My little hybrid |Taekook| ✓

15 rész

Taehyung vékony ujjaival kör-körös vonalakat rajzolt Jungkook izmos felső testén, miközben próbálta rendezni légzését. Volt, hogy teste még össze rezzent az orgazmus miatt, pedig már mióta abba hagyták.
-Taehyung nagyon szereti apucit – A kis hybrid vigyorogva nézett a maffia főnökre, Jungkook pedig kuncogva cirógatta meg cicájának puha fülecskéit. – Taehyung hálás nagyon.
-Édesem – kezdi el komolyan a fekete hajú, s miközben oldalára fordul, össze kulcsolta Taehyunggal ujjait – Nem szeretnél nekem elmondani valamit? – utalt itt a nyelvtan tanárra, aki volt kedves, és tájékoztatta a birtokost kedvesének állapotával. Jungkook nem nagyon érti mitől félt Taehyung, hiszen ahogy hallotta, egész szépen ejti ki a szavakat, írni is így egyre szebben tudott. Nem fért a fejébe, hogy ennek ellenére a kis hybrid miért beszél még mindig ugyanúgy, mint mikor megismerte.
-Taehyung nem tudja mire gondol... – Taehyung kezdte sejteni, hogy apucija miről akar vele beszélni, de magába elmondott egy imát, hogy ne legyen igaza ezzel kapcsolatban.
-Beszéltem a tanároddal, azt mondta, hogy szépen haladsz, de csak egyet nem ért, amibe én is így bele gondolok, s egyet kell értenem a tanárnővel. – Jungkook egy kissé feszült sóhajt adott ki magából és úgy nézett a kissé remegő párjára – Miért beszélsz még mindig egyes szám harmadik személyben?
Taehyung lesütve szemét, húzta össze magát, mint egy árva kiscica, s hátrébb mászott, hogy ne érintkezzen Jungkookal, aki most ezt hagyta is. Nem állította meg mivel azzal egyikük se járt volna jól. Nem mert szólni semmit mivel tudta, hogy ezzel elásta a fekete hajú bizalmát, ugyanis neki azt mondta mikor együt vacsoráztak, még néhány héttel ezelőtt, hogy tanulgat-tanulgat, de még nem megy neki, sőt a tanár szerint nem biztos a javulás. Pedig már akkor is jobban tanult, mint azok a hybridek akik már évek óta próbálkoztak.
-Taehyung nem...
-Taehyung beszélj normálisan, tudom jól, hogy már tudsz úgy beszélni, mint mi. Miért kellet nekem hazudni? Szerinted én ezt érdemlem, de úgy őszintén? Ne merjél sírni hallod? – Mikor Jungkook észre vette, hogy Taehyung sír, csak gúnyosan felkuncogott, majd felülve az ágyba nézett rá szerelmére, aki sírva a takaróba burkolva úgy nézett ki, mint egy aranyos kiscica kölyök, akit kidobtak otthonról és azt várja, hogy valaki fogadja be magához. – Miért hazudtál Taehyung? – most szólította először a nevén, eddig mindenféle gyönyörű becenevekkel lepte el a kis hybridet, aki ahányszor meghallotta a különböző gyönyörűbbnél gyönyörűbb beceneveket szíve, mint a versenyautó úgy száguldozott az örömtől. – Mond el nekem – vett le egy kicsit a hangjából a maffia főnök, akinek a szíve, mint kifacsart citrom olyan állapotban volt mikor rá nézett szerelmére.
-Taehyung félt, félt, hogy apuci kineveti...
-Baba, miért nevettelek volna ki, hmm? Hiszen szeretlek, s éppen ezért csináltam az egész felhajtást, hogy megtanuld és te is az emberek közé tartozz. Mert apuci azt szeretné, ha babája örökké az övé lenne, hogy örökre bearanyozd napjaimat és éjszakáimat, mint a legszebben ragyogó drága kő. Először mikor elhoztalak akkor csak szexpartnernek gondoltalak, sose voltak rendes kapcsolataim, mivel nem volt fényes gyermekkorom. De amikor bele néztem abba az ártatlan szembogarakba, akkor a világom száznyolcvan fokot fordult. Nem akartam veled mocskos dolgokat tenni, azt szeretem volna, ha te egy ártatlan pici virág maradsz, aki sose fogja megtudni, hogy a világ a mocsokba úszik, s már egyáltalán nincsenek tiszta természetű, testű ember a földön. De azért hajtott a vérem, hogy ártatlan, szűz meg ilyen dolgok – Jungkook nevetve adott puszit most már mosolygó Taehyung arcára, aki ezek után még ennél is szorosabban ölelte magához párját. – De a kedvesem vagy, akit megfogok védeni mindentől és mindenkitől, aki bántani mer téged. Csak annyit kérek tőled édesem, hogy többet ne hazudj, s tegyél engem jó sokáig boldoggá.
Taehyung nem bírta tovább, örömkönnyei beterítették egész arcát, amiktől Jungkook szorgos ujjai szabadították meg.
-Köszönöm Jungkook, örökre hálás leszek neked, boldoggá foglak tenni. Nem fogok többet hazudni neked, rendes párod leszek akire életed végéig büszke leszel! – Taehyung mosolyogva nézett Jungkookra, aki tátott szájjal hallgatta végig a kis hybridet, majd nem bírva magával, hívta egy lassú érzelmes csókba, amit képesek lettek volna egész életükre meghosszabbítani, hogy minél tovább érezzék egymás ajkait.