My little hybrid |Taekook| ✓

9 rész

Taehyung ahogy kirántotta karjait gazdája karjaiból, egyből az emeletre futott. Az ajtót hangosan becsapta maga után. Nem akarta újra annak az embernek az arcát látni, nem is akart róla hallani semmit. Ő is csak olyan mint gondozói, csak fájdalmat tudtak okozni a másiknak. Kegyetlenek voltak, legfőképpen Taehyunggal, aki a legártatlanabb volt az összes hybrid közül. Még egy légynek se tudott volna ártani, nemhogy egy majdnem olyan élőlénynek aki, rangon felette helyezkedik el. Talán apucija azért késik ennyit, mert beszélget vele - gondolta magába - de akkor ő még nem tudta, hogy azért ez annál több lesz, mint valami szimpla baráti beszélgetés.
-Nem kérdezem még egyszer Jimin, jobb ha dalolsz, mint egy kismadár vagy különben kénytelen leszek azok után küldeni akik ugyanúgy viselkedtek veled. – ordított a fekete hajú
Jungkook ideges ábrázattal közeledett a vörös hajú fiúhoz, kinek nem csak haja vörös, de még szemei is, amiket az idevezető úton siratott ki, ezzel vöröses árnyalatot adva annak. Nem mert Jungkook szemeibe nézni. Tudta, hogy barátja most csalódott benne, mert sose gondolta volna, hogy majd pont ő fog ilyet tenni, aki tudja, hogy lelkileg mennyire megtudja viselni az embert. Taehyungnak csak az volt a szerencséje, hogy Jimin nem ment tovább. Jungkook akkor még nem is sejtette, hogy a kis hybrid sokkal többet kapott, mint egymaga Jimin.
-Fogalmam sincs miért, egyszerűen olyan ártatlan volt, hogy nem bírtam ki, tudom, hogy ez nem mentség. De ismersz Jungkook, aki hozzád tartozik ahhoz nem nyúlok. Tudom, hogy milyen büntetés vár rám! – Jimin keserű mosollyal az arcán néz fel főnökére. Nagyon is jól tudta, hogy mi játszódik le most Jungkookba. Nem tudja eldönteni, hogy mit tegyen és ez bosszantotta legjobban a maffia főnököt, aki ennek hangot is adott.
-Ha nem ismernélek Chim akkor már rég a föld alatt lennél mélyen eltemetve, mint egy jó pár ember – utal amúgy itt a tucat embere, akivel élete során végzet. – Kapsz még egy esélyt – fogja a pisztoly száját a vörös hajú homlokára, majd folytatja mit elkezdet – Ha azt látom, hogy Tae közelébe mész, akkor minden gondolkodás nélkül küldelek a túlvilágára, Megérteted?!
Jimin csak bólintott, majd miután Jungkook int neki egyet, hogy menjen innen, nem gondolkodik sokat. Sprintelve hagyja el az irodát.
A fekete hajú egy mély levegőt véve próbál megnyugodni, de képtelen az indulatain javítani így fog egy vázát és teljes erőből neki dobja a falnak. Az edény hangosat szólva törik össze apró darabokra, majd ér a földre. Az egyik legközelebbi ismerőse árulta el azzal, hogy ahhoz nyúlt ami az övé. Park Jimin most jó hosszú ideig nem élvezheti a maffia vezér bizalmát, bizonyítania kell, hogy tényleg betarja amit kért tőle, nem csak mint főnök, hanem mint barát is.
Egy furcsa neszre lesz figyelmes és mikor oda fordul, meglátta Taehyung apró kis testét, amit körbe ölelt a hybrid macska farka.
-Baj van baba? – rohan egyből a kiscicus mellé, aki mint egy kölyök úgy bújt gazdája ölelésébe. A fekete hajú elkezdte szőke hajkoronáját simogatni, ami Taehyungból apró morgás szerű hangot váltott ki.
-Taehyung nagyon sajnálja... – rántotta el fejét a kellemes kéz alól, Jungkook pedig érthetetlenül nézett a hybrid szemeibe.
-Mit sajnálsz életem? – adott egy apró puszit a másik ajkaira, ami egy kissé szenvedélyes csókba ment át, amit a szőke hajú kissé nyekeregve próbált meg viszonozni.
-Taehyung dorombolt, Taehyungnak azt nem szabad, gondozók szerint Taehyungnak ez egy betegség – könnyesedtek be szemei és úgy nézett apucijára, aki csak kuncogva törölte le mutató ujjával az éppen kibuggyanó könnycseppeket.
-Ez örömet okoz nekem édesem. Ez azt jelenti, hogy jól esik, ha így érek hozzád – simogatja meg ismét és Taehyungot, mire a cica újból dorombolni kezdett, ami sokkal hosszabb ideig tartott, mint az előző – Látod?
-Taehyung szeretne örömet okozni apucinak – karolta át Jungkook nyakát és két lábát felhúzva került Jungkook ölébe, akinek két tenyere időközben felfedező útra tértek Taehyung domborulatain.
Belesimult Jungkook hatalmas tenyerébe, ő pedig elkezdte dörzsölni, ami a hybridből egy apró sóhajt és erősebb hangzású dorombolást vált ki.
-Apuci mutat valami újat, rendben életem? – kérdezte a kissé verejtékben úszó cicától, aki csak elködösült szempárral bólint egy aprót.