My little hybrid |Taekook| ✓

11 rész

A nap már magasan járt az égen, de a Jeon birtokon, a dolgozók kivételével mindenki aludt. Legfőképpen Jungkook és Taehyung akik tegnap egy csodálatos éjszakát adtak egymásnak, ezzel egy újabb köteléket kötve egymás közt.
Elsőként Jungkook kelt fel, aki nem ment sehova, csak az ő gyönyörű hybridjét figyelte, aki messze járt az álom világba. Ujjbegyével lágyan kezdte el simogatni puha arcát mire a kis hybrid egy kicsit megmozdult, de pillanatokon belül újra mozdulatlan lett és ismét csak egyenletes lélegzet vételét lehetett hallani a szobába.
Jungkook nem tudta, hogy helyesen cselekedet tegnap. Mivel tudta nagyon jól, hogy Taehyungnak mit kellet átélnie azon a borzalmas helyen. Rengeteg kínzás, verés és erőszakolás, ez jutott azoknak a hybrideknek, akiknek valamilyen oknál fogva meghalt a két szülője, vagy pedig már alapból arra a helyre születtek.
Taehyung volt az utóbbi, talán azért is lett ennyire páratlanul szép, mivel ritka példányok egyike volt. Senki nem tudta az igazi háttér történetét kivéve maga Taehyung. De Namjoon azt mondta, hogy tíz körömmel védi a családjának a titkát, mivel az a terület ahol ő élt, rengeteg kincset rejt, amit emberi kéz sose érdemelne meg. A fekete hajú talán sejti, hogy mi történt a hybrid családjával, de nem hozta fel, nehogy felszakítsa azt a sebet amit jó pár ideje próbál gyógyítani magán Taehyung.
A kis cicus érezte ahogy valaki figyeli, de félt kinyitni szempárját. De mikor azt az ismerős érzést érzi meg arcán, onnan tudta, hogy nem kell félnie kifog vissza nézni rá.
-Jó reggelt kicsim – mosolygott rá Jungkook aki miután észre vette, hogy Taehyung ébren van, egy apró puszit nyomott a másik ajkaira. – Jól aludtál?
-Taehyung jól aludt, csak fáj itt – simított végig fenekén, amit Jungkook csak ajkaiba harapva tudott végig nézni. Olyan kívánatos, hogy képtelen vissza fogni magát, ezért tenyerével félre löki Taehyung kezét és az övét teszi oda helyette.
Lassan simított végig rajta, nem túl gyorsan, nem túl durván. Olyan finoman nyúlt hozzá, mintha csak egy újszülött kisbaba fején simítana végig.
-Kívánlak Taehyung – suttogta ajkaira, míg a másiknak ahogy eljutottak a szavak jelentése az agyáig, arca vöröses árnyalatot vett fel. Kívánja? Pedig olyan csúnya, nem is érti, hogy tudott ahhoz a mocskos testéhez hozzá érni apucija.
-Taehyung is kívánja apucit – nyalta körbe ajkait, ami a fekete hajúnak egy óriási lökettet adott ahhoz, hogy birtokba vehesse azokat.
De persze valami mindig közbe szól, méghozzá a munka amit Jeon félbe hagyott a cicája miatt.
-Uram elnézést a zavarásért, de ma kell elküldeni a tegnapi félbe hagyott munkát, ez nagyon fontos lenne – kopogott be félénken az egyik szolgáló lány, aki csak most került ide és nem tudta, hogy milyen a gazdája.
-Hát ezt nem hiszem el – sóhajtott fel idegesen majd felkelve az ágyból, húzta magával Taehyungot is, aki eddig csak kíváncsi tekintettel nézet apucija felé – Sajnálom édesem, de ezt tényleg muszáj elintéznem, sietek vissza hozzád – adott egy gyors csókot a hybrid megkínzott ajkaira, majd magára kapva új ruhákat hagyta el a szobát.
A kis hybrid nem tudva, hogy mit csináljon, kezdett el járkálni a szobába, mind addig, míg egy könyvre nem bukkant.
Nem látott még könyvet, csak a nyelv tanárt, aki a jövőhéten jön a következő órára.
Olvasni se tudott rendesen, de sokkal jobban megértette az írás rejtélyeit, mint magának a beszédét.
Így hát fogta magát és felöltözve, törökülésbe az ágyon kezdte el falni a sorokat. Észre sem vette, hogy a hálószoba ajtaja kinyílót és egy nem várt személy bukkant fel mögüle.