My little hybrid |Taekook| ✓

1 rész

Elérkezett a reggel. Ez csak egyet jelentett, méghozzá azt, hogy ma azok a hybridek akik megfognak egy embert gyönyörű külsőjükkel azok "szabadok" lesznek. Ezt a napot várta Taehyung is, aki nagyon nehezen tudta lehunyni a szemét az este folyamán. Alig várta, hogy elmenjen innen és végre lásson valamit a kinti világból, amiről olyan nagy beleéléssel mesélnek az emberek bent a hybrid központban.
-Taehyung fent vagy már? - kérdezi tőle a gondozója. Már nem kell azon gondolkodnia és magába össze rakni a mondatokat, hiszen szinte minden reggel erre kelt fel és egy idő után már ő is elsajátította magába.
-Taehyung fent - szólal meg halkan, ugyanis gondozója nem szerette Taehyung hangját és ezt a kis hybrid se érti, hogy miért. Amióta itt él, semmi rosszat nem követett el senki ellen. Mégis vannak olyanok, akik bántják, lelkileg és fizikailag is. Mindegyik nagyon fájt neki, mert mindkettő nyomot hagyott rajta/benne. De talán ha új emberhez kerül talán ő megfogja védeni és tőle kap majd egy kis szeretettet. Mert Taehyung nagyon fogja szeretni a gazdáját. Taehyung mindenkit szeret, még azokat is akik többször bántották, mert nem tud még különbséget tenni ezek közt a dolgok közt. Ezeket kell majd a gazdájának megtanítani.
-Na végre felkeltél - lép elé a fiatal férfi aki az egyike, azok közül az emberek közül, akik rendszeresen bántották Taehyungot. Érzi azt a furcsa borzongást mikor meglátja ezeket az embereket, de nem tudja, hogy miért.
-Jól aludtál? - simogat végig Tae finom, szinte selyem puhaságú haján, de a végén belekap és a hybrid szájából egy fájdalmas sóhaj távozik. - Akkor örülj neki mivel ez volt az utolsó nyugodt éjszakád. Remélem egy olyan pasas fog elvinni, aki minden este szét kúrja azt a formás seggedet - húzza meg a fülét tiszta erejéből. Taehyung csak felvisít, könnyei nem folynak végig még az arcán. Ez még semmi ahhoz képest amiket kapott ezen a helyen. De ha jól hallotta akkor nem nyugodhat meg, mivel később akihez kerül, ugyanilyen bánásmódban részesíti.
De sem a gondozó, se Taehyung nem tudta, hogy az igazgató már el ígérte valakinek. Egy olyannak aki igaz, hogy szexre fogja használni, de nem fogja úgy bántani és erőszakolni, mint az itt dolgozó emberek.
Ki gondolta volna, hogy még hozzá se akar érni a hybrid ártatlansága következtében.
-Enged el és lépj tőle el! - hangzik fel egy mély határozott hang, így Taehyung egy nyugodt sóhajt ereszt ki magából. Ugyanis a hang tulajdonosa nem más mint Kim Namjoon, ennek a helynek az igazgatója. Nem szereti kimutatni, de ő igenis sajnálja ezeket az élőlényeket, akik ezen a helyen élnek és kénytelenek elviselni az emberek zsarnok és gonosz tetteiket. Nam nem tudta, hogy milyen helyre kerül a kis hybrid, de reménykedett benne, hogy jó embernek ígérte el. Hiába ismerte a fiatalabb fiút, az évek alatt változhatott sokat.
-Taehyung, gyere velem - szól oda most már kedvesen Namjoon, Taehyung pedig eleget tesz a kérésnek hiszen itt azt tanították neki, hogy a nála magasabb rangú embernek úgy adhatja meg csak a tiszteletet ha engedelmes.
-Ma végre jobb helyre fogsz kerülni, egy olyan emberhez, aki vigyázni fog rád, és rá nyugodtan számíthatsz bármibe.
-Taehyung ma szabad? - kérdezi mosolyogva a kiscica, már ha azt a szót meghallja, hogy jobb helyre kerül vagy, hogy elmehet, már jobb kedvre derül - Taehyung nagyon boldog! - kezd el tapsolni örömében.
Namjoon csak mosolyogva helyesel Taehyungnak, miközben egy terembe igyekeznek, hogy minél hamarabb rendbe tegyék, mielőtt a gazdája megérkezik.