My little hybrid |Taekook| ✓

12 rész

Nyílt az ajtó és Taehyung szemébe egy idegen lépkedett befelé. Először remegni kezdett, mert félt, hogy ő is bántani fogja mint a vörös hajú. De mikor az idegen mosolyogva integetett neki akkor alább hagyott a remegés és ő is vissza intett egy aprót.
-Szia, biztos te vagy Taehyung, igaz? – kérdezte a magas férfi és lassú lépésekben közelítette meg az apró cicát – Az én nevem Jin, ne félj nem foglak bántani – tette fel maga elé a kezét és helyet foglalt mellette, de azért tartotta azt a kis távolságot, nehogy úgy érezze a hybrid, hogy bevan kerítve.
-Taehyung nem ismer téged – mutatott Jin-re, aki csak kuncogott a mély hangú cicán, ki mély hangja ellenére olyan volt, mint egy ártatlan kisbaba.
-Én vagyok itt a szakács, meg olyan „bébicsősz” féle, szinte én neveltem fel Jungkookot – mikor Taehyung meghallotta gazdája nevét egyből egy őszinte mosoly kúszott arcára ami most már Jinnek is jobban tetszett – Szép mosolyod van Tae, többször kéne megmutatnod – simogatta meg a hybrid arcát és feltűnik, hogy milyen puha bőre is van. Mintha egy selyem kendőt simítana végig.
-Taehyung nagyon nem tud mosolyogni, csak ha apuci Taehyunggal van.
Jin kicsit meglepődőt mikor meghallotta, hogy Taehyung hogyan szólítja Jungkookot. Nem tartotta helyesnek, de Tae ártatlansága olyan édes, hogy nem tudta ezt tönkre tenni. Majd ő beszél Jungkook fejével.
-Nem vagy éhes Taehyung? – kérdezte, választ pedig egyből kap mikor a kis hybrid pocakja kordult egyet – Akkor gyere velem – fogta meg a kezét, a kis cica pedig nem ellenkezett, követte Jin-t a konyhába. – Szereted az édeset?
Taehyung imádta az édes dolgokat így egyből heves fejrázásba kezdett mikor meghallotta, hogy milyen finomat is ehet.
Leült a székre és csodálkozó pillantásokkal figyelte ahogyan Jin profik módjára forgatja a tésztát, majd a sütőre téve finom édes illatú kerek tészta lesz a nyers tésztából.
-Ízleni fog neked Taehyung – tette le a hatalmas emeletes tészta hegyet aminek a tetejéről egy folyós, ragadós édesség csöpögött le, a tetején pedig egy piros gyümölcs kapott helyet. – Ennek az a neve, hogy palacsinta
-Palacsinta? Taehyung még nem evett ilyet – fogta meg ügyetlenül a villát, ami valahogy nem akart a kis hybrid kezéhez illeni, így egyfolytában kiesett majd az asztalra esett nagy zörgést adva ki magából – Taehyung olyan béna – törölte meg könnyes szemeit és félre tolta a tányért.
-Nem vagy béna, csak gyakorlás kérdése – vette a villát Jin a kezébe és megmutatta, hogy hogyan kell vele rendesen enni. Taehyung figyelt és próbálta elsajátítani a technikát ami így első rá nézésre nem tűnt bonyolultnak.
-Látod, megy ez neked – dicsérte meg a kis cicát, aki igaz mindenhol maszatos volt, de nem adta fel. Addig próbálgatta míg végül sikerült.
Ezt Jungkook is látta a távolból, egy hatalmas mosollyal az arcán nézte végig ahogy az ő kis drágája milyen ügyesen eszik, most már egyedül.
Elhatározta, este egy különleges ajándékkal fog kedveskedni a kis hybridnek.