My little hybrid |Taekook| ✓

7 rész

Miért hagyott itt? Volt az első gondolata Taehyungnak, miután elélvezet és apucija itt hagyta. Egyből rosszul kezdte érezni magát, megalázottnak gondolta azt, hogy a maffia vezér így magára hagyta mikor ez Taehyungnak első alkalma volt. Nem nevezhető ez dühnek mivel nem volt mérges, inkább szomorú volt, elkeseredett. Felült fekvő helyzetéből és térdét felhúzva bújt el, még farkát is maga köré tekerte, hamár apucija nem ölelte magához. Ezzel akarta védeni magát, de nem is sejtet semmit. A sötétbe rejtőző gonoszt aki magának azóta kinézte a hybridet mikor az első napját töltötte itt. Az egyik maffia tag, Park Jimin. A vörös hajú férfi, teljesen elvolt varázsolva a kis hybrid gyönyörűségétől.
A tompa és ismeretlen lépések miatt, Taehyung egyből hegyezni kezdte füleit és fejét is felkapta. Mikor meglátta az idegen férfit, testét átjárta a pánik. Ugyanis ez a vörös korona emlékeztette Taehyung első gondozójára, aki a legkegyetlenebb volt a kis hybriddel miután megszületett.
-Taehyung nem ismer – pattant fel egyből mikor Jimin lassú kimért lépésekben indul meg, az egész testébe remegőhöz. Fújt egyet hátha elijeszti magától, de ezzel inkább jobban erősítette a vörös férfi szándékát és vágyát.
-Imádom ha az áldozat kis vad az elején – nyalja meg alsó ajkait és Taehyung kezeit megfogva löki falnak gyenge kis testét – Utána pedig engedelmes kiscicává válik – nyal végig Taehyung nyakán, akinek szinte azonnal könnyesedni kezdenek szemei. Nem akarja újra átélni, miért ezt a sorsot kapta?
-Könyörgöm ne tegye... – sírt fel hangosan és gyengén össze csuklott, így Jimin elé eset aki ijedten kapott az ájuló hybrid felé. Még időben eltudta kapni mielőtt találkozna Taehyung teste a kemény lappal. – Könyörgömh... – rázkódik meg válla és megpróbál felállni, de mindig vissza esik. A vörös hajú pedig képtelen tovább nézni a kiscica szenvedését. Ölébe kapva fekteti le az ágyra és egyszerűen ott hagyja.
-Hah, gyenge – veti oda gúnyosan, a kis hybrid pedig mégjobban elkezd sírni mikor meghallja, hogy mit is mondott neki a másik. Talán apucija is azért hagyta itt. Egy selejt aki semmire se jó.
Elhatározta magát. Itt hagyja ezt a házat, hogy a fekete hajúnak ne kelljen többet látnia, se kerülnie. Egy gonddal kevesebb lesz.
Kis cipőjét magára húzva surrant ki a lakásból. Volt egy két rabszolgalány, akik látták, hogy elmegy a kis hybrid, de nem foglalkoztak vele. Talán így az úr csak velem fog foglalkozni, gondolták ezt.
Közbe Jungkook az irodájába ülve gondolkodott, legfőképpen Taehyungon. Már most sajnálta, hogy úgy ott hagyta, de képtelen lett volna utána a szemébe nézni, hiszen a kis hybrid nem tudja mit jelentenek ezek a dolgok, ő pedig kihasználta naivitását. Hiába maffia vezér, ez még tőle is undorító húzás volt. Pedig úgy érintené az ő babájának minden szegletét, cirógatná bőrét és utána pedig sokkal nagyobb élvezetekbe részesítené. De egyszerűen előtte van szenvedő arcképe, ahogy azok az állatok bántják, nem akar ő is abba a sorba tartozni.
-Muszáj, hogy lássam – dönti el magába és már a nappali felé veszi az irányt ahol a hybridet hagyta. De mikor oda ért nem látta. A hosszú folyosón szinte végig futva látja meg, hogy a bejárati ajtó tárva nyitva. Szíve őrült dobogásba kezd, szinte a torkába érzi. Idegbeteg módjára fut ki hátha még nem jutott messzire.
De semmi, se jobbra, se balra nem látta Taehyung alakját. Elfogta az a keserű érzés ami még kiskorában jött elő, mikor valamit tett, valamit ami másnak rossz.
-Ez az én hibám – kapja jobb kezét szája elé miközben tekintetével mindenfelé néz, hátha mégis itt van valahol. Most mégis mit tegyen? A rendőrségre nem mehet, mivel emberkereskedelembe vett részt. Kocsijához vissza futva indult meg a városba, és minden kis részt megnéz, hátha valahol megtalálja a szomorúan botorkálót.
Taehyung nem tudja merre van, nem nézte merre megy, csak ment és ment. A nap lassan lemegy békés álmát megtéve, hogy addig testvére, a hold felkeljen és az éjszakai embereknek adjon világítást.
A kis hybrid dideregve nézett körbe miután átlépdel a zebrán, de az autós egyből megdudálta mikor meglátta, hogy ez egy mocskos hybrid. A szőke hajú figyelmen kívül hagyta és ment tovább, a semmibe.
Hallja ahogy egy autó lassan követi, ezért félve kezdi el gyorsítani lépteit. Már bánja, hogy eljött, de szegény amilyen butus, úgy gondolta, hogy ezzel megold mindent.
Szinte lihegve dőlt neki a sikátor hideg falának, ami most ebbe az esetben tökéletes búvóhelynek ígérkezik. Gondolta egy ideig, egészen addig, míg léptek hangját nem kezdi el hallani kiválóan, hála macskaszerű hallásának. Csapdába esett!
Ha ott maradt volna a házba akkor legalább olyannal lett volna együtt, akibe egy kicsit megbízik és még szépnek is találja. De ehelyett egy idegen férfi fogja megint magáévá tenni, ahogy azt a menhelyen csinálták.
Az idegen magához szorította a hybrid testét, aki egyből üvölteni kezdet segítségért.
-Segítség! Könyörgöm ne tegye... – sírta el magát és karmolt össze-vissza miközben lábaival is ott rúgta az idegent ahol csak érte.
-Taehyung állj meg – fogja le kezeit a férfi, a hybrid pedig azonnal nyugton marad mikor meglátja, hogy ki volt „támadója” valójában.
-Jungkook?!