. Dühösen néz a támadójára de nem látja arcát és ez nem csak a sötét szoba miatt van. Jungkook ugyanis mindig maszkban jár gyilkolni, hogy még véletlenül se tudják felismerni.
-Utolsó kívánság te rohadék? - kérdezi a pisztolyt pedig a fejére szegezi - Végre megszabadítom az emberiséget egy ilyen patkánytól, mint te.
-Dögöljön meg az összes hybrid - mondja ki még nehezen de tényleg ez volt az utolsó mondata, mert azonnal elsült a pisztoly és a fickó holtan eset össze a nappali padlóján.
-Te előbb, mint ők - mondja még a hullának majd hátat fordít és elhagyja a házat. Nem mondja senki, de igenis hálásak Jeon Jungkooknak, hogy megtette ezt.